Október 14-én történt: Szabványosítási világnap (1946 óta). Az IEC, az ISO és az ITU tagjai 1970 óta minden évben október 14-én ünneplik a Szabványosítási Világnapot, elismerve a szakértők munkáját, akik nemzetközi szabványként megjelenő dokumentumokat dolgoznak ki. Annak emlékére is ünneplünk, hogy 1946-ban e napon alakult meg az ISO, Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. A Világnap célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a nemzetközi szabványok fontosságára, az országok műszaki elszigeteltségének megszüntetésére, valamint növelje a szabványok üzleti életben betöltött szerepének tudatosságát. Szakemberek szerint a szabványok nemcsak a jó üzlet alapjai, hanem nagy hatékonysággal segítik a társadalmat az erőforrások jobb felhasználásában és hozzájárulnak a fenntartható világhoz. A szabványok törekvése, hogy megfeleljenek a vásárlói igényeknek és optimalizálják a vállalkozások belső folyamatait. A jogszabályalkotók a szabványokat alkalmazzák a piac- és fogyasztóbarát szabályozás alapvető eszközeként. 1235-ben Róbert esztergomi érsek Székesfehérvárott magyar királlyá koronázza Béla királyfit, IV. Béla néven. 1529-ben I. Szulejmán oszmán szultán Bécs ostromával felhagy, miután a Salm Miklós által hősiesen védelmezett várost nem birta elfoglalni és 40.000 emberét elvesztette. 1604-ben Bocskai István erdélyi fejedelem győzelmet arat Álmosd és Diószeg között a császári seregek fölött. Báthory lemondott, az erdélyi fejedelemség területe csatatérré vált és szinte teljesen elpusztult. Amikor 1602-ben Bocskai István tiltakozott Basta tábornok rémuralma ellen, a Habsburgok perbe fogták, Prágába internálták, és csak két év múlva engedték haza. A Habsburg uralomból kiábrándulva bihari birtokaira húzódott vissza. A török területre menekült bujdosók nevében Bethlen Gábor arra biztatta, hogy álljon egy Habsburg-ellenes felkelés élére, s ehhez a török szövetségét helyezte kilátásba. Levelezésük a kassai főkapitány, Barbian Belgiojoso kezébe került, aki régi ellenségeként már régóta leste az alkalmat, hogy lecsapjon Bocskai Istvánra, és birtokait elkobozza. A végső veszélyben Bocskai István megnyerte Németi Balázs és Lippai Balázs hajdú kapitányt, így a hajdúk élén 1604. október 14-ről október 15-ére virradó éjjel Álmosd és Bihardiószeg térségében döntő győzelmet aratott a császári sereg felett. Bocskai október 15-e után bevonult Debrecenbe és Váradra, s Tokajnál a hajdúk seregével győzelmet aratott Belgiojoso felett. Bocskai 1604. november 11-én vonult be Kassára. Ezután Kelet-Magyarország is Bocskai kezére került. A szabadságharc új vezére 1604. november 12-én Kassáról kiáltványban szólította fel a nemességet a csatlakozásra. A szabadságharc kiszélesedett. 1763 – Eszterházy Károly Egerben megalapítja a líceumot. 1809 – Ferenc magyar király, osztrák császár Tatán aláírja a napóleoni háborúkat lezáró schönbrunni békeszerződést. A békét azután írták alá, hogy Ausztria elsietett Napóleon-ellenes háborúja, az ötödik koalíció során a várt porosz segítség elmaradása miatt a wagrami csatavesztéssel elbukott. 1883-ban Megnyílik Szeged első állandó színháza. 1889-ben Szily Kálmán személyében először választ természettudóst főtitkárává a Magyar Tudományos Akadémia. Legkiemelkedőbb eredményei az 1860-as évtizedben a termodinamika kérdéskörébe tartoztak. 1867-es akadémiai székfoglaló értekezésében a hőelmélet első és második alaptételének általános matematikai alakban való megfogalmazására vállalkozott. 1870 és 1889 között ő vezette a matematikai fizika és analitikai mechanika tanszéket. Miután a politechnikumot az 1871-72-es tanévtől Műegyetem néven egyetemi rangra emelték, az intézmény első rektora lett. A Magyar Mérnök és Építész Egylet alapítója, első főtitkára, a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyének első főszerkesztője. 1869-ben a Természettudományi Társulat főtitkáraként megindította a Természettudományi Közlönyt. A műszaki tudományos műnyelv és a műszaki irodalom fejlesztésének szükségességét felismerve érdeklődése a nyelvtudomány felé fordult. 1889. október 14-től 1905-ig az Akadémia főtitkára volt, akinek személyében először választottak az akadémikusok természettudóst főtitkárrá. 1889-ben megindította és 1905-ig szerkesztette az Akadémiai Értesítőt. 1905-ben az Akadémia főkönyvtárnokává nevezték ki, és még abban az évben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, amelynek elnöke és folyóiratának, a Magyar Nyelvnek, továbbá A magyar nyelvújítás szótárának szerkesztője volt. Nyelvészeti munkásságáért 1914-ben az Akadémia nagyjutalmával tüntették ki. 1894-ben tiszteletbeli bölcsészdoktor, 1917-ben tiszteletbeli műszaki doktora lett. 1906-ban Megnyílik Budapesten a Társadalomtudományok Szabadiskolája. Az iskola egyesíti a radikálisok munkástanfolyamait és a Jászi-féle, diákoknak tartott szociológiai tanfolyamot. 1911-ben Budapesten bejegyzik az első magyar filmvállalatot, a Hunnia Filmgyárat. 1914-ben Átadják a csepeli szikratávíró állomást. 1917-ben Megnyílik a Ma című folyóirat első kiállítása, Mattis Teutsch János képeinek gyűjteményével. Ma (1916-1925) Irodalmi és művészeti folyóirat, a betiltott A Tett folytatásaként indította Kassák Lajos, mindvégig ő szerkesztette és adta ki. A művészetet és a társadalmat megváltoztatni akaró manifesztumaiban az izmusok és a hazai történelmi változások útját járta végig. A modern művészeti törekvések (expresszionizmus, konstruktivizmus, posztimpresszionizmus, kubizmus, futurizmus, dadaizmus, szürrealizmus) valóságos műhelyévé vált a Ma. Rendszeresen foglalkozott könyvkiadással, előadóművészként bekapcsolódott a műhely munkájába Simon Jolán, Mácza János drámaelméleti írásokat írt a lapba, Hevesy István művészeti írásaival vált a műhely tagjává. A Ma külön számban mutatta be a modern zenei törekvések képviselőjét, Bartók Bélát. Sokat tett a Ma műhelye a kortárs modern képzőművészeti irányzatok képviselőinek megismertetéséért és elismertetéséért. Galériát nyitottak, ott a legtöbbet foglalkoztatott művészek Bortnyik Sándor, Mattis Teutsch János, Tihanyi Lajos, Uitz Béla voltak. A Ma szűkebb köre szintetikus művészetet akart az addigi megfigyelő és analitikus irodalom helyett, egységben látni és láttatni a világot. Művészetük előhírnökeinek tekintették a költészetben Ady Endrét, a prózában Révész Bélát. Az egyik Galilei-körben tartott előadáson Kassák külön kiemelte Ady Endre Fekete zongora c. versét és Révész Béla Vonagló falvak c. regényét. Miközben a Ma körül az aktivizmus hívei közt napirenden voltak a viták világnézeti és művészeti kérdésekben, kintről is sok támadás érte a Mát mind konzervatív, mind baloldalról, 1919 július végén betiltották. 1920 májusa és 1925 júniusa közt Kassák Bécsben szerkesztette tovább a lapot. Bécsben vált igazán a lap nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi avantgárd fórumává is. A korabeli európai irodalom és képzőművészet kimagasló képviselői (Blaise Cendrars, Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij, Pablo Picasso, Fernand Léger, Hans Arp, Guillaume Apollinaire, Jean Cocteau, Marc Chagall, Alexander Archipenko, Vincent van Gogh, Georges Braque és mások) versekkel, elbeszélésekkel, képzőművészeti alkotásokkal szerepeltek a Ma hasábjain. A főszerkesztő Kassák mellett Moholy-Nagy László és Kállai Ernő művészeti nézetei határozták meg a műhely karakterét. Az 1920-as évek elején számos hazai munkatárs megvált a laptól, de újak is csatlakoztak, köztük Déry Tibor, Illyés Gyula, Gáspár Endre, Nádass József, Németh Andor. Kassák a lap mutációit Kortárs és 365 címen adta ki, s így terjesztette Magyarországon. A Ma a Kassák-kör 1925. évi hazajövetelekor szűnt meg. 1918-ban Lemond Wekerle Sándor miniszterelnök kormánya. 1917. augusztus 20-ától 1918. október 30-áig harmadszor volt miniszterelnök, ez idő alatt stabil kormánypártot akart létrehozni, ezért megalakította a 48-as Alkotmánypártot. 1917. szeptember 16-ától 1918. február 11-éig pénzügyminiszter, 1918. január 25-étől február 11-éig földművelésügyi miniszter, 1918. május 8-ától december 31-éig belügyminiszter, 1920-tól a Közművelődési Tanács, 1921. április 16-ától haláláig az Országos Pénzügyi Tanács elnöke volt. 1919-ben Gyülekezési tilalmat rendelnek el Budapesten. 1923 – Az 1912-ben Pozsonyban alapított és ott működő Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Magyarországra, Pécsre költözik. 1923. október 14-én nyitja meg Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, egykori pozsonyi prorektor. 1926-ban Lemond Bethlen István miniszterelnök kormánya. Politikája sokat tett a gazdasági stabilitásért. 1924-ben létrehozta a Nemzeti Bankot és 250 millió korona népszövetségi hitelt szerzett. Rendbe hozta az állam veszteségeit, 1927-ben bevezette a pengőt, és új vámrendszert dolgozott ki. Helyzete 1926-ban megingott a frankhamisítási ügy miatt; felajánlotta, de Horthy nem fogadta el lemondását. Kormánya ezután egy új kultúr- és szociális politikába kezdett, kötelező nyugdíj- és betegbiztosítást vezetett be, a népiskolai hálózat és a közegészségügy fejlesztéséhez látott. 1928-ban a szülők foglalkozása szerinti besorolást vezetett be az egyetemi felvételeket szabályozó numerus clausus törvény rendelkezéseinél. Az oktatási, kutatási és kulturális közintézmények megreformálásában és fejlesztésében nagy segítségére volt kultuszminisztere, Gróf dr. Klebelsberg Kunó. Gróf Bethlen István és Gróf Klebelsberg Kunó a Horthy Miklós kormányzó nevével fémjelzett két világháború közti időszak legkiválóbb államférfijai voltak, Bethlen az ő gazdasági konszolidációjával, Klebelsberg az ő kultúrpolitikájával. 1938-ban Darányi Kálmán miniszterelnök Berlinben Horthy kormányzó megbízásából tárgyal Adolf Hitler birodalmi kancellárral, Wilhelm Keitel tábornok, a fegyveres erők főparancsnoka és Erdmannsdorff budapesti német követ jelenlétében. Darányi Hitler hozzájárulását kéri Magyarország Csehszlovákia elleni katonai támadásának megindításához; felajánlja az antikomintern paktumhoz való csatlakozást, Magyarország kilépését a Népszövetségből, és tíz évre szóló gazdasági szerződést a Német Birodalommal. Hitler nem járul hozzá e katonai akcióhoz. 1944-ben Horthy kormányzó utasítására szabadon bocsátják a politikai foglyokat, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőt. Ezen a napon született: 1783-ban Palóczy László liberális reformpolitikus, Borsod vármegye országgyűlési követe († 1861). 1807-től állt a vármegye szolgálatában, 1832-ben a pozsonyi országgyűlésre küldték követként. A liberális ellenzékhez tartozott; Szemere Bertalannal, a megye másik képviselőjével együtt az ellenzék egyik legjelentősebb tagja az 1843-44-es és az 1847-48-as reformországgyűlésen. Palóczy a reformkor országgyűlésein különösen a vallásszabadság kérdésével foglalkozott. Ő javasolta, hogy magyar nyelven vezessék az országgyűlés jegyzőkönyveit. 1839-től Borsod vármegye másodalispánja. Az 1848-as országgyűlésen Miskolc képviselője és a képviselőház korelnöke július elejéig, majd a kegyelmi szék elnöke. Mivel a detronizáció után is megtartotta mandátumát, a világosi fegyverletétel után előbb halálra ítélték, majd ezt kegyelemből börtönbüntetésre enyhítették. Szabadulása után Miskolcra ment, ahol visszavonultan élt, de 1861-ben, nem sokkal halála előtt ismét képviselte szülővárosát az országgyűlésben, ahol ismét ő volt a képviselőház korelnöke. Közkedvelt, rokonszenves politikus volt. A holttestét Pestről Miskolcra szállító vonatot több helyütt ünnepélyesen fogadták. A Vasárnapi Újság beszámolója szerint Debrecenben az indóházban több ezer fős tömeg várta a vonatot, amely harangzúgás közepette futott a városba. A koporsót babérkoszorúval díszítették fel és a Szózatot is elénekelték. Az avasi templom temetőjében helyezték örök nyugalomra. Miskolcon utca viseli a nevét. 1827-ben Gróf Zichy Mihály magyar festőművész, grafikus (1906). az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja és úttörője. Pesten Marastoni Jakabnál, Bécsben Waldmüllernél tanult. A cárok udvari festője, húszéves korától – néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással – haláláig, negyvenkilenc évig dolgozott Oroszországban. 1846-ban Schickedanz Albert műépítész, festő, az eklektikus építészet jeles képviselője, a Millenniumi emlékmű, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezője († 1915). 1877-ben Mihailich Győző magyar építőmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja, Kossuth-díjas († 1966). Hitte és vallotta, hogy az egyetemi oktatónak nem szabad elszakadnia az ipari élettől. Elméleti és gyakorlati munkájának eredményeit a hazai és külföldi szaksajtóban számos tanulmányban ismertette. Fő elméleti művei a több kiadást megért Vasbetonszerkezetek (1922) - mely tankönyv a diákok és kézikönyv a már mérnökök számára - és a XIX. és XX. századbeli magyar hídépítés története (1960) Ő tervezte a szolnoki Tisza-hidat (1910-11), a Sebes-Körös berekböszörményi hídját (1910-11) és a tamáshidai Fekete-Körös hidat (1911-12). Mihailich erősítési és szélesítési tervei alapján építették újjá 1935 és 1937 között a budapesti Margit-hidat. Folly Róberttel közösen tervezte a polgári hidat (1938-41; 1947-48) és a szegedi hidat a Tiszán (1948). Díjazottak voltak az óbudai és lágymányosi Duna-hidak építésére készített tervei. Szakértőként tevékenyen vett részt a felrobbantott budapesti hidak újjáépítésében. Tervezett még 35.000 tonnás gabonatárházat Csepelen (1927-29), autóbuszgarázs csarnokot Zuglón, Szabó József út (1929-30), víztornyot Újpesten. 1916-tól kezdve négy évtizeden át tanácsadóként, illetve szakértőként szerepelt minden nevezetesebb híd és csarnokszerkezet megvalósításában. Munkásságáért több állami kitüntetésben részesült. 1888-ban Bánáss László veszprémi püspök († 1949). Budapesten a piaristáknál érettségizett, majd Innsbruckban és Rómában tanult. Jogi doktor volt, aki diplomatának készült. Nagyváradon 1912. augusztus 27-én szentelték pappá, majd Rómában elvégezte a diplomáciai főiskolát. Tábori lelkész, 1919-től 14 éven át Nagyváradon az orsolyita apácák lelkésze és iskolájuk igazgatója. Pápai titkos kamarás, 1925-től egyházmegyei tanfelügyelő, 1926-tól karnagy a nagyváradi székesegyházban. Szentmisét is komponált a váradiak részére. A harmincas évek elején az Erdélyi Lapok kiadói bizottságának tagja. Főként zenei tárgyú cikkeket írt romániai magyar lapokba. 1942-től nagyszalontai, majd debreceni plébános és nagyváradi kisprépost (július 12.). 1944 decemberében tagja a Debreceni Nemzeti Bizottságnak, majd az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1945. augusztus 16-ától veszprémi apostoli kormányzó, 1946. szeptember 4-étől püspök.[1] November 30-án szentelték fel Debrecenben. Kihelyezett káplánságot létesített Dákán, Nagyacsádon és Gézaházán. Lelkészséget hozott létre Nagygyimóton és Pápán, plébániát állított fel Veszprémben a Világ Királynője-templomnál. Átszervezte a pápai egyházkerületet. Az Ő idejében premontrei apácák telepedtek le Bakonyoszlopon és Nyárádon. A vallásközi béke megteremtésén fáradozott. A veszprémi székesegyház altemplomában nyugszik 1914-ben Ács József magyar festőművész, műkritikus († 1990). Tanulmányait a belgrádi Királyi Művészeti Iskola pedagógia szakán végezte (1938), majd a belgrádi Képzőművészeti Akadémia tanulója 1941 áprilisáig. Mestere: Milun Milunović. 1941 és 1953 között az újvidéki és zentai gimnáziumban rajztanár, majd 1953-1956 között az újvidéki iparművészeti iskola igazgatója. 1956-tól 1980-ig a Magyar Szó képzőművészeti kritikusa, a lap állandó rovata, a Képzőművészeti Iskola az ő nevéhez fűződik. 1952-ben megalapította az 1. jugoszláv művésztelepet Zentán. 1953-ban a topolyai, 1956-ban az écskai, 1954-ben az óbecsei művésztelepeknek lett alkotója és szervezője. Művészetének fejlődési szakaszon keresztülmentek a posztimpresszionizmuson, a szocialista realizmuson, az expresszionizmuson, a szürrealizmuson. Sajátos ábrázolásmódot, szimbólumrendszert alakított ki az informelen keresztül, amely kifejezőbbé válik alkotásainak 1-1 ciklusba rendeződésekor. 1968 volt alkotói korszakának fordulópontja, utána alakította meg az EK (Első Kísérlet) nevű csoportot, mely gazdasági, termelési és társadalmi kérdésekre keres választ. Papírszobrai 1968 utáni korszakának jelentős kifejező alkotásai. A tér irányába nyitás első kísérletei az 1979-1980-ban készült 1917-ben Babus Jolán tanár, néprajzkutató († 1967). A debreceni egyetemen ismerkedett meg a néprajztudománnyal. Bekapcsolódott a Néprajzi Múzeum gyűjtőhálózatába, majd önálló gyűjtőmunkába kezdett. Kutatásai során a beregi nép életét, munkáját és népművészetét vizsgálta. Gimnáziumi tanárként néprajzi szakkört szervezett (1954), s tervei közt szerepelt egy iskolai múzeum létrehozása, mely egy későbbi Beregi Múzeum alapja lehet. Szekszárdi évei alatt Tolna megye néprajza is felkeltette érdeklődését. Sárközi gyűjtései mellett jelentősek a népi kismesterségek (kékfestés) kutatása terén elért eredményei. Írásai elsősorban a Néprajzi Közleményekben jelentek meg (1957-től) 1925-ben Kispéter András irodalomtörténész, kritikus. Szakterülete a 19. század végi és 20. század eleji magyar irodalom története és az irodalmi szecesszió stílustörténeti elemzése. Életművének kiemelkedő jelentőségű területe Ady Endre munkásságának kutatása, műveinek kritikai kiadása, emellett behatóan foglalkozott Gárdonyi Géza, Tömörkény István és Juhász Gyula munkásságával. 1929-ben Galambos Lajos magyar író, dramaturg († 1986). Első elbeszéléskötete a Hét márványplakett (1951). A kommunista ideológiát kifejező regénye a Jurankó Pál hazatér (1955). A mezőgazdaság átszervezését, a falu átalakulását örökíti meg Gonoszkátyú (1960), Hideg van tegnap óta (1961) és az Utas a Göncöl szekerén (1962) című regényei. Valójában az 1960-as években indult irodalmi pályája. Erősen tapad a magyar irodalom népies hagyományaihoz; a paraszti világ felbomlásáról romantikus nagyításokkal, naturalisztikus nyersességgel fest képet, a hősök megszállottságának naív, tiszta, hitét kiemelve (Isten őszi csillaga, 1962; Mostohagyerekek, 1963; Zsilipek, 1966). Kísérletezett az áttételesebb, szimbolikus megjelenítéssel is, szakítani akarva a közvetlen, publicisztikus szókimondással (Nyílj meg, ég!, 1971; Diagnózis, 1976). A didaktikus kifejtés, az érzelmi-indulati magatartás, a magyar történelem korszakos jelentőségű eseményinek drámai feldolgozásakor is jellemzője (Tüköráldozat, 1977). Az Új Írás és a Kortárs nevű folyóiratok közölték írásait. Több művéből film készült, így Makk Károly (Megszállottak), Kovács András (Isten őszi csillaga) és Novák Márk (Szentjános fejevétele) egy-egy filmje. Színpadi művei közül a Fegyverletételt a Vígszínház, Szerelmes égitestek című darabját 1985-ben a József Attila Színház mutatta be. 1933-ban Végh Antal magyar író, szociográfus († 2000). A nagy múltú debreceni kollégium diákja volt. 1952-től Újfehértón, majd a nyíregyházi gimnáziumban tanított. 1962-től Budapesten szabadfoglalkozású író. 1974-ben jelent meg talán legnagyobb vitát kiváltó, az egész magyar közvéleményt megmozgató szociográfikus esszéje, a Miért beteg a magyar futball? Véleménynyilvánításra késztető, állásfoglalásra kényszerítő, az egész ábrázolt világot modellértékűen tárjta olvasói elé, őszintén felfedve a gondokat, megoldásra váró kérdéseket; szenvedélyes gondolkodásra és vitára ingerelt. 1989-től az Új Idő főszerkesztője. Szülőföldjének hagyományait és szokásait néprajzi hitelességgel örökítette meg. A paraszti életforma változásairól adott realista képet. Szociológiai érzékenysége rámenős kíváncsisággal párosult. Keményen figyelmeztetett némely vidékek, illetve társadalmi rétegek elmaradottságára, az átalakuló falu gondjaira. 1942-ben Nádas Péter magyar író, drámaíró, esszéista. 1956–1958 között a Petrik Lajos Vegyipari Technikum tanulója, majd szakmát tanult: 1958–1961 között fényképész szakmunkástanuló volt. 1961-től végezte el a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1965–1967 között a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakára járt, de államvizsgát nem tett. Közben 1961–1963 között a Nők Lapja című lap fotóriportere volt. 1965–1969 között a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt. 1969-től szabadfoglalkozású író. 1974-ben a Humboldt Egyetemen volt ösztöndíjas, itt a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgatott elsősorban. 1974–1979 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat olvasószerkesztője volt. 1980–1981 között a győri Kisfaludy Színház lektora volt. 1989–1990 között a Magyar Napló állandó munkatársa volt. 1993-ban infarktust kapott, a következő hónapokban több koszorúér-műtéten esett át. 2006. június 13-án a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választotta. 2006 óta a Balassa Péter-díj kuratóriumának tagja. 1945-ben Ablonczy László újságíró, irodalomkritikus, színházi kritikus. 1965–1970 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészetudományi Karának magyar-népművelés szakos hallgatója volt. 1969–1970 között a Hajdú-Bihari Napló gyakornoka volt. 1970–1971 között a Csepel munkatársa volt. 1971–1975 között a Magyar Hírlap belpolitikai, majd kulturális rovatának munkatársa volt. 1975–1978 között a Mokép sajtó- és porpaganda osztályának vezető helyettese volt. 1978–1990 között a Film, Színház, Muzsika munkatársa, majd a Magyar Fórum strasbourg-i tudósítója volt. 1989–1995 között a Tiszatáj szerkesztőjeként dolgozott. 1991–1999 között a Nemzeti Színház igazgatója volt. 1999–2005 között Párizsban élt. 2001–2003 között a Reformátusok Lapja munkatársa volt. 2005-ben nyugdíjba vonult. 1950-ben Zelnik István gyűjtő, múzeumalapító. Saját állítása szerint 14 éves korában kezdte a műgyűjtést. A moszkvai IMO egyetemre járt, vietnami szakra. 1975-ben a hanoi magyar követségen kezdett dolgozni. Később a rendszerváltásig a brüsszeli magyar követségen Magyarország európai kapcsolatainak fejlesztésével, a majdani integráció előkészítésével foglalkozott. Zelnik az Andrássy úton, a korábbi Rausch villában 2011. szeptember 17-én megnyitott Aranymúzeumban helyezte el műtárgyai egy részét, és létrehozott egy kutatóintézetet is. 1959-ben Henn László András magyar festőművész, grafikus. Középiskolai tanulmányait a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola grafika szakán végezte Szegeden 1974–1978 között. 1978–1980 között a Dekoratőr Felsőfokú Szakiskola tanulója volt Budapesten. Közben 1977–1985 között szegedi és budapesti rajzkörök és szabadiskolák tagja volt. 1988–1989 között videofilm szekesztői oklevelet szerzett. Tanárai illetve mesterei voltak többek között Aranyi Sándor, Fodor József, Fritz Mihály, Kalmár Márton, Kalmárné Orr Gizella, Károlyi Zsigmond, Lóránt János, Magos Gyula, Pataki Ferenc (festő), Pölös Endre, Sándor Miklós, Szalay Ferenc (festő), Tolvaly Ernő, Zoltánfy István. Sokat tanulmányozta a mozgókép és a művészi pillanatkép kompozíciós különbségeit kapcsolatait, mely nyomonkövethetőek képein is. Munkáiban keresi a mai és az archaikus kultúra kapcsolódási pontjait, jelképeit, jelen és múlt egységét. Egy-egy képe kialakulása, még ha a lírai-expresszionizmus jegyeit hordozza is, hosszabb előkészület eredménye. Minden mozzanat egy-egy gondolatsor beteljesülése. Több éven át „szabadúszó” grafikusként dolgozott. Videó-etűdjeivel több fesztiválon díjat nyert. 1982 óta szerepel festményeivel itthon és külföldi kiállításokon. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a SZÖG-ART Művészeti Egyesületnek, a HÁM Művészeti Egyesületnek (alapítótag) és a Magyar Független Filmszövetségnek. Közgyűjteményben a Kecskeméti Képtárban, a Móra Ferenc Múzeumban Szegeden és a Marcelland Nemzetközi Művészeti Gyűjteményben találhatóak alkotásai. Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz-Művészettörténet Tanszékének munkatársa. 1969-ben Péterfy Bori (sz. Péterfy Borbála) magyar énekesnő, színésznő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól a Nemzeti Színház társulatának tagja, az egykori Amorf Ördögök zenekar és a 2007 elején alakult Péterfy Bori & Love Band énekesnője. Dédapja Áprily Lajos költő, műfordító, nagyanyja Jancsó Adrienne előadóművész, nagyapja Jékely Zoltán író, költő, édesapja Péterfy László szobrász, bátyja Péterfy Gergely író, unokatestvére pedig Gerlóczy Márton író. Férje Merényi Dávid fotós. E napon halt meg: 1925-ben Stetka Gyula magyar festőművész (1855). Egyházi tárgyú kompozíciókat, arcképeket és zsánerképeket festett a müncheni akadémizmus stílusában. Művészetére nagymértékben hatott Benczúr Gyula munkássága. Rendszeresen részt vett a fővárosi tárlatokon. Mindszentek előtt című képét a főváros, Kíváncsiak című képét I. Ferenc József vásárolta meg. Tres faciunt collegium című festményére 1892-ben Berlinben elismerő oklevelet kapott. A Krisztus a keresztfán című műve a Szent István-bazilika egyik oltárképe. 1916-ban Önarcképével elnyerte az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nagydíját. Élete utolsó éveiben számos közéleti személyiség arcképét megörökítve túlnyomórészt portrékat festett. Művei egy részét a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum őrzi. 1953-ban Szőkefalvi-Nagy Gyula matematikus, egyetemi tanár (1887). Szőkefalvi-Nagy Gyula egyetemi tanulmányait kolozsvári egyetemen végezte matematika-fizika szakon, 1909-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett és doktorált. Doktori dolgozata: Algebrai görbék arithmetikai tulajdonságairól. 1911-ig Privigyén és Csíkszeredában tanított. 1911–12-ben állami ösztöndíjjal Göttingenben tanult. 1915-ben a kolozsvári egyetemen egyetemi magántanárrá habilitálták algebra és függvénytan tárgykörből és a Marianum igazgatója lett. 1921-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen tanított, 1940. október 19-étől ismét Kolozsvárott, majd 1945-től újból Szegeden, a Bolyai Intézetben. Az MTA 1934-ben levelező, 1946-ban rendes tagjai sorába választotta. A Geometriai Tanszéket vezette a szegedi egyetemen 1921-1940, a kolozsvári egyetemen is a Geometria Tanszék vezetője volt, 1945-1953-ig ismét Szegeden volt tanszékvezető. Szegeden érte a halál, a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik 1981-ben Huszárik Zoltán magyar filmrendező, grafikusművész, Balázs Béla-díjas, Érdemes művész (1931). Kétéves volt, amikor édesapja meghalt. A József nevet végleg Zoltánra cserélő diák gimnáziumi tanulmányait Aszódon végezte. 1950-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahonnan - a család minden alapot nélkülöző kuláklistára kerülése miatt - 1952-ben távoznia kellett. 1959-ig járta sajátos, tehetségéhez méltatlan, de a művészetét mégis érlelő kálváriáját: földműves volt a szülőfalujában, olajbányász Bázakerettye olajmezőin, dekoratőr az ikladi Ipari Műszergyárban; dolgozott a Borsod megyei Tanács művészeti előadójaként, világosítóként a filmgyárban. Részt vett a városligeti Vajdahunyad várának restaurálásában, több rajzfilm elkészítésében közreműködött (pl. A két bors ökröcske, 1955). 1959-ben visszatérhetett a főiskolára, Máriássy Félix legendás osztályába. 1961-ben szerzett filmrendezői diplomát. Első alkotásai rövidfilmek voltak, már ezek érett művészt, kifejező képi megoldásokat mutattak. Az Elégia című rövidfilmje jelentette számára a kiugrást, mellyel 1965-ben elnyerte az Oberhauseni Filmfesztivál kiemelt fődíját. Első játékfilmjével, a Krúdy Gyula világát szuverén módon, mégis hitelesen megidéző Szindbáddal (1971) mindjárt a kortárs filmművészet halhatatlanjai közé emelkedett. Egyik alapítója volt a fiatal filmművészek Balázs Béla Stúdiójának. Képi kultúráját, grafikus művészetét színház- és filmdíszlettervezőként is alkalmazta, saját filmjeiben is és könyvek illusztrátoraként is. Néha kisebb szerepeket vállalt egy-egy játékfilmben: Zöldár (r.: Gaál István), Budapesti mesék (r.: Szabó István), Holnap lesz fácán (r.: Sára Sándor) stb. 1979-ben A piacere címmel mutatták be rövidfilm-összeállítását. Utolsó alkotásában, a Csontváry című filmben a különcnek tartott festőzseni és saját művészi portréját és hitvallását formálta eggyé, sajátos módon ábrázolva a művészegyéniség és a kor viszonyát. 1983-ban Ranódy László Kossuth-díjas magyar filmrendező (1919). 1938-ban lett a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója. Már ekkor a Független Színpadon segédrendező és gyakornok. Tanulmányait 1942-ben fejezte be, s 1943-ban a Hunnia Filmgyárhoz került rendezőként. 1948-ban a Nemzeti Filmgyártó Vállalat osztályvezetője lett, később a Magyar Filmgyártó Vállalat rendezője. A Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt 1948 és 1954 között. 1963-tól 1980-ig volt a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének elnöke. Több filmnek volt rendező asszisztense az 1940-es években. Első játékfilmje az 1949-ben készült - Nádasdy Kálmánnal közösen rendezett - Ludas Matyi volt. A Pacsirta című filmje 1963-ban nyert díjat Cannes-ban, az Árvácska című filmje pedig Karlovy Vary-ban nyert díjat.
Posted on: Mon, 14 Oct 2013 20:52:26 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015