Július 4-én történt: 907-ben A pozsonyi csatában az Árpád fejedelem vezette magyar sereg megsemmisítette a Keleti Frank Királyság hadait. Történészek a honfoglalás végének tekintik az eseményt. Napjainkban Árpád-napként tartják számon e napot. A mai Pozsony (korabeli írásokban: Braslavespurch vagy Brezalauspurc) alatt. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközetéről van szó, ugyanis a korhoz mérten hatalmas hadseregek csaptak össze. A honfoglalás után a magyar fennhatóság területe nyugat felé megközelítette az Enns folyó vidékét, ezért akart a Keleti Frank Királyság döntő csapást mérni a magyarokra, hogy megsemmisítse vagy jelentősen visszaszorítsa őket a korábbi frank területekről, a Morva Birodalom és Pannónia területéről. A csata a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött, amiben a Luitpold bajor herceg és a Theotmár salzburgi érsek is elesett. A magyarok újabb területeket nyertek az Enns folyóig, mely 955-ig a magyar mezsgye határa lett. A honfoglalás e sorsdöntő csatával fejeződött be, egyben ez volt az első honvédő háború. Korabeli források szerint a bajor hadsereg 907. június 17-én indult meg Ennsburgból (Enns) Gyermek Lajos keleti frank király névleges vezetésével. Ez a dátum és a csata dátuma közötti különbség megfelel a korabeli katonai alakulatok mozgási sebességének. Sem a bajor, sem pedig a magyar sereg méretére vonatkozólag nincs megbízható számadat, egyes nézetek szerint a bajor sereg mérete 100 000 fő, a magyar hadseregé 40 000 fő volt. A támadó csapatok nagy létszámát egyes írások azzal magyarázzák, hogy nemzetközi, tehát több nyugati ország katonáiból állt össze. Erre vonatkozóan más országokban írásos bizonyíték, utalás nem lelhető fel. Ha nem is fogadjuk el ezeket a számokat valósnak, a bajor erők akkor is valószínűleg többszörös túlerőben kezdhették meg az összecsapásokat. 1456-ban Megkezdődik Nándorfehérvár ostroma. 1954-ben A magyar labdarúgó válogatott 3-2-re elveszti Bernben a labdarúgó világbajnokság döntőjét a németek ellen. 2000-ben Lövöldözés Budapesten az Oktogonnál. Egy férfi (Bódi Zsolt) a McDonald’s étteremben két embert agyonlőtt, kettőt pedig megsebesített. Ezen a napon született: 1845-ben Szinyei Merse Pál magyar festőművész († 1920) 1856-ban Téry Ödön, a magyar turistamozgalom egyik alapítója († 1917). Az ő nevéhez fűződik az első dobogó-kői menedékház alapítása. 1903-ban Szervátiusz Jenő romániai magyar szobrászművész († 1983) [1] 1927-ben Halász Béla orvos, anatómus, az MTA rendes tagja. Nevéhez fűződik a hypothalamus és az agyalapi mirigy közötti kapcsolat felderítése, de joggal tekintjük őt a hazai neuroendokrinológia atyjának is. A szakirodalomban talán legismertebb a tudós által kifejlesztett, majd róla elnevezett Halász-féle kés, amellyel sikerült az agyalapon a szabályozó és a szabályozott terület idegi kapcsolatait megszüntetnie és így a reguláció mechanizmusát felderítenie. 1936-ban Bartis Ferenc erdélyi magyar költő, író, újságíró († 2006) 1948-ban Verebes István magyar színész, író, rendező 1973-ban Orbán János Dénes erdélyi magyar költő, író. Kolozsváron szerzett magyar-angol szakos diplomát, majd bölcsésztanulmányait Szegeden és Bécsben egészítette ki. 1994–1998 között a Bretter György Irodalmi Kör elnöki tisztségét töltötte be. Egyetemi oktatói munkája mellett az Előretolt Helyőrség főszerkesztője (1995–2000), az Erdélyi Híradó Kiadó szerkesztője és ügyvezetője (1995–1998), 1998 óta igazgatója. 2003–2008 között óta az Irodalmi Jelen szerkesztője, 2006 áprilisától az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke. A kolozsvári Bulgakov kávéház és a Toldi étterem tulajdonosa. E napon halt meg: 1856-ban Ferenczy István magyar szobrászművész, az MTA tagja (1792). A 19. századi magyar szobrászat kiemelkedő alkotója. Apja műhelyében volt lakatosinas, majd Bécsben tanult, előbb rézmetszőként, majd 1817-ben Fischer és Josef Klieber szobrász osztályaiban. Solon című rézmetszetével díjat nyert. 1818-ban gyalog ment Rómába, ahol hat évet töltött Thorvaldsen műhelyében, és kiválóan megtanulta a márványfaragást. Hazatértekor útiládájában volt a Rómában vásárolt kis lovasszobor, amelyről 100 év múlva – amikor utódai a múzeumnak ajándékozták – kiderült, hogy Leonardo da Vinci egyetlen hiteles szobra. Az 1818-ban készült Csokonai Vitéz Mihály mellszobrát és az 1822-ben készült Pásztorlányka című szobrát Pestre küldte, ahol azokat nagy ünnepléssel fogadták. 1824-ben hazatért. Kazinczy Ferenc lelkes támogatója lett. Hazai márvány után kutatott, amelyet Ruskicán talált meg, szobrászatnak megfelelő minőségben. Saját költségén szobrászműhelyt alapított, és tanítványokat oktatott. 1840-ben Hunyadi Mátyás emlékműve számára sok tervet készített, de a pénzhiány és a társadalom közömbössége miatt nem készült el. 1846-ban befejezte Kölcsey Ferenc emlékszobrát, ez után haláláig Rimaszombaton visszavonultan és szegénységben élt. Érmeken, vázlatokon dolgozott, csalódottan és reményeit elveszítve egy örökmozgó tervét variálta. 1910-ben Pap Henrik magyar festőművész (1864) 1913-ban Klösz György fényképész (1844). A magyarországi városfotózás úttörője és egyik legjelentősebb alakja. 1918-ban Lévay József magyar költő, műfordító (1825). 1836–1846 között Miskolcon járt gimnáziumba (az evangélikus líceumba), majd Késmárkon jogot hallgatott. 1847-ben Miskolcon joggyakornok lett. Szemere Bertalan írnokaként részt vett az 1848-as pozsonyi országgyűlésen. A forradalom alatt végig Szemere mellett maradt, csak Aradon váltak el. 1850 februárjáig szüleinél bujkált, majd Pestre utazott, és Bátor Miklós álnév alatt újságíró volt. Ekkoriban ismerkedett meg Arany Jánossal, akivel életre szóló barátságot kötöttek, és ebben az időszakban jelentek meg első versei. 1852-ben visszatért Miskolcra, és 1860-ig a református gimnázium magyar-latin szakos tanára volt. Ekkor Borsod vármegye alispánja lett, de a tanítással csak 1865-ben hagyott fel teljesen, amikor a főispán főjegyzővé nevezte ki. 1895-ben Borsod vármegye alispánja lett, de 1896 elején nyugdíjba vonult. 1918-ban halt meg; végakaratának megfelelően a sajószentpéteri református temetőben, szülei mellett helyezték örök nyugalomra. Bár korának népszerű és elismert művésze volt, mára elfeledte az utókor. Költészetére a keresetlen egyszerűség jellemző (amely nem azonos sem a petőfieskedő, Szabolcska-féle népieskedéssel, sem a parlagiassággal), a vidéki élet apróbb-nagyobb örömeinek megéneklése (akárcsak az antik költők némelyikénéál, mint például Horatius); a kordivatot sosem követte; valamint a magyaros (rímes, pergő ritmusú, ütemhangsúlyos) versformák használata. Műfordítóként Robert Burns verseit, Seneca műveit, két Molière-darabot, Shakespeare-től többek között A makrancos hölgyet, a IV. Henrik egyes részeit, a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabokat fordította magyarra. Miskolcon könyvtár viseli a nevét és a Lévay-hagyaték a Herman Ottó Múzeum egyik legnagyobb dokumentum és tárgyi együttese. 1935–1950 közt nevét viselte a református gimnázium, a mai Földes Ferenc Gimnázium egyik jogelődje. 1993-ban az összevonás előtti régi Lévay gimnázium épületében ismét létrejött egy Lévay József Gimnázium. Lévaynak egy szobra is áll Miskolcon, a Palóczy utca Kossuth utcai torkolatánál 2011-ben Habsburg Ottó, utolsó Habsburg trónörökös, politikus (1912)
Posted on: Thu, 04 Jul 2013 15:06:54 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015