MK-ULTRA Ez volt a legfontosabb program, amely a vegyi és a biológiai hatóanyagok kifejlesztését célozta. Ebben már szerepeltek olyan sugárzó anyagok is, amelyek alkalmasak titkos műveletek keretében az emberi magatartás befolyásolására. 1973. januárjában Dr. Sidney Gottlieb, a TSD akkori fÅ‘nökének a szóbeli utasÃtására megsemmisÃtették az MK-ULTRA dokumentációit. Ezt vallotta Dr. Gottlieb a Szenátusi Különbizottság meghallgatásán és vallomását megerÅ‘sÃtette a CIA korábbi igazgatója, Richard Helms. Ennek a programnak a beindÃtására ugyancsak Richard Helms tett javaslatot, még akkor, mikor a CIA helyettes igazgatója volt. Ennek a tervnek már kifejezetten az volt a legfontosabb célja, hogy biológiai és vegyi anyagokat kÃsérletezzen ki az emberi magatartás megváltoztatására. Ezért kutatási programok folytak a biológiai és vegyi anyagok rejtett módon történÅ‘ használatára. Ez magában foglalta olyan fiziológiai kondÃciók létrehozását, amelyek alkalmasak a folyamatban lévÅ‘ és a jövÅ‘beni titkos műveletek támogatására. A támadó jellegű felhasználáson túlmenÅ‘en, az ezen a területen végzett kÃsérletek lehetÅ‘vé teszik az ellenség vegyi és biológiai hadviselési képességének a felmérését. Az 1953. április 13-án jóváhagyott MK-ULTRA programot, különleges módon finanszÃrozták, tekintettel rendkÃvül kényes voltára. Az állami szervek pénzügyi ellenÅ‘rzését végzÅ‘ General Accounting Office 1962-ben számos jogkörét decentralizálta és ennek keretében az egyes törvényhozó szerveknél és törvényhatóságoknál helyi fÅ‘felügyelÅ‘k (Inspector Generals) kezdték meg a működésüket. Az illetékes Inspector General 1963-ban megvizsgálta az MK-ULTRA program finanszÃrozását is. Ennek keretében megállapÃtotta, hogy azért volt nemzetbiztonsági szempontból rendkÃvül érzékeny ez a program, mert a kutatás az emberi magatartás manipulációjára irányult. Ezt a tevékenységet az egészségügyi és a vele kapcsolatos területeken dolgozó szakemberek etikátlannak tartják, és ezért azoknak a kutatóknak a tekintélye veszélyeztetve van, akik az MK-ULTRA programokban részt vettek. Bizonyos MK-ULTRA tevékenységek felvetették a törvényesség kérdését is. Az MK-ULTRA programok eredményei pedig veszélyeztetik az amerikai polgárok jogait és érdekeit. Az Inspector General szerint az MK-ULTRA tevékenység bizonyos vonatkozásainak a nyilvánosságra kerülése kockázatos, mert ellenhatást válthat ki az amerikai közvélemény, továbbá a külföldi hÃrszerzÅ‘ szolgálatok részérÅ‘l. A program 10 éve alatt az emberi magatartás ellenÅ‘rzésének számos olyan módját fejlesztették ki, amelyet az irányÃtók összeegyeztethetÅ‘nek találtak az MK-ULTRA program alapszabályával. Ez magában foglalta az elektrosokkot, a besugárzást, a pszichológia, a pszichiátria, a szociológia, az antropológia, a grafológia számos módszerét, a zaklató anyagok alkalmazását, továbbá katonai jellegű eszközök és anyagok kifejlesztését. Az emberi magatartást megváltoztató kÃsérletek három szakaszból álltak. Az elsÅ‘ben kiválasztották a kÃsérletbe bevont anyagokat; a második részben mindezt kipróbálták a különbözÅ‘ tÃpusú intézményekben az önkéntesen erre vállalkozó személyeken. A harmadik szakaszban az MK-ULTRA anyagokat normális életkörülmények között próbálták ki. A kutatás specialisták bevonásával, az egyetemeken a gyógyszerészeti intézményekben, kórházakban, állami- és szövetségi intézetekben és magán kutatószervezetekben folyt. A finanszÃrozást állÃtólagos kutatási alapÃtványok felügyelete alatt biztosÃtották, Ãgy titkolták el ezen kutatóintézmények elÅ‘l, hogy a CIA számára dolgoznak. Az MK-ULTRA program következÅ‘ fázisába bekapcsolódtak orvosok, toxikológusok és az ideg- és elmegyógyintézetekben, kábÃtószer-elvonó központokban, általános kórházakban és börtönökben dolgozó más specialisták. Az alapkutatásban szerzett ismereteket és produktumokat intenzÃven kipróbálták embereken. Az elsÅ‘ ez irányú tanulmányokat a National Institute of Mental Health (A Lelki Egészség Országos Intézete) kutatói végezték el és számos különbözÅ‘ drogot teszteltek, köztük hallucinogéneket, a Lexington-ban lévÅ‘ NIMH Addiction Research Center-ben (Szenvedélybetegségeket Kutató Központ). KésÅ‘bb ezt az intézményt Lexington Rehabilitation Center-nek (Lexingtoni Rehabilitációs Központnak) nevezték és valójában egy börtön volt, ahol a kábÃtószerfüggÅ‘k töltötték büntetésüket. Azok a kÃsérleti alanyok, akiken kipróbálták az érzékcsalódást keltÅ‘, hallucinációt elÅ‘idézÅ‘ anyagokat, olyan önkéntes börtönlakók voltak, akik rövid orvosi vizsgálatot követÅ‘en aláÃrták a beleegyezÅ‘ nyilatkozatot. Az LSD volt az egyik kábÃtószer, amit az MK-ULTRA program keretében kipróbáltak. Az LSD tesztelésének végsÅ‘ fázisára már tudomással nem bÃró és beleegyezésüket nem adó kÃsérleti alanyokon titokban került sor normális életkörülmények között. Ezt a tesztelést a Bureau of Narcotics (KábÃtószer-ellenes Hivatal) beépÃtett ügynökei hajtották végre a gyanútlan polgárokon a CIA megbÃzásából. Ezt az eljárást azzal indokolták, hogy a tesztelésre kerülÅ‘ anyagoknak a szokásos tudományos eljárások keretében történÅ‘ kipróbálása nem alkalmas tulajdonságaik és az általuk kiváltott válaszreakciók teljes körű felmérésére bevetési helyzetben. A CIA szerint a Bureau of Narcotics-szal fenntartott kapcsolat elÅ‘nyös volt, mert lehetÅ‘vé tette, hogy a megfelelÅ‘ kÃsérleti személyeket megtalálják és a kábÃtószer-fogyasztás ellenÅ‘rzését biztosÃtó környezetben figyelhessék meg Å‘ket. Néhány kÃsérleti személy informátor volt, vagy gyanús bűnözÅ‘i csoportok tagja, amelyektÅ‘l a KábÃtószer-ellenes Hivatal értékes, gyakorlatilag hasznosÃtható eredményeket kapott a tesztelések útján. A CIA szerint a kÃsérletbe bevont anyagok hatékonyságának a kipróbálása a legkülönbözÅ‘bb társadalmi osztályokhoz tartozó személyeken, valamint bennszülött amerikaiakon és külföldieken, nagy gyakorlati jelentÅ‘séggel bÃr a felhasználásuk szempontjából. 2004 Dr. Drábik János: TudatmódosÃtás
Posted on: Sat, 16 Nov 2013 21:49:12 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015