Sokszor, sokan, sokféleképpen mondtátok már, hogy milyen erős vagyok. Na igen... Igaz a mondás, hogy ami nem öl meg, az erősít! Megéltem a szegénységet, álltam a gyeremekkori barátom sírja mellett, átvészeltem egy nagy betegséget, elfogadtam a meddőséget és még pár dolog, amiről az ember nem szívesen beszél. Mégis azt gondolom, hogy semmivel sem volt nehezbb életem, mint bármelyikőnknek. Az erő, a valódi lelki erő abból fakad, hogy még az elképzelhető legnehezbb, legrosszabb dolog mögött is meglátod a jót, az értéket. Pozitív hozzáállás, optimizmus, önbizalom, kitartás. Na de álljunk meg egy szóra a kitartásnál! Sokan mondjátok, hogy erős vagyok, de még többen látjátok, hogy emellett kövér is vagyok. Ma reggel elgondolkoztam, hogy hogyan fér ez a kettő össze?! Ha valóban ilyen erős vagyok, miért nem dobom el a kövérséget? Miért nem küzdöm le? A válasz több volt, mint egyszerű: ez idáig nem túlzottan zavart. A párom, a családom, a barátaim egyformán szerettek minden állapotomban és - talán emiatt - én is egyformán szerettem önmagam. De ma reggel arra ébredtem, hogy itt is fáj, ott is fáj, ez is nehéz, az is nehéz... Így, közelebb a 40-hez, mint a 30-hoz, elgondolkodtam, hogy vajon meddig képes tolerálni a szervezetem ezt a sok hájat, amit elraktároztam a bőröm alatt és a szerveim körül? 20 évig? 1 évig? 2 hónapig? Mikor mondja azt, hogy elég volt? Nos, ma reggel úgy döntöttem, nem szeretném ölbe tett kézzel várni, amíg a kaszás bekopog az ajtón és jó napot kíván. Aki kövér, ponosan tudja, hogy az elhatározás, és az azt követő pár hét buzgóság a legkönnyebb, mert akkor hajt a lelkesedés. De pár hét, hónap után - hiába szépek az eredmények - az ember elfárad, elbizonytalanodik, ráun az egészre és visszasüpped az evés és az ülés jól megszokott kényelmébe. Nos, ha valóban olyan erős vagyok, mint ahogyan azt mondjátok, akkor éppen itt az ideje, hogy ezt önmagamnak is bebizonyítsam. Lehetetlen nincs. Többen itt, az ismerőseim közül is elmondhatják, hogy szembe szálltak a kilókkal és győztek. Ők az én igazi hőseim! Ládika, Sztanyik Rita, Hircz Elvira, Domokos Katica és Hanyecz Mesi, aki igazán soha nem volt kövér, de most... fantasztikusan néz ki! Aki igazán erős, az saját magával szemben is erősnek kell, hogy legyen. És Anyukám Névnapja a legkiválóbb nap arra, hogy nekivágjak ennek a következő nagy kalandnak. Nézzük, mi sül ki belőle... Anya! Boldog Névnapot! :-) kiskapuzárási pánik - nagy kaland hazafelé - (2013 11 19)
Posted on: Tue, 19 Nov 2013 07:57:45 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015