Isten nem csúfoltatik meg Ragyogó napsütés, eröteljesen küldi sugarát a földre. Az emberek jókedvvel végzik munkájukat. Július van. Egy dunántúli községben, cséplögép mellett dolgoznak férfiak, nök vegyesen. 1947-et írunk. A cséplögép mellett egy fiatal hivö leány is dolgozik. Tisztelik, becsülik szorgalmas munkájáért, s példás életéért. Vannak, akik mosolyogják, vagy gúnyolják hívö élete miatt. De nagy általánosságban, tisztelettel iseltetnek vele szemben, nemcsak a helybéli, hanem a szomszéd községböl valók is. A cséplögép tulajdonosa 32 éves, gögös, büszke, beképzelt, öntelt fiatalember, aki sem Istent, sem embert nem becsül. Ismerik gögös, rátarti viselkedése miatt. Ezen fiatalember cséplögépénél dolgozott ez a hivö leány is. Történt egy napon, hogy a traktor benzintartálya kilyukadt, emiatt félnapot állt a gép. A reggeli órákban állt le, de a munkásokat nem engedték haza, mivel úgy gondolták, hamar elkészülnek a javítással. Délig várakoztak, miután megállapitották, hogy a javitás napokat vesz igénybe. A cséplögép tulajdonosa, ezt a fél napot azzal a lelkiismeretlen szórakozással töltötte, hogy elkezdte csúfolni, gúnyolni a hivö istenfélö leányt. Közel öt órán keresztül, leirhatatlan gúnyt üzött a leánykával szemben. Csúfolta, szinte hátborzongatóan meggyalázta a hivö leány istenben való hitét. A komolyabb férfiak, nök, megütközve hallgatták csúfondáros istengyalázását. Midön már maga is megsokallta a gúnyolódást, így szólt a leánykához: - Még egyet kérdezek töled, erre felelj meg: - A hivö leány erre azt felelte: Ma reggel, midön imádkoztam. A fiatalember igy választolt megrenditö gúnnyal: - Miért nem vágtad szájon? - Midön ezt a szót a gúnyolódó fiatalember kiejtette a száján, abban a pillanatban tudta a hivö leány, hogy ez a gúnyolódó fiatalember, kihivta az Isten itéletét önmaga ellen. Még leirni is megdöbbentö, hát még hallani ezt a szivet lelket, megremegtetö kijelentést, amelyet ez a szerencsétlen fiatalember Istennel szemben tett. A hivö leánykának azonnal az Isten Igéje jutott eszébe: „Isten nem csúfoltatik meg, amit vet az ember azt aratándja is.“ A leányka nem tudott szólni semmit, szive elszorult, és valami megmagyarázhatatlan érzés töltötte el bensejét, mintha látta volna Isten haragvó felhöjét megjelenni a gúnyolódó fiatalember felett, melyböl nemsokára, Isten itéletének mennydörgése hangzik majd a gúnyolódó felé. Az ottlévök is szinte megdöbbenve, szótlanul, elkomolyodva hallgatták a fiatalember ezen utolsó gúnyolódó kérdését. Két gépész a szomszéd pusztáról, majd a helybéli tanitó és még mások is jelen voltak a fiatalember ezen kijelentésénél… A leányka erröl a beszélgetésröl, a szülein kivül senkinek sem szólt. A félnapi cinikus, lelkiismeretlen gúnyolódást leirni képtelenség, ezt sem a hivö leány, sem e sorok irója nem kivánja. Megrenditöbbnél megrenditöbb kijelentések Isten gyalázása hangzott el ezen fél nap alatt. Valóban, mennyire nem gondolnak komolyan az emberek arra, hogy a létezö Istenröl hogyan nyilatkoznak. Mert ha nincs Isten, akkor miért bántom, vagy beszélek róla olyan megvetöen, ha pedig van, és ha nem is imádom Öt, de tartsam tiszteletben a mások meggyözödését. Istent ugy ismertük meg, mint hosszutürö, kegyelmes Atyát, de egyben úgy is, mint Akinek hatalma van mennyen és földön, hatalma teremtményei és alkotásai felett. Bárki legyen is e sorok olvasója, ne gondolja, hogy mi Istenben hivö emberek, gyönyörködünk Isten itéletében. Nem! Mi sokkal inkább gyönyörködünk az Ö kegyelmének megnyilvánulásában. Senki ne gondoljon arra, hogy az az Isten, aki Egyetlenében alászállt erre a földre, gyönyörüségét találja a büntetésben. Nem! Ö nem gyönyörködik a bünös halálában, hanem abban: ha a bünös megtér az ö bünös útjáról. De egyben mégis ki kell hangsúlyoznunk azt, hogy midön nyilván és kézzelfoghatóan látjuk Isten kezét felemelni és a csúfolódóval szemben ítéletét gyakorolni, az Ige tündököl felénk: „Amit az ember vet azt aratja.“ De egyben a „szent“ imából ez a kejelentés: „ne vigy minket a kisértésbe és szabadits meg minket a gonosztól.“ Nema z itélet, hanem a bünösért való imádkozás a mi feladatunk, az itélet az Isten kezében van, amint ezt mindjárt látni fogjuk. Teljes tudattal és meggyözödéssel valljuk, hogy ezen esetben nem a véletlen, sem a meggondolatlanság játéka játszott közre hanem mindamellett az Isten büntetö keze. Három nap telt el a gúnyolódó beszéd után, ezen három nap lett még a gúnyolódó részére adva. A végzete három nap múlva betelt. Három nap múlva, épp azon órában teljesedett be rajta a végzet, midön ö azt a kijelentést tette: „miért nem vágtad szájon?“ – tudniillik az Istent. A traktor benzintartálya lyukas volt, de még a tartályban volt benzin és ezt akarta beforrasztani ez a fiatalember. A leglaikusabb is tudja azt, hogy nyílt lánggal olyan tartályt, melyben benzin, vagy robbanó anyag van, forrasztani kész öngyilkosság. Ennek a fiatalembernek, valami vagy „VALAKI elvete a józan eszét. A maga nemében lehetett körültekintö, érthetett a géphez, annak kezeléséhez, javitásához, de most mintha meg lett volna fosztva józan eszétöl. Nyilt lánggal közeledett a tartály felé. Elöbb a gépészeket akarta kényszeriteni, hogy segitsenek a tartály megforrasztásánál. Erre egyik sem volt hajlandó, tisztán látták, mi lesz ennek a következménye. A gépészek nem mentek oda, igy az édesanyját hivta segiteni. A szemtanuk leirásából vetem papirra mindazt, ami történt. Amint a nyilt lángot odavitte a tartályhoz, hogy a forrasztást elvégezze, a tartályban lévö benzin felrobbant és mindkettöjükre ráfröccsent. A fiatalemberen rövid nadrág volt, örá több fröccsent a benzinböl mint édesanyjára, majd pillanatok alatt úgy égtek mint a fáklya mindketten. A mentés hiábavaló volt – bár megkisérelték – de segiteni nem lehetett egyiken sem. Büszkesége a mások segitségét is elutasitotta, még maga ment be a szobába telefonálni a nyilc kilométerre lévö városi mentöknek. A rajtalévö rövidnadrág beleégett a testébe, az égéstöl berepedeezett a húsa. Midön a mentök jöttek, hogy elszállitsák öket a kórházba, senkit nem engedett kiséröként a mentökocsiba. Gögös büszkeségéböl még a kórházban sem engedett. Cigarettát kért az olajos vattapakolásban, majd végül az orvosokat szidta, hogy nem tudnak rajta segiteni. Valóban, minden orvosi-tudás, nemes mentési készség, úgy az ö, mint édesanyja megmentéséért, hiábavalónak bizonyult, mivel annyira elégett, hogy megmenteni már nem lehetett, sem öt, sem édesanyját. Rettenetes kinok között éjfélkor, - még aznap midön a kórházba vitték, megszünt a gögös, büszke, magabizó, Istent és embert gyalázó létezni, szitok és gyalázkodás közepette lehelte ki lelkét. Édesanyja reggel halt meg. Joggal tehetnénk fel a kérdést: miért kellett az édesanyjának is meghalni, ha fia hivta ki önmaga ellen a végzetet? Örizzen meg Isten bennünket attól, hogy egy édesanya felett itéletet mondjunk, de sajnos a vallomásokból azt kell mondanunk: Isten vele szemben is itéletet gyakorolt sok cselekedetével kapcsolatosan. Ismétlem, az itélet nem reánk tartozik, hanem az Istenre, Ö tudja mit miért tesz és enged meg az emberek életében. Egy másik kérdést teszünk fel: igy minden embernek félni és rettegni kell az ö elkövetett cselekedete miatt, amely Isten és embertársai ellen van? Nem! Mert Isten nem gyakorolja minden eseteben nyilvánosan az emberek elött az itéletet, hanem csak ritka esetekben, midön hatalmát és itéletét ki akarja nyilvánitani egy-egy féktelen, öntelt, gúnyolódóval szemben. Itéletét majd egy napon mindenkinek át kell szenvedni, akik nem becsülték és nem tisztelték nagy és hatalmas nevét, és ezt az itéletet senki – de senki elkerülni nem tudja. De az itélet Nála lesz megtartva az Ö orcája elött. Ez itéletben a Jézus Krisztus vérén megváltottak kapnak felmentést a golgothai vér által. A községben az emberek mélyen megrendültek, mert az ott lévök elmondták a történetet. Nemcsak a helybeli községben, hanem a környékbeli községekbe is elment a hir, mivel a gépnél a környékbeli községekböl is dolgoztak. A fiatal hivö leányt egymásután kérdezték az emberek: Igaz, hogy azt mondta X,Y hogy: miért nem vágtad szájon az Istent!? Sajnos igaz mondta a hivö leány. Valóban, Isten bosszút állt harmadik napon az Ö neve gyalázóján. Kedves embertársam, állj meg e rövid, de nem mindennapi törtenetnél, kérdezd meg önmagadtól: Hogy állok én Istennel szemben gúnyolom, gyalázom-e Öt vagy az Ö követöit?! Mert ha nem hiszel Benne, úgy légy annyira értelmes, hogy ne gyalázd azt Akiben nem hiszel, vagy aki szerinted nincs! De ne bántsd azt sem, vagy ne gyalázd, aki más véleményen van mint te. De ha még jó keresztyénnek vallod is magad, de szidod és gyalázod azt, Akiben azt mondod hogy: hiszel!? Mondd, nem gondolod, hogy ezzel becsapod Istent, embertársaidat és önmagadat, eljátszod a lehetöségét annak, hogy valóban megismerd Öt!? Kedves embertársam, Öt még mindig meg lehet ismerni, nem hatalmának itéletében, hanem forró szeretetében! Nézz fel Arra, Aki téged is megment, neked is kegyelmet akar adni, rólad is megemlékezett ott a Golgothai keresztfán! Èrted is hullajtotta vérét, mert azt akarja: ne félve és remegve állj meg majd egy napon az Ö itélöszéke elött, hanem mint hazatalált gyermeke, Aki téged is örökélettel kiván megajándékozni. Szeretettel arra kérlek: jöjj ki a bünnek fekete éjszakájából, a kegyelem világosságára, ne légy messze az Isten szeretetének atyai házától, hanem jöjj be a kegyelem hajlékában, mert még reád is vár az Ö szeretete. Kedves olvasóm, te ki magadban meglátod, megláttad azt a mély tátongó ürt, mely közted és Isten között van, úgy bizalmadat ne vesd el, mert még a kegyelem napsugara téged is fel akar melegiteni és reménységgel akarja betölteni szivedet. Ne godnold, hogy te már oly messze vagy Istentöl, hogy nem is juthatsz közel Hozzá, de igen, mert Ö minden távolvalót közelvalóvá kiván tenni! Isten szeret téged, jobban mint azt te el tudnád gondolni, csak jöjj Hozzá, hogy kegyelmét adhassa részedre. Ne várakoztass magadera: Jöjj be a kegyelem hajlékába. Isten szeretö szive érted is dobog, jóságos tekintete téged is keres, csak jöjj Hozzá, úgy amint vagy, szegényen, fáradtan, betegen, megtörve, lélekben kifosztva, bünösen! Jöjj, mert minden bünöd terhét leveszi rólad! Jöjj, mert az atyai ház tárt kapuja nyitva áll elötted. Ámen. Sárkány Lajos
Posted on: Fri, 13 Sep 2013 17:39:56 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015