Pepi és mutyi A miniszterelnök szeret magyar „néplélekről” értekezni, onnan származtatni legitimációt bizonyos döntéseihez (ilyen relációkban a néplélek – bármit is jelentsen e szép szó – mindig jobboldali és konzervatív természetesen, ebből következően gondolom, helyesen.) Nem irigykedek tehát amiatt, hogy nem én találtam föl a néplélek létezését, inkább abban próbálom hasznossá tenni magam, hogy követem a jó példát, megfigyelem én is, mi ered belőle. A MUTYI az egyik ilyen dolog. Nyilvánvalóan mindenki tudja, mit jelent: vesztegetést és/vagy befolyással üzérkedést, adócsalást, csalást és az ezekhez tartozó egyéb bűncselekményeket halmazatban (ha kell, számviteli rend megsértése, ha kell, okirat-hamisítás, kényszerítés, zsarolás, sikkasztás és egyebek járnak vele, ill. ezekre történő felbujtás, satöbbi). Azt a tényt, hogy az erre való képességünk és készségünk a néplélekből ered, az bizonyítja, hogy pártsemleges módon ezzel a szép, becéző szóval jelezzük a fenti bűncselekményekhez fűződő bensőséges, baráti viszonyunkat, ami hallatán az elnéző fejcsóválás képe jelenik meg, nem a kérlelhetetlenül lesújtó büntetőeljárás réme. Bár a mai rendszer kifejezetten erre épül, a hívei előszeretettel (és teljes joggal!) hivatkoznak arra, hogy a korábbi is erre épült, csak azok meg még amatőrök (=hülyék) is voltak. Most legalább profi világ van. A vendéglátásban fontos szerepet tölt be a PEPIHÚS, amelyhez fűződő meghitt konyhafőnöki viszonyt szintén jelzi a szó kedves hangalakja. Ebbe tartozik minden nyesedék, normális ételhez már nem használható bontási melléktermék, bőrke, mócsing, sőt a tegnapi rántott hús, brassói vagy pörkölt maradék is: ebből lesz a mai hortobágyi palacsinta (mindenütt) vagy gyros (nem mindenütt, de túl sok helyen). Tudjuk ezt mi jól, mégis esszük. Meg is érdemeljük a pepit meg a mutyi is. Amíg pepihusit eszünk, lesz mutyi is mindig. Ízlelgessük e szavakat! Jó étvágyat!
Posted on: Mon, 12 Aug 2013 20:49:44 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015