Nem haltam meg, de ez a mi ellátásunk? Hét-nyolc hónap az életemből… Még azt sem tudom igazán kire legyek mérges, de tudom, hogy ez így nagyon nem OK. Kit lehet itt okolni? Egy epekő története, avagy horror a magyar egészségügyben? Minden úgy indult, mint másnál. Novemberben észrevettem, hogy magas a vérnyomásom. Elmentem a háziorvosomhoz, aki sokáig felíratta velem az vérnyomásom adatait, majd nagy sokára, (kérésemre) felírta az első vérnyomás csökkentő tablettát. Nagyon szerettem volna tudni mitől, hogyan jutottunk ide, hiszen eddig „golyóállónak” éreztem magam. Heti 3-4 alkalommal jártam kondizni, amit 20-25 km biciklizéssel kezdtem, majd jöttek a súlyok. Nem állíthatom, hogy összefüggés van a vérnyomás és az epekő között, de aki keres, az talál alapon találtak nálam egy 1.2cm nagyságú epekövet. (Február 19) Orvosi vélemény: majd ha nagyobb gondot okoz, el lehet távolítani, de most nem kell semmit tenni. Igaz néha okozott némi gondot (valószínűleg) az epekövem elsősorban a zsírosabb, nehezebb étkezések után, de ezzel lehetett élni. A vérnyomás gondjaim okát nem találtuk meg, így kerestem magamnak egy háziorvost, aki kardiológusként kiemelkedő érdemeket szerzett. Nála sem találtuk meg a magas vérnyomás okát, viszont javasolta, az epehólyag mielőbbi eltávolítását. Nem a műtéttől féltem, hanem az, az utáni komplikációktól, fertőzésektől. Sajnos volt a családban rá példa. Nem sokkal később (Április eleje) egy jobbfajta ünnepi evés után erősebben jelentkező panaszaimmal el is küldött a Tatabányai kórház sebészetére „sürgős megjelöléssel”. Szombati nap volt (május 10), kaptam időpontot a „négypontos” beavatkozás útján való epehólyag eltávolítására. (hónapokkal /4/ későbbre)! Talán eddig tartott a normális kerékvágáson haladó ellátás.? Ez után felgyorsultak az események. A hétvégét már erős göcsökkel töltöttem, és hétfőn (május 13) felvettek a sebészetre a Szent Borbála Kórházban Tatabányán. Csináltak újra Ultrahangot, igaz nem találtak semmit, esetleges életveszélyre való hivatkozással a hagyományos (hasfelmetszős) eljárást javasolták számomra. Nyilván sürgősnek ítéltek, mert délután meg is történt a műtétem. (3.5 órás beavatkozás) Utólag elmondták, nem volt semmi gond, csupán sok levegő, ami az epével kapcsolatban felfújódásra vezethető vissza. De akkor miért lettem teljes hosszában (30cm) felvágva. Már Vasárnap, ott a kórteremben az ágyon felvagdostak ismételten a seb elfertőzése miatt. Úgy nyitva voltam, csak az összevarrt hasizom tartott. Néha a kötözésnél kerestem a beleimet. Persze itt már a negyven fokot megcélzó lázözönt produkáltam. Lázcsillapítók tömegét nyomták belém. A szívek ki akart ugrani. Mégis volt úgy, hogy a gyógyszer ellenére sem ment le a lázam, amit észre sem vettek. A feleségem borogatott, míg testem izzása alábbhagyott. Mint kiderült „belső vérzések” okozták hevességem. Többször éreztem úgy, hogy itt a vég. Volt védőangyalom. 18 kilót fogytam. A tükörből idegen nézett vissza. Sajnálkozva ültek az ágyam mellett az ismerősök. Búcsúztak. Újra műtöttek (május 24) belső vérzések nyomainak eltávolítása céljából. Elmúlt a lázam és egy lepedővel összekötve (fűzőt nem írhat fel az orvos állítólag) szaladgáltam a mellékhelységre 2-3 óránként. Háromszor szabdalták a hasam két hét alatt és nekem kellet a mellékhelységet takarítani, mert sosem volt tiszta.(és nem azért mert túl érzékeny vagyok) Hazaengedtek a kórházból (juni 3.) és útravalóként közölték velem, hogy clostridium difficile nevü betegséget vihetek haza (A betegség az antibiotikumok túlhasználatának az eredménye) Nekiindult, immár otthon a harc egy csökönyös az antibiotikumoknak ellenálló, sokszor halált okozó baktérium ellen. Mindez éjjel-nappal fűzőben privát beszerezve. Küzdöttem ellene – Drága jó háziorvosom – segítségével, sok-sok héten át. Beszedtem, 250 darab tablettát. De mindig visszajött. Így jutottam el hetekkel később a „vérzéses” állapotig. Orvosi szigorra kellett volna Székesfehérvárra a ! Fertőző osztályra beköltöznöm. Na, itt már csomókban hullott ki a hajam. Bevallom, már féltem a korház szótól. Mit lehet még elkapni, ha az ember befekszik? Gyógyulásra a korházi kezeléssel 66% esélyem volt. Nem húzom, befeküdtem és sikerült. 10 napos kezelés után tünetmentesen hazajöhettem és a későbbi labor is negatív lett. Szeretném azt írni most vége a történetnek. De nem. Valahogy a hasam nem akart javulni. Hatalmas pocakkal alig tudtam nadrágba bújni. Miután már hónapok teltek el a műtét(ek) óta gondoltam, csak rajtam múlhat, valahogy keveset tornáztam. Csakhogy minden próbálkozás fájdalmas volt. Elkezdtem letapogatni, mi van ott. Semmi. Ahol a hasizomnak kellett volna lenni úgy négyujjnyi széltében és vagy húsz centi hosszan nem volt hasizom. Szétszakadtam. Valamikor. Érthetővé vált miért lett mindig szélesebb a varratom és mindig nagyobb a hasam. A belek… Visszamentem a kórházba. A főorvos aki „csak segített” az utolsó műtétemnél nem akart tudni rólam. Forduljak az operáló orvoshoz. De hát Ő is operált. Igaz, ha most keresem - sehol nincs a neve a zárókon. Beszéltem az operáló orvossal. Magyarázatot a fertőzésemre hivatkozva kell keresni. A sebfertőzés után előfordul ilyesmi. Itt éreztem úgy, ha ebből jól akarok kikerülni, el kell kerülni a Szent Borbála Kórházat Tatabányán. Két hete volt az utolsó (remélem) műtétem (okt. 10) Győrben a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban. Hálám Prof. Dr. Oláh Attilának szól, aki személyesen állított helyre. Nem az eredeti állapot, mert az már nem megy. Kaptam 30 cm hálót, ami összetart, ami nem kellett kivágta és azt mondta szép lesz. Nézegetem és szép a varrat, nincs pocakom sem. Kérdeztem tőle meddig kell, fűzőt hordjak? Furcsán nézett rém, - minek rendesen össze van varrva volt a válasza. Köszönet jár a Petz Aladár Megyei Oktató Kórháznak, sebészetének. Visszaadták hitemet az egészségügyben. Köszönet feleségemnek, családomnak, hogy kitartott mellettem. Röviden összefoglalva: Szent Borbála Kórházban Tatabányán Vagdosna károkat okozva. Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban Gyógyítanak és megóvnak a károktól. Senkinek nem kívánom, ami velem történt, de mit tehetek ellene? Hét-nyolc hónap az életemből… az „akit Tatabányán kettévágtak”
Posted on: Sun, 27 Oct 2013 11:15:07 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015