Napidominic, mert kértétek :) -- Na, játsszatok szépen, csendesen, majd jövök -- paskolta meg Joseph Priester hatéves lánya fejét, és magasra emelt fővel bevonult a templomba. Letta ijedten nézett utána, aztán, amikor az ajtó becsukódott, a templomkert kerítése felé pislogott. Ha ki tudná nyitni a nehéz vaskaput, hazaszaladhatna... Tartott a hittanórára gyülekező, vele egykorú és nagyobb fiúktól, akik lökdösődtek, kergetőztek, vihogtak, rikoltoztak, rugdosták egymásra a sétány szépen elgereblyézett kavicsait, és még káromkodtak is. Szeretett volna elfutni, nehogy észrevegyék, de nem bírt lelépni a lépcsőről, mintha az egy sziget lenne, ő pedig, ha a kavicsra lép, elsüllyed. Lekuporodott a fal mellé, a karjára hajtotta a fejét, csak titokban leste a nagyfiúkat. Ha észreveszik, hogy itt van, biztosan most is kicsúfolják bokáig érő, fehér ruháját, simára fésült copfját, mint a múltkor. Az ő ingjük, nadrágjuk foltos volt és kopott, néhol szakadt, cipőjüket por lepte hajuk izzadt tincsekbe tapadt. Az apja azt mondta róluk, hogy utcagyerekek, nincs apjuk, aki kenyeret keressen a családnak, és nincs anyjuk, aki kimossa és megvarrja a ruháikat. Azt is mondta, hogy Letta ne féljen tőlük, inkább sajnálja őket, de ezt a kislány nem értette. A nagyhangú srácok igenis félelmetesnek tűntek a számára. Néhány percig figyelte így őket. Nem tudott róla, de a tűző nap alatt a márványlépcsőn valóban majdnem láthatatlanná vált -- de csak majdnem. -- Nézzétek, ott a prédikátor lánya! -- kurjantott váratlanul egy tíz év körüli fiú, lehajolt, felvett egy kavicsot, és elhajította. A kő a lépcsőn koccant. Letta összerezzent, és lopva a rendház felé pillantott. Miért nem jön már az apja? A második kő a térdén találta el: ha néhány centivel feljebb jut, az arcába csapódik. Letta elkésve, ijedten a levegőbe kapott. -- Mit csinálsz, José, megőrültél? -- A legnagyobb, legalább tizennégy-tizenöt éves fiú lépett oda, és a dobálózó csuklójára vágott. José leejtette a muníciót. -- Bántott téged az a lány? -- Az idióta prédikátor lánya! -- José hozzátett még valamit spanyolul, amit Letta nem értett, lehajolt, és újra a kavicsok közé markolt. A nagyfiú akkorát lökött rajta, hogy amaz káromkodva elterült a földön. -- Olyannal kezdj, aki akkora, mint te -- szólt még oda a nagyfiú, és hátat fordított. José spanyolul káromkodott, kiköpött, de felállt, és eloldalgott. A nagyfiú leporolta a kezét, és felsétált a lépcsőn. -- Most már nem fognak bántani -- szólt oda Lettának, és leült mellé a lépcsőre. -- Ne félj tőlük. Nem te tehetsz róla, ki az apád. -- Sóhajtott, és a kislányra nézett. -- Én Luís vagyok. Téged hogy hívnak?
Posted on: Thu, 10 Oct 2013 08:02:08 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015