ROMA NŐVÉDELMI KÖZHASZNÚ SZERVEZET / javaslat a 2014.évi roma programhoz / Tervezett rövid Stratégiai Terv A Stratégiai Terv négy prioritási területen (oktatás, foglalkoztatás, lakhatás és egészségügy), az egyenlő bánásmód érvényesítésével kapcsolatban, továbbá a kultúra, a média és más területén határoz meg átfogó célokat, a célokhoz kapcsolódó konkrét feladatokat, az ezekhez rendelt mutatókat, továbbá a feladatok eléréséhez szükséges intézkedéseket. A romák esélyegyenlőség megteremtését a négy prioritási területen megfogalmazottakhoz kapcsolódó feladatokon és intézkedéseken keresztül lehetne megvalósítani. Az RNKSZ sajátos stratégiai tervben meghatározott feladatok elsősorban területi (hátrányos helyzetű térségek, települések) és szociális szempontok (pl. hátrányos helyzet, tartós munkanélküliség, alacsony iskolai végzettség, stb.) - illetve ezek metszete - alapján határozzák meg a legfontosabb intézkedéseket, amelyek hosszú távon biztosíthatják a legszegényebbek - köztük nagy arányban romák - valós társadalmi és gazdasági integrációját. A négy prioritási területen elsősorban a szociális és területi szempontok alapján indokolt a feladatokat megfogalmazni. Az antidiszkrimináció és a kultúra (roma kultúra, hagyományok megőrzése) területén van lehetőség arra, hogy az egyes intézkedésekben a romák, mint önálló célcsoport kerüljenek meghatározásra. A feladatokban és az intézkedésekben mindenhol meg kell jeleníteni az esélyegyenlőség, egyenlő hozzáférés elvét, mely segíthet a romák érdekeinek hatékonyabb érvényesítésében. A fejlesztések tervezésekor és megvalósításakor elengedhetetlen, hogy az érintettek (különös tekintettel az önkormányzatokra)kiemelt figyelmet szenteljenek az alábbi szempontoknak: A fejlesztéseket úgy kell megvalósítani, hogy azok növeljék a forrásokhoz való hozzáférés feltételét is. 1.) OKTATÁS A program vázlatos elemei: A cigány népességre vonatkozó foglalkoztatási statisztikák szerint Magyarországon a cigányoknak az átlagosnál sokkal nagyobb az esélyük arra, hogy tartósan kívül rekedjenek a foglalkoztatottak rétegén. Ennek fő okai a cigányok iskolázottsági lemaradottságában, hátrányos lakóhelyi helyzetükben és a velük szemben megnyilvánuló diszkriminációban rejlenek. Annak érdekében, hogy a felnövekvő generációk tartós leszakadását megakadályozzuk rendkívül fontos lenne, hogy a jelenleginél jóval nagyobb arányban vegyenek részt a középiskolai képzésben és a szakképzésben. Javasolt eljárások: 1. Óvoda Az óvodába járás vagy nem járás az első fontos szelekciós lépcsőfok. A hátrányos helyzetű családokból kikerülő óvodások helyzetének javításában fontos stratégiai irány lehet a rendkívül sikeres Puja „ program készségek és képességek - széleskörű elterjesztése, esetleg adaptálása sajátos roma nemzetiségi problémakörre. „ Puja „ , program célja : hogy felismerjük milyen gyermekkel állunk szemben , megvan e a készségek és képességek a roma gyerekben ? A gyermekvédelmi célok elérése érdekében a következő feladatokat kell elvégezni az óvodában: — Elősegíteni minden gyermek, de különösen a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű gyermekek óvodába kerülését, járatását — Biztosítani kell a gyermekeket megillető jogok érvényesülését az óvodán belül, szükség esetén óvó-védő intézkedésekre javaslatot tenni; — A gyermekeket és családjukat a lehetőségekhez képest minél jobban megismerni (családlátogatás, szülői értekezletek, napi kapcsolattartás, ...) — Az új óvodások befogadását elősegíteni, beilleszkedésüket zökkenőmentessé tenni A problémát, a hátrányos helyzet okozta tüneteket felismerni, az okokat feltárni, és segítő intézkedéseket foganatosítani — Az egészségügyi szűrővizsgálatok lebonyolításában részt venni (fogászat, hallás-, látásvizsgálat, általános orvosi vizsgálatok, ...) a szűrést soron kívül javasolni szükség esetén — Az integrált nevelést elősegíteni a gyermekek problémái szerinti súlyossági foknak megfelelő ellátási formában — A rendszeres óvodalátogatást figyelemmel kísérni — A családok szociális és anyagi helyzetének megfelelően a különböző támogatásokhoz való hozzájárulást tanácsadással, és közvetlen segítségnyújtással elősegíteni Minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni a gyermekek családban történő nevelését Az óvodára legfőképpen azoknak a gyermekeknek van szükségük, akik otthon a családjaikban kevés segítséget kapnak az iskolára való felkészítéshez, így az óvoda az esélyegyenlőtlenség csökkentésének nagyon fontos színtere. Éppen ezért a cigány gyermekek szocializációjában nagy szerepet játszik, mely sorsuk fontos vízválasztója lehet, ugyanis a gyermek abban az életkorban kerül ki a családból amikor a hagyományos cigány felfogás szerint a gyermeknevelés a család dolga. Az óvodába jártak aránya és az iskola eredményességét sikeresen kezdők között szoros összefüggés figyelhető meg. Az iskolára jobban szocializáltak és könnyebben beilleszkednek azok a cigány gyermekek, akik már megtapasztalták a közösség légkörét, annak szabályrendszerét az óvodában. Az óvodák, iskolák kiépítették, illetve folyamatosan kiépítik minőségbiztosítási rendszerüket, meghatározzák, hogy milyen értékeket preferálnak. Biztonságos környezetet teremtenek a nevelőmunka hatékony megszervezéséhez, kialakul a megváltozott körülményekhez igazodó értékelési rendszer. Fontossá válik az óvodahasználók véleménye, s az óvodák olyasmiről is megkérdezik őket, amely az eddigiekhez képest új jelenség. Bizonyos értelemben az óvoda, iskola is piacosodik, hiszen csökken a gyermekek létszáma. Ez nem vonatkozik a cigány gyermekekre, mert azok létszáma évről évre arányszámban növekszik a nem cigányokéhoz képest. Az első osztályba beíratott gyermekek között egyre több a cigány gyermek, akiknek nevelése-oktatása nem problémamentes, mely nem feltétlen a pedagógusok vagy a cigányok hibája. Az integrációt az oktatási miniszter által kiadott rendelet ugyan nem teszi kötelezővé, azonban normatív finanszírozás eszközével motiválja a fenntartó önkormányzatot a hátrányos helyzetű, a cigány, nem cigány és fogyatékos gyermekek integrációjára. Az integráció az óvoda és az iskolai hátrányos megkülönböztetést hivatott megszüntetni, de legalábbis enyhíteni. Diagnózis-felállítás; / megfigyelés fő feladat / Az óvodában a mérés legjobb módja a folyamatos megfigyelés, bár időnként direkt mérésekre is szükség lehet. Az óvónő a gyermek óvodába lépésekor kezdi, és folyamatosan végez megfigyeléseket az alább felsoroltakról, és készít feljegyzéseket, vagy más módon rögzíti tapasztalatait: A gyermek: testi fejlettsége, egészségi állapota; beszéde, kommunikációja; értelmi erői, ismeretei, érzelmi intelligenciája, akarati tulajdonságai, szociális képességei, tevékenységei és azok jellemzői (különös tekintettel a játéktevékenységre); kirajzolódó személyiségjegyei, sajátos szokásai, önállósága a legfontosabb felismerni. 2. Általános iskola Az általános iskolát ma már a cigány népesség nagy többsége elvégzi, de hiányoznak azok a speciális tantervek és programok, amelyek a több szempontból is hátrányos helyzetű tanulók számára jelenthetnék a felzárkózás esélyét. A tanterv és programfejlesztésnek két különböző gyermekcsoportot kell megcéloznia. Az elso: maguk az érintett roma gyermekek, a második: a többségi társadalom gyermekei. (pl. nyelvi felzárkóztató programok, alapkészségek fejlesztése, begyakoroltatása stb.) Az etnikai kisebbséghez nem tartozó gyermekek számára tantervbe illeszthető programként kell kidolgozni a helyben élő kisebbségek kultúrájáról szóló tan anyagaként. A hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrációját segítő tevékenységek megerősítése szükségesek. képesség-kibontakoztató programok felkészítés és integrációs feladatokhoz szoros kapcsolat a helyi óvodai intézményekkel, nevelési tanácsadóval, és gyermekjóléti szolgálattal, az egyéni képességekhez igazodó tanórai tanulás megszervezése; felzárkóztató órák, fejlesztő foglalkozások; egyéni foglalkozások; a tanulók háromhavonkénti fejlesztő értékelése a szülőkkel közösen; nevelők és a tanulók személyes kapcsolatai; az iskolai könyvtár, valamint az iskola más létesítményeinek, eszközeinek egyéni vagy csoportos használata; a középiskolai továbbtanulás irányítása, segítése; iskolai sportkör, szakkörök; a tanulók szabadidejének szervezése (tanórán kívüli foglalkozások, szabadidős tevékenységek, szünidei programok); szabadidős foglalkozások (pl. színház- és múzeumlátogatások); a tanulók szociális helyzetének javítása (segély, természetbeni támogatás); a szülőkkel való együttműködés; családlátogatások; szülők és a családok nevelési gondjainak segítése; szülők tájékoztatása a családsegítő és a gyermekjóléti szolgálatokról, szolgáltatásokról Hagyományőrző tevékenységek megerősítése Tehetséggondozó és felzárkóztató foglalkozások. Iskolai sportkör Szakkörök. Versenyek, vetélkedők, bemutatása Témahetek, témanapok (projekthetek, projektnapok) Erdei iskolák, sí tábor, egyéb táborozások. Tanulmányi kirándulások Osztálykirándulások Erdei iskolák, sí tábor, egyéb táborozások Múzeumi, kiállítási, könyvtári és művészeti előadáshoz kapcsolódó foglalkozás Iskolai könyvtár Hit- és vallásoktatás. 3. Középiskola A program keretében kiemelt célként határozódik meg a középiskolát végzett roma gyerekek számának jelentős mértékű növelése. Ennek érdekében három új intézményhálózat létrehozását látjuk szükségesnek. a.) Egy speciális pályaválasztási tanácsadó szolgálat, amely a cigány családok által sűrűn lakott régiókban megkeresi az általános iskolákat, ill. családokat és segíti a megfelelő beiskolázást. A roma hálózat arra is vállalkozna, hogy a középfokú iskolákba beiskolázott gyerekeket a középiskolai pályafutások alatt is támogatja b.) Tanoda Miután a cigány gyerekek többségének iskolai pályafutását az etnikai hátrányok mellett családi, szociális hátrányok is nehezítik, így e hátrányok kompenzálására speciális felzárkóztató iskolákat ún. Tanodákat kellene létrehozni. Elsősorban azoknak a gyerekeknek, akik lemorzsolódtak normál iskolákból. A Tanodákat modellintézményekké kell tenni , és működtetni különböző program hálózattá szervezni . c.) Tehetséggondozó hálózat A felzárkóztató program mellett, azt kiegészítve a cigány értelmiség megerősítése céljából szükségesnek tartunk egy olyan hálózat kiépítését, amely azoknak a tehetséges roma gyerekeknek jelenthet támaszt, akik a mai viszonyok között ugyan bekerülnek a gimnáziumokba, de szociális és etnikai hátrányaik következtében nem fejezik be tanulmányaikat. Foglalkoztatás / rövid helyzetelemzés / FOGLALKOZTATOTTSÁG A ROMÁK KÖRÉBEN Kulcsszavak: kisebbségek közgazdaságtana, foglalkoztatás, munkaerõpiaci programok, diszkrimináció A munkaügyi statisztika adatai tükrözik a kormányzati nem törekvések eredményességét a közmunkák egyre kiterjedtebb alkalmazásában, igaz, annak hatékonyságától teljesen függetlenül. A foglalkoztatottak növekvő száma részben ezt, részben a szintén terjedő külföldi munkavállalás hatását mutatja. Az osztrák és a német statisztikai hivatalok szeptemberben közölt adatai szerint csupán e két országban a 110 ezret valamelyest meghaladta a magyar munkavállalók száma. E létszám egy részét módszertani okokból a KSH munkaerő-felvétele is tartalmazza. Ha ezeket a körülményeket számításba vesszük, akkor a hazai versenyszférában ténylegesen csökkent a foglalkoztatottak létszáma. A foglalkoztatottságban változatlanul jelentős különbség van a keresők iskolai végzettsége szerint. A legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája a harmadik negyedévben mindössze 28,6% volt, 0,2 százalékponttal – hibahatáron belül – magasabb az egy évvel korábbinál. A középfokú végzettségűek foglalkoztatási aránya 67,7% volt, 1,3 százalékponttal magasabb, mint a bázisidőszakban. Az érettségivel rendelkezők rátája ebben az időszakban 61,8% volt, 1 százalékponttal magasabb, mint tavaly a harmadik negyedévben. A diplomások foglalkoztatási aránya volt ebben az időszakban ismét a legmagasabb, 78,4%, noha csekély mértékben, 0,2 százalékponttal mérséklődött egy év alatt. Jelentős különbségek vannak a régiók foglalkoztatási mutatóiban is. A legkedvezőbb helyzetű Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon egyaránt 62,8% volt a foglalkoztatási ráta, noha mindkét régióban némileg csökkent a tavalyihoz képest ez az arány 0,1, illetve 0,3 százalékponttal. Közép-Dunántúlon 61,7% volt a foglalkoztatási ráta értéke, 1,3 százalékponttal nagyobb az egy évvel korábbinál Aggasztó az ifjúsági munkanélküliség Változatlanul nagyon magas a tartós munkanélküliség: az álláskeresők több mint fele, 54,3%-a legalább egy éve keresett reménytelenül munkahelyet Az álláskeresés átlagos időtartama meghaladta a másfél évet, és elérte a 19,1 hónapot. A legfeljebb 8 általánossal rendelkezők munkanélküliségi rátája a harmadik negyedévben 23%, a szakiskolai, szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezőké 10,6%, az érettségizetteké 8,3%, míg a felsőfokú végzettségűeké 4,1% volt. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált álláskeresők száma szeptember végén 484 ezer fő volt Foglalkoztatottság, keresetek A munkaügyi statisztika adatai tükrözik a kormányzati törekvések eredményességét a közmunkák egyre kiterjedtebb alkalmazásában, igaz, annak hatékonyságától teljesen függetlenül. A foglalkoztatottak növekvő száma részben ezt, részben a szintén terjedő külföldi munkavállalás hatását mutatja. Az osztrák és a német statisztikai hivatalok szeptemberben közölt adatai szerint csupán e két országban a 110 ezret valamelyest meghaladta a magyar munkavállalók száma. E létszám egy részét módszertani okokból a KSH munkaerő-felvétele is tartalmazza. Ha ezeket a körülményeket számításba vesszük, akkor a hazai versenyszférában ténylegesen csökkent a foglalkoztatottak létszáma. Ezt támasztják alá az intézményi munkaügyi statisztika által gyűjtött információk is. A mesterségesen leszorított infláció hatására a reálkeresetek emelkedtek, igaz így sem érték el a két évvel korábbi szintet. A KSH mintavételes lakossági adatfelvétele szerint a harmadik negyedévben a foglalkoztatottak száma 3 990 ezer fő volt, 54 ezer fővel, 1,4%-kal több, mint egy évvel korábban. Augusztusban, a trimeszter középső hónapjában a köz foglalkoztatottak száma 41 ezerrel haladta meg az egy évvel korábbit. A 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája a július és szeptember közötti három hónapban 59,2% volt, egy százalékponttal magasabb, mint a múlt év azonos időszakában. A foglalkoztatottságban változatlanul jelentős különbség van a keresők iskolai végzettsége szerint. A legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási rátája a harmadik negyedévben mindössze 28,6% volt, 0,2 százalékponttal – hibahatáron belül – magasabb az egy évvel korábbinál. A középfokú végzettségűek foglalkoztatási aránya 67,7% volt, 1,3 százalékponttal magasabb, mint a bázisidőszakban. Az érettségivel rendelkezők rátája ebben az időszakban 61,8% volt, 1 százalékponttal magasabb, mint tavaly a harmadik negyedévben. A diplomások foglalkoztatási aránya volt ebben az időszakban ismét a legmagasabb, 78,4%, noha csekély mértékben, 0,2 százalékponttal mérséklődött egy év alatt. Jelentős különbségek vannak a régiók foglalkoztatási mutatóiban is. A legkedvezőbb helyzetű Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon egyaránt 62,8% volt a foglalkoztatási ráta, noha mindkét régióban némileg csökkent a tavalyihoz képest ez az arány 0,1, illetve 0,3 százalékponttal. Közép-Dunántúlon 61,7% volt a foglalkoztatási ráta értéke, 1,3 százalékponttal nagyobb az egy évvel korábbinál. Két régióban nem egészen két százalékponttal az országos átlag alatt volt a foglalkoztatási arány. Dél-Alföldön az 57,6%-os érték az egy évvel korábbinál 0,5 százalékponttal magasabb, míg Dél-Dunántúlon a most mért 57,4%-os ráta jelentősen, 3,2 százalékponttal meghaladta a múlt év hasonló időszakára 6 jellemző mutatót. Két régióban – a közmunkák szaporodásának köszönhetően – növekedett ugyan a foglalkoztatottság, de még mindig rendkívül alacsony a mértéke. Észak-Alföldön a harmadik negyedéves adat az 1,5 százalékpontos emelkedés ellenére csupán 54,9%, míg Észak-Magyarországon a jelentős, 2,7 százalékpontos növekedés mellett is csak 52,6% volt a harmadik negyedévben. Az aktív munkanélküliek száma a jelzett három hónap átlagában 434 ezer fő volt, 24 ezer fővel, 5,1%-kal kevesebb az egy évvel azelőttinél. A passzív munkanélküliek száma – a legfrissebb ismert adat szerint – a második negyedévben 130 ezer fő volt. A munkanélküliségi ráta a harmadik negyedévben 9,8% volt, 0,6 százalékponttal kisebb az egy évvel korábbinál. A mérsékelt csökkenés ellenére aggasztó az ifjúsági munkanélküliség. A 25 éven aluliak munkanélküliségi rátája az egy évvel korábbinál 2 százalékponttal alacsonyabb ugyan, de a most mért 27,4%-os mérték még mindig rendkívül magas. A legjobb munkavállalási korúnak tekintett 25-54 évesek munkanélküliségi rátája a nyári időszaknak megfelelően 8,6% volt, 0,7 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. Ugyanakkor az 55-64 évesek 7,7%-os munkanélküliségi aránya 0,5 százalékponttal meghaladta a múlt évit, azaz megmutatkozik a korai nyugdíjba vonulás drasztikus tiltásának a hatása. Változatlanul nagyon magas a tartós munkanélküliség: az álláskeresők több mint fele, 54,3%-a legalább egy éve keresett reménytelenül munkahelyet. Az álláskeresés átlagos időtartama meghaladta a másfél évet, és elérte a 19,1 hónapot. A legfeljebb 8 általánossal rendelkezők munkanélküliségi rátája a harmadik negyedévben 23%, a szakiskolai, szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezőké 10,6%, az érettségizetteké 8,3%, míg a felsőfokú végzettségűeké 4,1% volt. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált álláskeresők száma szeptember végén 484 ezer fő volt, 42 600 fővel, 8,1%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Szeptemberben 43 800 új álláshelyet jelentettek be a foglalkoztatók, valamivel, 1,4%-kal többet, mint a múlt év azonos időszakában. Ugyanakkor ezeknek a munkalehetőségeknek több mint 60%-a támogatott munkahely, tehát közmunka volt. Rendkívül magas 68 200 fő volt a pályakezdők száma a munkanélküliek körében, alig valamivel, 1,2%-kal kevesebb, mint a múlt év szeptemberében. Az álláskeresők 40,3%-a legfeljebb általános iskolai végzettséggel, többsége, 53,9%-a valamilyen középfokú végzettséggel rendelkezett, míg 5,9%-a volt diplomás. A nyilvántartásban szereplő munkanélküliek alig egytizede, 10,3%-a kapott szeptemberben álláskeresési támogatást. Ebben az átlagosan bruttó 71 700 forintos ellátásban mindössze 49 800 fő részesült, 3,4%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A lényegesen kisebb összegű szociális támogatást a regisztrált álláskeresők alig több mint egyharmadának, 34,5%-ának folyósították, míg – a kormányzati szándéknak megfelelően – a munkanélküliek több mint fele, 55,2%-a teljesen ellátatlanul maradt. Nagyon komoly területi különbségek súlyosbítják a foglalkoztatási rendszer szerteágazó problémáit. Két kritikus helyzetű régióban a regisztrált munkanélküliek aránya a gazdaságilag aktív népesség 18%-a körül volt, két megyében meghaladta a 20%-ot, és egy harmadikban is megközelítette ezt a lélektani határt. Összesen négy megyében haladta meg a 7 munkanélküliségi ráta a 10,9%-os országos átlag másfélszeresét. Jellemző a munkaerő piaci helyzet kritikus voltára, hogy két kedvező helyzetű nyugat-dunántúli megyében – a működőtőke menekülésének látványos jeleként – az előző év szeptemberéhez képest nőtt a regisztrált munkanélküliek száma: Vas megyében 3,9%-kal, Zala megyében pedig 8,3%-kal. Ugyanakkor a közmunkások számának jelentős bővítésével több régióban számottevően csökkent – de változatlanul nagyon magas – a regisztrált munkanélküliek száma: Észak-Alföldön 8%, Észak-Magyarországon 10,2%, Dél-Alföldön 10,8%, míg Dél-Dunántúlon 13,4%. A közmunkák egyre kiterjedtebb alkalmazása ellenére Észak-Alföldön szeptemberben a regisztrált munkanélküliek aránya elérte a gazdaságilag aktív népesség 17,7%-át, Észak-Magyarországon pedig 18,1%-át. Azaz a közmunka nem tudja helyettesíteni a hiányzó piaci munkahelyeket. Szeptember hónapban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kiemelkedően magas, 20,8% volt a munkanélküliségi ráta, azaz a megye minden ötödik aktív korú lakója állás nélkül volt. A harmadik negyedév végén 50 500 munkanélküli szerepelt a megyei nyilvántartásban, 7,1%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Hasonlóan magas, 20,3%-os volt a munkanélküliségi ráta Nógrád megyében is, annak ellenére, hogy a regisztrált munkanélküliek szeptember végi 16 800 fős száma jelentősen, 9,4%-kal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. Csaknem ilyen kedvezőtlen volt a helyzet Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is, ahol 19,4% volt a tárgyhó végén a munkanélküliségi ráta; a munkanélküliek száma 55 100 fő volt, 10,2%-kal kevesebb, mint a múlt év szeptemberében. Hajdú-Bihar megyében 17,2%, azaz ugyancsak igen magas volt szeptemberben a munkanélküliségi ráta, annak ellenére, hogy a regisztrált munkanélküliek száma 7,1%-kal csökkent, így a szeptember végi létszámuk 41 100 fő volt. Augusztusban országosan 147 ezer főt alkalmaztak közfoglalkoztatás keretében, több mint egyharmaddal, 38,2%-kal többet, mint egy évvel korábban. Az első nyolc hónap átlagában 111 ezer közmunkást foglalkoztattak, 14,7%-kal többet, mint a múlt év azonos időszakában. A köz foglalkoztatottak több mint négyötöde, 83,6%-a teljes munkaidőben dolgozott, átlagosan 77 300 forintos bruttó keresettel. Ez a fizetés a jogszabályban előírt minimálbérnek kevesebb mint négyötöde, 78,9%-a. Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint az első nyolc hónapban a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési szerveknél és a jelentősebb nonprofit szervezeteknél – a köz foglalkoztatottakat is beleszámítva – 2 670 ezer fő állt alkalmazásban, ugyanannyi, mint egy évvel korábban, és 17 700 fővel, 0,7%-kal kevesebb, mint két évvel azelőtt. A versenyszférában az első nyolc hónapban 0,3%-kal kevesebben dolgoztak az egy évvel korábbinál, és 3,3%-kal kevesebben a két évvel azelőttinél. A közszférában – köz foglalkoztatottak nélkül – 666 ezer fő állt alkalmazásban, 0,6%-kal több, mint egy évvel korábban, és 1,7%-kal kevesebb, mint 2011 azonos időszakában. Az igazgatásban és a védelemben egyértelműen nőtt a létszám: egy év alatt 2,7%-kal, két év alatt 3,3%-kal. Ugyanakkor az oktatásban az egy évvel korábbinál jelentősen, 5,8%-kal, míg a két évvel azelőttinél 9,2%-kal kevesebben dolgoztak. Az egészségügyben és a szociális ellátásban – a kiterjedt államosítás következtében – érzékelhetően, 8,1%-kal többen dolgoztak közalkalmazotti jogállásban, mint a múlt év azonos időszakában, és 6%-kal többen, mint két évvel korábban. 8 A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az év első nyolc hónapjában 227 900 forint volt, 3,4%-kal több, mint az előző év azonos időszakában. A versenyszférában 238 900 forint volt az átlagkereset, 3,5%-kal több, mint egy évvel korábban. A költségvetési intézményeknél – a köz foglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – 221 800 forint volt a kereset, 4,5%-kal több, mint a bázisidőszakban. A közszférában a teljes munkaidőben dolgozók bizonyos hányada a nettó keresetének csökkenése miatt átlagosan 10 300 forint – a keresetbe nem tartozó – kompenzációt kapott a kedvezőtlen adó- és járulékváltozások részbeni ellentételezésére. A nemzetgazdaságban a nettó átlagkereset az év első nyolc hónapjában 149 300 forint volt, 4,8%-kal több az egy évvel korábbinál. Ebben az időszakban a fogyasztói árak 2,1%-kal emelkedtek, így a reálkereset 2,6%-kal nőtt, ugyanakkor 1,1%-kal elmaradt a két évvel korábbitól. A versenyszférában a fizikai dolgozók nettó keresete 107 700 forint volt, 4,2%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában. A versenyszféra szellemi dolgozóinak nettó átlagkeresete 233 600 forint volt, 5,9%-kal több az egy évvel korábbinál. A költségvetési intézményekben foglalkoztatottak nettó átlagkeresete – a köz foglalkoztatottak bérének figyelmen kívül hagyásával – az első nyolc hónapban 145 300 forint volt, 5,6%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában. A közigazgatás és a védelem területén 5%-kal, az oktatásban 5,4%-kal, míg az egészségügyben és a szociális ellátásban 8,3%-kal nőtt a nettó kereset. Javasolt eljárások: /roma vonatkozásba/ 1.) Közmunka helyett szociális szövetkezetek létrehozása a romák , nők. hátrányos helyzetűek számára . A szövetkezet alapításának célja: A Szociális szövetkezet tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi, mezőgazdasági, környezetvédelmi) szükségleteinek kielégítése. Egy olyan életképes önálló szervezet kialakítása- több gazdasági tevékenység összefogásának létrehozásával – mely biztonságos munkahelyeket, munkanélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételeket teremt, és közösségi alapjából elősegíti tagjai szociális helyzetének javítását. Közvetett célok: a.) helyi szintű közösségszervezés b.) az együttműködési készség, az öntevékenység és a szolidaritás c.) a társadalmi elfogadás, a felelősségvállalás, kockázatvállalási készség és a vállalkozói hajlandóság erősítése Jövő kép a munka világában nagyban erősítené ha a romákat felkészítenénk a szociális szövetkezetek megalapításában és működtetésében. 2.) Varroda: / tervezett kisüzemek létrehozása / javasolt eljárások: /roma vonatkozásba/ Megyei és Regionális igény szerinti szinten létrehozható kis üzemek pl. varrodák ,a nők munkanélküliek részére elindított munkalehetőség , ahol felméréseink szerint nagy igény van a nők körében. A varroda program célja, hogy javuljon a munkanélküli nők foglalkoztatása, a rászorulók elérjék a foglalkoztatásokat, valamint erősödjön a roma közösségek munkavállalásának lehetősége. A kis üzemeket korszerű, speciális gépekkel lehetne felszerelni , beruházókat bevonni , erre már körünkben is van jelentkező , ami a textilipar széles területén vállalnának anyagos és bérmunkát szállodák, panziók és egészségügyi intézmények részére. bérmunkában igényesen konfekcionált termékeik készítésére . Az alábbiak termékek készítésére. -ágynemű, -egészségügyi munkaruhák, orvosi köpeny, nadrág, szoknya, blúz, műtős ruha, függönyök, asztalszoknya, székszoknya, éttermi és konyhai garnitúrák, abroszok, szalvéták készítése különleges szegéssel, keretezéssel (slingelés, azsúrozás), műszerek borításához szükséges műanyag és neylon takarók készítése. A fentieken túl egyéb felsőruha varrást is lehet vállalni. A fenti termékek szabása, varrása, vasalása és ízléses csomagolása főként nyugat-európai és amerikai exportra és hazai vonatkozásban is. 3.) Bolhapiac A Városüzemeltető és Fenntartó Kft közreműködésével Javasolt eljárások: /roma vonatkozásba/ Ki kell bővíteni a Főváros különböző kerületeiben bolhapiacok megerősítését üzemeltetését , jelenleg a Fővárosban már csak egy vagy két ilyen helyről tudunk ami igazán működik. Miért fontos ez ? A Főváros lakosságának részéről felmerülő olyan széleskörű igényen alapul, amely alapján jövedelem kiegészítés keletkezik ha saját tulajdonát képező, de feleslegessé vált olyan használt holmik (képzőművészeti alkotások, könyvek, használati tárgyak, bútorok, háztartási berendezések, ruhaneműk, lábbelik, sporteszközök stb.) amelyet a tulajdonosuk jelképes összegért áruba kíván bocsátani. A bolhapiacon bárki árusíthat, ha nem kínál kereskedelmi forgalmú, kereskedelmi mennyiségű, illetve jogszabályban tiltott árut. A bolhapiac célja, hogy a háztartásban már feleslegessé vált, de másnak még hasznos holmi gazdájára leljen. Mivel az eladó, mint végfelhasználó egyszer már megfizette az áruforgalmi adót, a bolhapiacon adómentesen lehet kereskedni. 1926 óta Magyarország eladósodási folyamata megkezdődött, súlyos külső egyensúlyhiány jellemezte ekkoriban a magyar gazdaságot, amit csak újabb külföldi hitelekkel volt képes kompenzálni. Így a jegybank kénytelen felélni arany- és devizatartalékait, mindezek mellett az első világháború után megszűnt tőkeimport tovább nehezítette hazánk helyzetét. Ma is folytatódik a gazdasági eladósodás Magyarországon , sajnos ennek a rendszernek 4.millió szegény ember lett az áldozata Magyarországon. Roma népcsoport közül több mint egy millióan él a mély szegénység alatt ,ma még csak remény sincs arra hogy a munkanélküliek rátája csökkenjen . A bolhapiacon a termékek árusítása egy lehetőség felvetése annak , hogy jövedelem kiegészítés keletkezzen a rászorultaknak .Gondoljunk abban , hogy akik nem jutnak munkához sehonnan nincs jövedelmük milyen nagy segítség lenne számukra ha minden nap haza tudnák vinni a napi 5.10.ezer forintot, és ezzel elősegítve azt , hogy a család nem hal éhen. 3.) Lakhatás / rövid helyzetelemzés / A romák lakhatási helyzete Javasolt eljárások: /roma vonatkozásba/ A romák lakáshelyzete a szocialista korszak utolsó két évtizedében javult, a roma népesség szegregációja azonban ellentmondásosan alakult. 1971-ben a roma háztartások 65,1%-ka élt elkülönült telepeken, főként putrikban. 1993-ban a cigány családoknak már csak 13,7 százaléka él ugyanitt. A telepeken élő romák arányának gyors csökkenése a városokba áramlásukkal járt együtt (amely új városi szegregációs minták kialakulásához vezetett), jóllehet a romáknak az összlakosságnál ma is jóval nagyobb hányada él falvakban illetve kistelepüléseken. Lakáskörülmények 1971-ben a roma lakások 61 százaléka földes padlójú volt, 56,1 százalékában volt csak villany és a lakások 38,8 százalékában 100 méterről túlról kellett hordani a vizet. Huszonkét évvel később, a roma lakásoknak már csak 10,1 százaléka volt földes padlójú, 97,9 százalékában volt villany és csak a lakások 5,3 százalékába kellett 100 méteren túlról hordani a vizet. A kilencvenes években a cigányok lakásviszonyai több dimenzióban, így például a lakásnagyság tekintetében hasonlítottak az alacsony jövedelmű nem cigány lakosság tíz évvel korábbi lakásviszonyaira. A kilencvenes években a cigány családok lakásainak 32,8 százaléka egyszobás, 42,7 százaléka kétszobás, és 24,4 százaléka három vagy több szobás. A teljes magyar lakásállomány 15,4 százaléka egyszobás, 43,4 százaléka a kétszobás, és 40,2 százaléka három és több szobás. Szegregáció A lakóhelyi szegregációban a spontán ingatlanpiaci hatások mellett igen nagy szerepet játszik a helyi társadalompolitika. A rendszerváltást követően el kezdődött a romák kitelepítése a felújítandó, felértékelődő belvárosokból és a magasabb státuszú lakóövezetekből. A városok zöme kategorikusan elzárkózott attól, hogy romák számára kedvezményes építési telkeket alakítson ki, vagy hozzájáruljon roma családok szocpolos építkezéseihez. Megkezdődött a cigány telepek félkomfortos felújítása azzal a nem titkolt céllal, hogy a roma közösség egésze oda szorítható. Azok a falvak és kisvárosok, ahol nem élnek romák, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy megakadályozzák cigány családok beköltözését. Kormányzati politikák A közösségi lakásállomány mintegy kétharmadának eladása drasztikusan megváltoztatta a szektor tulajdonviszonyait. Az önkormányzati tulajdonú bérlakások aránya 1996-ra országosan 6%-ra, a fővárosban pedig 17%-ra csökkent - Budapesten jelenleg a legalacsonyabb a közösségi lakások aránya az európai nagyvárosok között.. A polgárok lakhatásáért viselt állami felelősség az 1990-es években radikálisabban enyészett el, mint bármely más poszt-kommunista országban. A folyamatot az önkényes lakásfoglalók kilakoltatását megkönnyítő ún. Lex Juharos illetve az Alkotmánybíróság 2000 őszén hozott határozata tetőzte be, amely kimondta, hogy a polgárok lakhatásáért viselt állami felelősség nem vezethető le az alkotmányból Az állam egyik legfontosabb lakáspolitikai eszköze 1988 óta változatlanul asszociálpolitikai kedvezmény. 1995-ben egy épített házra átlagosan 1,07 millió Ft támogatás jutott; tekintettel arra, hogy a támogatás - elvben - maximum az építési költségek 65%-át fedezte, már abban az évben sem fedezte a tényleges költségeket. 1998-ban a Magyar Művelődési Intézet vizsgálata szerint a felépült lakások 12%-a nem felelt meg a rendeletben előírt követelményeknek, 15,5%-ában nem volt vezetékes víz, ám a kizárólag kedvezményből épült lakásoknak 47%-ában még fürdőszoba sem volt. A kormányzat mozgástere A lakhatást segítő kormányzati mozgástér igen korlátozott, még inkább igaz ez a szegény, peremhelyzetű csoportok kormányzati támogatása tekintetében. Korlát az önkormányzatok rendkívül nagy szerepe: helyi szinten a szegregációs nyomás sokszorta erősebb, mint amit bármilyen központi finanszírozási rendszer ellensúlyozni tudna. Az MSZP lakásprogramjának legfontosabb elemei a következők voltak: Évi ötezer bérlakás felépítésének támogatása A szociálpolitikai támogatás felemelése Az ÁFA visszatérítés összegének emelése A 35-40 milliárdos közüzemi díj és lakáskölcsön hátralék konszolidációs program Ma Magyarországon a roma lakosság lakhatási helyzete lényegesen rosszabb, mint az átlag népességé. Emellett komoly probléma, hogy a szűk bérlakás szektor (ezen belül is a szociális bérlakás) a tulajdonosi szektorba, valamint rossz elhelyezkedésű és minőségű lakásokba kényszeríti az alacsony jövedelműeket, köztük a mély szegénységben élő és roma családok jelentős részét. Az önkormányzati bérlakásszektoron belül még magasabb a rossz minőségű lakások aránya, továbbá a bérlakás állományon belül is megjelenik a szegregáció problémája. A szemmel látható problémák ellenére a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia nem fogalmaz meg olyan intézkedéseket, melyek rendszerszerűen képesek lennének kezelni a lakhatási kirekesztettség problémáit és az azok kialakulásához vezető okokat. Legfőbb javaslataink: A lakásfenntartási támogatás összegének növelése és az adósságkezelési támogatás kiterjesztése minden településre, illetve a támogatás feltételrendszerének a kiigazítása szükséges a mély szegénységben élők, köztük is roma háztartások lakásköltségekkel való eladósodásának kezelése érdekében. A szociális bérlakás állomány növelése elengedhetetlen, ennek hatékony módja lehet a magánbérlakások bevonása. A területfejlesztési politikában erősíteni kell az esélyegyenlőségi politika érvényesíthetőségét és számon kérhetőségét, illetve az érintettekkel valódi partnerségekben kell a kialakítani és megvalósítani az esélyegyenlőségi tervezést és a fejlesztéseket. A telepeket és szegregátumokat célzó konkrét programok esetében elsődleges céllá kell tenni a telepfelszámolást és a lakhatási mobilizációt. Még az alapvetően rehabilitációs célú projektek esetében is e célt kell elsődlegessé tenni, emellett biztosítani kell a programok valódi komplexitását az eredmények fenntarthatóságának érdekében. 4.) egészségügy Javasolt eljárások: /roma vonatkozásba/ A romák egészségügyi helyzetéről 1. Rövid helyzet elemzés Egyes felmérések szerint a romák körében várható átlagéletkor ma 10-15 évvel rövidebb, mint az európai átlagban szintén alacsony magyarországi mutatóknál. A kétségbevonhatatlan tény ellenére a döntéshozók képtelenek voltak a tartós és mély krízis kezelésére. A tehetetlenség természetesen összefügg a magyar egészségügy az 1980-as évektől folyamatosan elmélyülő válságával is. Egy ország, egy közösség egészségét nem elsősorban az egészségügyi ellátás színvonala határozza meg, hanem az életminőség, tehát az iskolázottság, a foglalkoztatási-, lakhatási- körülmények, a civilizációs színvonal. A GDP, az iskolázottság, a munkaerő-piaci helyzet, a lakókörülmények az egészség tekintetében csak addig fontosak, amíg alacsony színvonalúak, hiányoznak - addig viszont nagyon. Így van ez a magyarországi cigányság esetében is. Ezzel együtt az egészségügyi és a szociális ellátó rendszernek döntő szerepe van, és kezdeményező szerepe lehetne a romák katasztrofális egészségi állapotának javításában. Az egészségi mutatók közül a legmeghatározóbbak a halálozási (mortalitási) adatok: jól tükrözik a társadalom egészségügyi állapotát. Ma már tudjuk, hogy a fejlett országokban halálozási arányai nem a GDP-vel, hanem a társadalmon belüli egyenlőtlenséggel állnak kapcsolatban: minél nagyobb a különbség a gazdagok és a szegények között, annál magasabb a megbetegedési és halálozási arány. A halálokokról nem készültek friss és megbízható kutatások, de kisebb helyi vizsgálatok szerint a cigányok/romák korai halandóságáért elsősorban a szív- és érrendszeri, illetve a légzőszervi megbetegedések a felelősek. Az érbetegségek között vezető helyen áll az agyi ütőértágulat, amelynek következménye az agyvérzés, a szívkoszorúér beszűküléséből származó infarktus, a betegségekben a káros táplálkozás és az örökletes tulajdonságok játszanak jelentős szerepet. Még ennél is kevesebb értékelhető morbiditási (megbetegedési) adattal rendelkezünk. Azt azonban tudjuk, hogy a cigányság körében az őssz megbetegedések nagyságrendje az életkor előre haladtával nő. A nem cigányoknál kevésbé ilyen monoton a növekedés: alig volt olyan korcsoport, ahol a cigányság értékei kisebbek lettek volna a többségieknél. Az életkörülmények, mint kockázati tényező Miközben a többségi lakosságnál a járványos megbetegedések visszaszorultak, a járványok áldozatai ma elsősorban a telepszerű körülmények közt élő romák. A szegénység, az elégtelen higiénés feltételek, a zsúfolt és alacsony komfortfokozatú lakókörülmények - mind növelik a fertőzés kockázatát. A magyarországi romák jelentős részének a megfelelő mennyiségű és különösen a megfelelő minőségű táplálék nem áll rendelkezésre. Vizsgálatok megállapították, hogy a sorozáson részt vett cigány férfiak, illetve az állapotos roma nők súlya kisebb, mint a nem cigányoké. Nemzetközi vizsgálatok szerint a halálozásban vezető szerepet játszó megbetegedések okai között az életmódbeli és a táplálkozási szokásokat sorrendben követik az egészségtelen munka- és életkörülmények, a szociális és pszichoszociális körülmények és a környezetszennyezés. A magyarországi romák többsége ma környezet-egészségügyi szempontból veszélyeztetett területeken él. Elsősorban az ország keleti, északkeleti régiójában, ahol az extenzív iparosítás a legtöbb kárt tette. Hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz Valószínűsíthető, hogy a cigányok/romák ritkábban járnak szűrővizsgálatokra, illetve nem tudják kivárni a szükséges kórházi kezelés végét. Általában is elmondható, hogy a romák a betegségmegelőzési és egészség-megóvási technikákat csak elvétve alkalmazzák. Ebben a helyzetben az orvosnak sokszor a szociális és egészségügyi szakszemélyzetnek kellene kezdeményezni az orvos-beteg találkozást. Ám erre ritkán kerül sor. Nagy különbség mutatkozik a házi orvos, valamint a kórházi vagy szakorvosok és a romák viszonyában. Míg a falvakban élő romák és háziorvosaik között kényszerűségből is kialakul egy kooperatív viszony, addig a kórházi vagy szakellátásban mindennaposak az orvos-beteg konfliktusok. A közgyógyellátás fokozatos szűkítése, illetve az önkormányzati szociálpolitika krízishelyzetek kezelésére fordítható forrásainak szűkülése rendkívül hátrányosan érinti a roma betegeket. Ráadásul az orvosi hálapénz egészségügyünk szerves tartozéka, így a rossz anyagi helyzetben lévő cigányok nem tudják megvásárolni a gyógyulásukhoz szükséges kedvezőbb körülményeket. Legfőbb javaslat: Az RNKSZ programja egyebek mellett a szűrővizsgálatok és az ellátás kiterjesztését és elérhetőségének fejlesztését, az egészségre veszélyes telepek rehabilitációját, a környezeti veszélyek megszüntetését, az egészségügyi szakszemélyzetnek célzott továbbképzéseket kell előkészíteni a romák bevonásával.
Posted on: Fri, 22 Nov 2013 07:26:11 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015