Morvay Péter Hogyan alakította át a homoszexuális lobbi a - TopicsExpress



          

Morvay Péter Hogyan alakította át a homoszexuális lobbi a társadalmakat? - Melegmarketing A huszadik században a második világháborús propagandát követő leghatékonyabb mani­pulációs marketing stratégiának nevezi a „meleglobbi” programját David Kupelian amerikai újságíró. A neokonzervatív szerző The Marketing of Evil (A gonoszság marketingje, WND Books) című műve részletesen elemzi az elmúlt 25 év gondosan felépített kampánysorozatát. Kupelian könyve 2005-ben jelent meg először, és azóta a kibővített, aktualizált változat már a tizenkettedik kiadásnál tart. A szerző a 19. századi radikális társadalmi forradalmárok által elért fordulathoz hasonlítja a nyugati társadalmakat alapvetően átformáló mozgalmat, amelynek célkitűzései nem állnak meg az életmód szabad megválasztásánál, hanem ennél sokkal mélyebb, civilizációs fordulatot szeretne elérni. 1980-ban Amerikát megrázta egy ígéretes jövő előtt álló republikánus politikus botránya. Robert Bauman volt az első konzervatív kongresszusi képviselő, aki kénytelen volt a nyilvánosság előtt elismerni azt, hogy homoszexuális. Bauman nem önként vállalta a „coming out”-ot. A marylandi képviselőt tetten érték, amikor egy fiatalkorú homoszexuális prostituálttal randevúzott. A négygyermekes, családvédő politikus ekkor már nyolc éve volt a kongresszus tagja, és a republikánusok arra számítottak, hogy a képviselőházban többségben lévő párt őt választja a frakció elnökének. A 43 éves politikus bocsánatot kért mindenkitől: titkos hajlamait annak tulajdonította, hogy ötéves korában egy tinédzser fiú megrontotta. Ennek ellenére Bauman a botrányt követően mindent elveszített: parlamenti karrierje kettétört, családja szétesett, vagyonát elveszítette és befolyásos barátai is otthagyták. Csata a szavakért Ma már szinte elképzelhetetlen az a világ, amikor egy politikus homoszexuális életstílusa ilyen – pontosabban bármilyen – megrázkódtatást vált ki a nyugati demokráciákban. Pedig a hetvenes években úgy tűnt, hogy a szexuális devianciák az aktivisták törekvései ellenére minden korábbinál nagyobb társadalmi elutasítottságba ütköznek. A később melegbüszkeség néven ismertté vált társadalmi mozgalom születésnapját általában az 1969. június 11-én történt, úgynevezett Stone­wall-lázadáshoz kötik. A New York-i félreeső mellékutcában működő Stone­wall bár népszerű volt a homoszexuá­lis szubkultúra tagjainak körében. A szórakozóhelyet a manhattani olasz maffia ellenőrizte, és emiatt a rendőrség figyelmét is felkeltette. Az egyik ilyen razzia után a vendégek közül többen összeverekedtek a rendőrökkel. A csetepatéhoz a környékről több hajléktalan banda is csatlakozott, így a rendfenntartók szorult helyzetbe kerültek. A közrendet csak hajnalra sikerült helyreállítani. A liberális sajtó és politikusok egy része igyekezett túlzott rendőri erő­szaknak, kisebbségellenes intoleranciának feltüntetni az eseményt, de a Stonewall-lázadás a kortársak szemében nem javított a homoszexualitás társadalmi megítélésén, sőt inkább erősítette azt a képet, hogy a társadalom deviáns rétegei kapcsolódnak a jelenséghez. Már a fogalmakkal is baj volt: a többség szemében még a görög-latin hibrid kifejezés, a degradálóbb fogalmak (például a szodómia) kiváltására bevezetett homoszexuális szó is negatív képzetekkel társult. A homoszexuá­lis összetételben az első tag, a látszat ellenére nem a homo, vagyis ember jelentésű (lásd Homo Sapiens) latin szóból ered, hanem az „azonost” jelentő homosz görög szóból. A fogalom tehát az azonos nemű emberek (mind férfiak, mind nők) közötti szexuális vonzalmat fejezi ki, nem pedig valami általános emberi tulajdonságot. A Stonewall-lázadás után az aktivisták új fogalmat kerestek a mozgalom leírására. A választás a „gay” angol szóra esett, ami telitalálatnak bizonyult. Nyelvtani szempontból a gay sokkal rövidebb, és változatosan képezhető szó, amelynek az alapjelentése pozitív (vidám, könnyed). Ráadásul a gay kifejezésnek a huszadik században már kialakult egy frivolabb értelme is, amit a húszas évektől a hedonista (de nem homoszexuális), nagyvilági életstílusra vonatkoztattak. A hetvenes évek elején a kifejezést „elfoglalta” az ébredező homoszexuális mozgalom, és önmagában, valamint összetételeiben (gay-friendly: melegbarát, gay-rights: melegjogok stb.) kizárólag ebben az új értelemben kezdte használni – a sajtó hathatós támogatásával. A fogalmat a magyar nyelvbe az eltérő primer jelentésű, de szintén pozitív alaptartalmú „meleg” szóval honosították. (Lásd keretes cikkünk.) Az átfogalmazással azt is elérték, hogy a melegekkel kizárólag az egymást iránti vonzalmat szabadon választó, felnőtt férfiakat azonosították, és teljesen kikerültek a képből más homoszexuális kapcsolati formák, például az általánosan elítélt pedofília jelensége. (Az aktivisták sikerét jelzi, hogy a híradásokban a kiskorúakat zaklatók – például egyházi személyek – mindig pedofilok, sohasem homoszexuálisak, akkor sem, ha azonos nemű fiatalok az áldozatok.) A homoszexuálisok körében használt angol szleng volt eredetileg a straight (egyenes) szó is, amit ma széles körben használnak a különneműek közötti szexuális vonzalomra. A melegek egymás között megbélyegzően használták ezt a fogalmat azokra, akik feladták a homoszexuális életformát, és „kiegyenesedtek”. Ennek a negatív összefüggésnek köszönhetően a straight szó (aminek nem alakult ki magyar megfelelője) korántsem kelt olyan pozitív érzetet mint a gay, annak ellenére, hogy a társadalom túlnyomó többsége heteroszexuálisként határozza meg magát. Az etimológiai PR-csata eredménye az lett, hogy a többség kényszerült alkalmazkodni: az „egyeneseknek” kell viselniük azt, hogy „mások”, „eltérnek” a melegektől. (Hasonló PR-siker volt az is, hogy a magzatgyilkosságot először az elvontabb, latinos hangzású abortuszként fogalmazták át, majd az abortuszpárti kampányt a „választás szabadságaként” (pro-choice) definiálták, ami minimum egyenrangú az „életvédők” (pro-life) érveivel. Sokkal könnyebb egy politikusnak a nők „választási joga” mellett érvelni, mint azt szorgalmazni, hogy korlátok nélkül lehessen megölni meg nem született magzatokat. A média pedig gondoskodott róla, hogy az „életvédők” megkapják a homofóbokkal azonos, szélsőséges, fundamentalista bélyeget.) Még nagyobb hatással volt a közgondolkodásra az, hogy a gay szóhoz hozzákapcsolták a rights (jogok) fogalmat. A „gay rights” (melegjogok) összetétellel a homoszexuális aktivisták – és a támogató média – elérték, hogy a politikusok kénytelenek legyenek felvállalni az ügyüket, ugyanis a kritikusok ebben a terminológiai keretben azonnal védekezésre kényszerülnek, hiszen ők a bigottak, diszkriminatívak, akik korlátozni akarják „mások jogait”. A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. hetek.hu/hit_es_ertekek/201308/hogyan_alakitotta_at_a_homoszexualis_lobbi_a_tarsadalmakat
Posted on: Sun, 18 Aug 2013 12:14:43 +0000

Recently Viewed Topics




© 2015