Miért van szükség a PANTONE skálára? Talán, ha egyszerűen szeretnék fogalmazni, azért mert szeretjük a szépet és az egységeset. A Pantone skála atyja, kitalálója Lawrence Herbert, aki nem a színkeverés alapján határozta meg a színeket, hanem mindegyiket külön nevet, kódot adott. Ezen skála segítségével a világ bármely pontján a kód használatával textilen, papíron és műanyagon ugyanazt a színt kapjuk. Miért fontos ez? Manapság a különböző gyártási folyamatokat a cégek kiszervezik és lehet, hogy egy tárgy darabjait több, különböző országban gyártják. Így a végén, az összeszerelésnél igen mókásan hatna egy porszívó a piros 3 különböző árnyalatában. Vagy, ha a színmarketingre gondolunk. Egy-egy márkához alakot, stílust, színt kötünk. Ha ezt a színt meglátjuk a termékre, szolgáltatásra asszociálunk. De ehhez az kell, hogy az a termék bárhol is tűnik fel, mindig ugyanolyan színű legyen. Továbbá a Pantone skála sokban megegyszerűsíti a megrendelők és a nyomdák kommunikációját. A Pantone nyomdaipari cégként indult Amerikában, az 1950-es években. Lawrence Herbert 1956-ban részmunkaidőben kezdett ott dolgozni és a festékek előállításának folyamatát szerette volna egyszerűsíteni. A Pantone Matching System egy sztenderdizált színkatalógus lett, amelyben eredetileg 1114 különálló színt határoztak és neveztek meg egyértelmű módon. 1963-ban mutatta be a skálát, amelyet ma is használunk. Az 1960-as évekre jelentős sikert ér el a színkeverési ágazat. A kétezres évektől a Pantone évente megválasztja az éve színét. Mindezt úgy, hogy követi az emberek szabadidős tevékenységeit, utazási, vásárlási szokásait. Figyelembe veszik a divatot is. 2013-ban az év színe a smaragdzöld, amely megújulást, a sebek begyógyulását, kiegyensúlyozottságot és harmóniát sugall. Közel áll a természethez, a megélénkült zöld mozgalmakhoz, a környezettudatos, környezetkímélő és biotermékekhez, a természetes feltöltődéshez. De milyen színeket szerettünk mi a Pantone skála megalkotásától? Az 1970-es évtizedben a gazdasági recesszió hatása érvényesült, illetve megjelent a környezettudatosság, a természet felé fordulás, a zenében pedig a diszkó dominált. Erre a korszakra ezért az avokádó, a sziénabarna, a vizeskorsóbarna, a gabona sárga, a rozsdabarna és a kalózkék visszafogottabb, természet közelibb, tompább színei voltak a jellemzőek. A nyolcvanas éveket a gazdaság fellendülésével együtt vibrálás jellemezte a zenében és a színek terén egyaránt. Az eluralkodó popzene, az MTV zenei csatorna hódítása, a videó klipek élénk villódzása és új művészeti hatások domináltak a színvilágban is: a lilák és vörösek különböző árnyalatai, valamint a rokon tónusú királykék. A kilencvenes években megint inkább a finomabb árnyalatoké lett a főszerep, szárnyalt az utcai graffiti művészet, a zenében pedig az alternatív rock. A színvilágban az erőteljesebb ellentétpárok érvényesültek, így a nagyon élénk citromsárga a szürkével, a tompa „oáziszöld” az élénk „búvárkékkel” jelent meg. A kétezres években a technológia és a minimalizmus vált mindenhatóvá, az ezzel járó színvilág hűvösebb, letisztultabb, hidegen elegáns, nem hivalkodó. Ehhez mérten a leginkább a szürkéhez kapcsolódó árnyalatok (különböző kékek és lilák) mellett a visszafogottan „mimózasárga” vagy az erősebb „chilipaprika vörös” jelent letisztult ellenpontot. forrás: artportal.hu Bán Dávid cikke stiluskommunikacio.eu karenkavett
Posted on: Tue, 03 Dec 2013 11:16:02 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015