Most láttam: Gyilkosság a Fehér Házban (1997) Wesley Snipes sztárkorszakának halványuló szakaszában jött ki ezzel a krimivel, melynek története nagyszerűen összefoglaltatik mindjárt a címében. Egy nagystílűbb rendezővel talán kisülhetett volna belőle valami emlékezetesebb, de a nem túl agyas akciófilmjeiről ismert Dwight Little kezei között megmaradt a középszerűség keretei között. A feszes történetvezetésben alacsony igények mellett elsikkadnak a film kisebb-nagyobb marhaságai. Az, hogy ki a hunyó fejről ki lehet találni, de az alkotók becsületére legyen mondva, hogy gondoskodtak elég gyanúsítottról, akik közül választani lehet. Egy ponyvaregény szintjén, ám akad itt politikai mahináció és eltusolás bőven. Snipes bár sokadszorra játszik zsarut, olykor mégis az volt az érzésem, hogy ezt a szerepet nem rá szabták, és tényleg: az imdb szerint Bruce Willis helyére ugrott be. Azt meg kell hagyni, hogy remek formában van. Kár, hogy a rendező nem rakott alá jobb akciójeleneteket. A film decens szereposztása se képes érvényesülni. Diane Lane, Ronny Cox és Alan Alda kibontakozását nehezíti a vékonyka szerep és a nekik biztosított szűk tér. Aki kitesz magáért az a zenét szerző Christopher Young. Muzsikája hitchcocki atmoszférát teremt pillanatokra. A befejezéshez közeledve alkotótársai már egyre kevésbé igyekeznek. Gyorsan, egyszerűen és megnyugtatóan próbálják elvarrni a szálakat, ami végülis sikerül, de annyi közhellyel és nehezen komolyan vehető fordulattal (pl. a világ legsimább betörésével a Fehér Házba), hogy az már a B-kategória felé kacsingat. Nagyjából, mint ekkor Snipes karrierje. 60%
Posted on: Wed, 18 Sep 2013 08:27:43 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015