Most azzal a figyelmeztetéssel kezdem, amivel zárni szoktam a hasonló megjegyzéseimet: Szólaljon meg bennünk a vészharang, ha valaki a nyelvét nem tudja rendeltetésének megfelelően használni! Miért értene a témájához jobban, mint az anyanyelvéhez?! A szövegben értelemzavaró központozási hibák vannak, a szakkifejezéseket hibásan írja, és nyelvhasználata sem vall művelt emberre. A középiskolai természettudományos oktatás talán egyszer megvolt nyomait is elhomályosította a szerző elméjében a közölni kívánt nagyszerű felismerés. A felütésével ellentétben én például soha sem gondoltam, hogy az emberi szervezet nem több, mint egy anyaghalmaz, ahogyan egy számítógépről sem gondolom, hogy alkatrészek összessége. Mindkettőt a rendezettség következtében lehetővé váló funkciók teszik a lehetőségek kimeríthetetlen tárházává. Hogy nem ismerjük a szervezetünk minden működési módját? Hát persze! Az erről szóló felfedezések azonban lépésenként közelebb visznek hozzá. Azzal sincs semmi bajom, hogy egyesek valamilyen felsőbb tudat által kialakított rendezőelvet hisznek a háttérben. De ne akarják homályos utalásokkal elfedni az amúgy tudható, megérthető összefüggéseket! Mire szolgál a biofoton elnevezés bevezetése? Ha foton, akkor tanulhattunk (volna) róla az iskolában. Ha biofoton, akkor valami misztikus, az életerőt a csit, a pranat megtestesítő valami. Megtudtuk, hogy biológiai rendszerek bocsátják ki. (Ld. szentjánosbogár) Nem látható, mivel kicsi. Na, ez a blődli teteje! A fotonok igen szűk frekvenciatartományban képesek ingerületet kelteni a szemünkben. Csak nem a hullámhossza kicsi, hiszen mint később megtudtuk, ultraibolya? Az összes létforma fényt tartalmaz. Attól hogy sugározni tud, még nem biztos, hogy tartalmazza is. Ez pontosan olyan, mint egy kollégám szövege arról, hogy a mikroprocesszor füsttel működik: ha kijön a füst, nem működik tovább. Ezt a fényt használja sejtszinten (mi? mire?). Ezt el tudom képzelni. Na de szubatomi szinten is! A szubatomi szintek energiaátmenetei legalább három nagyságrenddel nagyobbak, mint az atomi szintűek. Aligha reagálnak egy ultraibolya fotonra. Persze kérdés, mennyire ultra? Ezt a homályos utalást igyekszik fokozni a két utolsó tagmondat: "még kevésbé ismert, de igen fontos jelenség". Ha nem ismert, honnan tudjuk, hogy fontos? Gurvics sarlatánságához csak annyit teszek hozzá, hogy a kísérleteit sokáig nem tudták megismételni. Ennek sok oka lehetett. Addig persze a tudományos élet nem fogadja be a felfedezést. 1932-ben és 33-ban viszont Nobel-díjra jelölték. Nem tudom, hol tartanak a vizsgálatok a felfedezése ügyében. Olyan írást is találtam az interneten, hogy a jelenség működik, de sokkal erősebb fény kell a sejtosztódás stimulálásához, mint amekkorát Gurvics kimutatott. Számomra még az is kérdés, hogy milyen talajban tudja kifejteni a hatását ez a jelenség? Az számomra alig elképzelhető, hogy a teremtő vagy az evolúció a kémcső kedvéért dolgozott. (Ez a bekezdés a tévedés jogát fenntartja, mert nem értek hozzá, és az internetes forrásokat sem találtam megbízhatónak, de a korábbiakért vállalom a tanulmányaimból eredő felelősséget.)
Posted on: Sat, 06 Jul 2013 09:17:40 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015