Magyar Hírlapból: Vegyi Ali A A A Máté T. Gyula - 2013. augusztus 29., csütörtök Álláspont Érdekli önöket, hogy ki használt vegyi fegyvert Damaszkusz határában? Érdekli önöket, hogy ki gyilkolt meg több mint ezer ártatlan embert? Hát ne érdekelje! Semmi sem múlik az igazságon. Semmi sem múlik a méregbe fojtott gyerekek, nők, idős emberek igazságán. Az ürügyet megadták, most már el lehet takarítani őket a színpadról. Ne bűzölögjenek, ne mérgezzenek igazságukkal. S végre elsülhet a történet kezdete óta a falon erre készülő puska is. Hirdetés Barack Obama napokon belül elkezdi támadni Szíriát. Rakétákkal, drónokkal, a pilóta nélküli repülőkkel, hiszen a modern háborúkban a saját katonaáldozatot nehezen viseli a választó. Hullákat majd rakosgat a szövetséges felkelő, a CNN-nek elég a tízezer méter feletti célkereszt, a számítógépes játékokat idéző kedves kis tűzgolyók robbanása. Barack Obama támadni fog, mert nincs más választása. Saját maga sodorta magát ebbe a helyzetbe. Talán emlékeznek még 2009-re, Nyugat-Európa apraja-nagyja Obama-matricákat vásárolt, még a magyar szocialista ifik is „Barack-lekvárral” sefteltek az MSZP-kongresszuson. Bush iraki és afganisztáni ámokfutása, leleplezett hazugságai után az elnök békét, igazságot és jogokat ígért az egész világnak Az első színes bőrű elnök, aki most talán éppen a Martin Luther Kingre emlékező ünnepségről hazafele menet ad tűzparancsot. Még fülében csenghetnek King legendás szavai, a „fajok együttélésének harmóniájáról”, amikor a „nyugati értékrend” nevében elindítja rakétáit az arab világ felé. Barack Obama ígért afganisztáni megoldást, működő iraki demokráciát, nem is beszélve a guantánamói támaszpont bezárásáról. Semmi sem lett belőle. Ígért átlátható politikát, wikileakses lebuktatás és globális lehallgatási botrány lett belőle. Felizzította az „arab tavaszt”: Líbia fejlett piacgazdaság helyett a szabad terrorista vállalkozás paradicsoma lett. Ki tudja, nem-e a Kadhafi raktáraiból szétrabolt vegyi fegyverek kötöttek ki most Damaszkusz elővárosaiban. Egyiptom rémálom, Tunéziában iszlamista iszlamista hátán. Obama Szíriát rövid diadalmenetnek vizionálta 2011-ben, ezzel biztatták térségbeli szövetségesei, a tavasz tombolásából kimentett arab monarchiák éppúgy, mint a Közel-Kelet egyetlen demokráciája. Törökország is szította a tüzet, a „líbiai győzők”, Franciaország és Nagy-Britannia pedig már-már a gyarmati idők nagyhatalmainak önbizalmával lelkesített a szíriai „rendezésre”. Aztán a gonosz Aszad nem bukott meg. Hiába a lázadók felfegyverzése, a rendszer tartja magát. Miközben a felkelőkről kiderült, hogy a Nyugat-barátnak ereje nincs, a többiek mögött meg ott az al-Kaida és társai terrorista tröszt. Ha megdöntik Aszad rezsimjét, létrehoznak egy Afganisztánba oltott Irakot, a „baráti” Iránnal a határán. Mit tehet ebben az esetben az egyszeri amerikai elnök, aki Nobel-békedíjat kapott a „nemzetközi kapcsolatok és a népek közötti együttműködés erősítéséért”? Otthagyni az egészet már nem lehet – a Snowden-ügy után amúgy is rajtuk röhög a fél világ. Totális háborúba és megszállásba kezdeni nem lehet – ez tényleg vérbe borítaná az egész Közel-Keletet, ráadásul Moszkva érdekeltsége miatt Vietnamot idézne a csillagos-sávos koporsók száma. Marad a rövid, pár napos rakéta-tűzijáték, tán Aszadot is eltalálják, tán egy mérsékelt hatalomvágyó tábornokot is találnak, tán lesz valami… a hadipari lobbi addig sem nyaggatja. Ürügynek meg ott a vegyi fegyver, a britek és franciák el akarják hinni, a törökök és izraeliek segítenek hit nélkül is, az oroszok és kínaiak amúgy sem hinnék, a világ széplelkei meg majd kiduzzogják magukat. Tíz éve márciusban a CNN tele volt az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló bizonyítékokkal, Ali Haszan al-Madzsid képe percenként tűnt fel a tengerentúli hírtévékben. Az illető úr, közismert nevén Vegyi Ali a 80-as évek végén kurdok ezreit küldte halálba gázlövedékekkel. „Az irakiak soha nem mondták nekünk, hogy ideggázt fognak bevetni. De nem is volt arra szükség, hogy mondják, mivel mi már tudtunk róla” – ismerte el a minap a washingtoni Foreign Policy magazinnak Rick Francona, aki akkor az Egyesült Államok katonai attaséjaként szolgált Bagdadban. Washington ugyanis akkor éppen Bagdadot támogatta Teherán ellen, márpedig az iráni előrenyomulást csak vegyi fegyverek bevetésével lehetett megállítani, mellékesben meg jutott a hazai ellenzéknek is. Amerika segített és félrenézett. Mert hát vegyi fegyverből is van ilyen is, meg olyan is.
Posted on: Fri, 30 Aug 2013 08:57:59 +0000