Magyarország „sok tekintetben egy a nyugati keresztény kultúrkör szélén, egy zárt, magába forduló társadalomként jellemezhető. Ezek alapján a magyar gondolkodásmód a nyugati kultúra magjától távol, az ortodox kultúrához közel helyezkedik el és közelebb áll az olyan országokhoz, mint Bulgária, Moldova, Ukrajna vagy akár Oroszország, mint Szlovénia vagy a nyugat európai országok nagy többsége.” anonymus-hu.blog.hu/2013/06/04/osszezavarodott_magyarok Valahol látta, sejtette az ember, mégis szomorú látni ezt a statisztikát, mely azt üzeni, hogy a hazai tekintélyelvű, központosító politikai rezsimek a félázsiai jellegű többségi attitűdöt tükrözik, és ezen a rendszerváltozás sem változtatott érdemben. Persze van ebben egy tyúk-tojás jellegű probléma. Képesek vagyunk-e védelmezni, képviselni, vagy akár csak vágyni azután, amit nem ismerünk és sosem tapasztaltunk? Miként lehet képes egy társadalom saját hajánál fogva kihúzni magát a mocsárból, ha ugyanúgy visszahúzza saját elitje, mint a belénevelt feltételes refelexek? Mennyi bátorságra és eltökéltségre van szükség ahhoz, hogy elhagyja a megszokott büdöset a nem ismert bizonytalanért? A társadalmi csapdák közül ez tipikusan „a hiányzó hős” csapdája. Csak ez a hős nem egyszerűen nekünk hiányzik, hanem belőlünk.
Posted on: Fri, 14 Jun 2013 09:58:17 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015