Imára kulcsolom gyenge kezem, Mert ez az ami itt maradt nekem. A hit, hogy ma már egy jobb világban él, S hogy könnyeim Utána viszi a szél. A hit hogy hallja minden minden halk szavamat, S hogy látja még minden mozdulatomat. A hit, hogy távolról vigyáz most Rám, S ha eljön az éjjel, eljön Ő is vissza Hozzám. Nagyon nehéz....de ez így lett megírva. De kérdem én: Kinek volt ehhez joga? Kinek volt joga ily szörnyűséget tenni? Kinek volt joga Őt idő előtt szeretteitől elragadni? Ki ez a kegyetlen erő, ki a sors könyvét megírta? És aki írta, honnan tudja, hogy helyesen írta? Imára kulcsolom kezem, hisz kérdéseimre úgysem jön válasz soha. Csak bízom, hogy minden perc mit megélek, még Ő is látja. Bízom, hogy nem ment Ő olyan messzire, S itt van velem, ha szükségem van közelségére. Bízom, ha leszáll az éj, s fejemet álomra hajtom, Álmaimban Őt mindig megtalálom. Ott nem történt semmi rossz, élünk tovább csendben, S azt remélem, hogy az álmom az én igazi életem. Imára kulcsolom kezem, s bízom, hogy csak álmodom, S életemben Őt újra, ha felébredek, megtalálom...
Posted on: Mon, 30 Sep 2013 07:06:53 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015