Szex & Psziché Párkapcsolatok Szexualitás Psziché Asztrológia Ezotéria Egyéb sz&p témák ||:Fórumok:|| ||:Tudásbázis:|| Tagság Most kattintottak Törzstagság tagok száma: 395901 legújabb: Playgirl30 DominÓra! Kattints a képre, és zsebeld be a dominódat! Fórumok Tud valaki valamit a Lipid ambulanciáról? Neked melyik a kedvenc illóolajod és miért? Adott el v. vett már valaki valamit innen? Melyik az a mostani külföldi szám, aminek a klipje egy tárgyalóterembe játszódik? Tudásbázis kérdések 3kerekű babakocsival kapcsolatban mi a véleményetek, tapasztalatotok? Szolnokon keresek olcsón és jól dolgozó fodrászt! Kit ajánlanátok? Használt már valaki fogzási fájdalom csillapításra borostyán láncot? Vélemények érdekelnének. Volt már neked úgy, hogy a telefonod nem reagál semmire és ezt írja ki:"local mode"? Szavazások Halt már meg a könyezetedben valaki szívbetegség (pl.infarktus)miatt? Vertek már át házalók? A buszon kívül vagy belül szeretsz ülni? Figyelmedbe ajánljuk még: »Szerelem csak az egyik fél részéről...csalódások (cikk) »Elutasítás (cikk) »Nálad vagyok otthon (cikk) »Mit gravíroztassak egy öngyújtóra, ami az egy éves évfordulóra készül? (tudásbázis) »Mi volt az amit már nem tudnál megbocsájtani a párodnak, férjednek? (tudásbázis) »Szakítás után meddig normális haragot érezni? (tudásbázis) Hogyan cserélte le a férfi a családját egy örömlányra..... Kategória: Összes cikk » Szex & Psziché » Párkapcsolat, szerelem Elmesélem a történetemet, mert ki kell írnom magamból. Elmesélem, hogyan is lett egy szerető hűséges feleség és két csodálatos gyermek egy örömlányra lecserélve... Nagyon fáj, nehéz túltenni magam rajta, talán nem is fogom soha, talán egy életre megsebzett engem az az ember, akit mindennél jobban szerettem, akiben mindennél jobban bíztam! Minden hirtelen történt. A megismerkedésünk, az eljegyzésünk, végül a szétmenésünk is nagyon hirtelen volt, szinte sokkoló... 2008 augusztusában megismertem egy férfit! Nevezzük ezt a férfit Casanovának! Casanova szinte az első látásra belém szeretett, de én nem szerettem őt. Már volt előttem 2 felesége, sokkal idősebb volt nálam, és én még olyan fiatalka voltam, márciusban töltöttem be a 23. életévemet, ő pedig szeptemberben a 40-et! Az ő születésnapját együtt ünnepeltük, elvitt engem egy nagyon jó nevű fürdőbe, és az egész napot együtt töltöttük, és az éjszakát is! Kicsit furcsa volt néha, mintha filmből vett jeleneteket játszott volna le nekem, de úgy gondoltam, biztosan ő egy ilyen romantikus típus. Nagyon kedves volt, és a szerelmét mindenféle téren ki is mutatta. Sok mindent kaptam tőle, bár igyekeztem hátrálni, nem is fogadtam el tőle minden ajándék ajánlatot, féltem, hogy egyszer csak majd a képembe vágja, hogy kihasználom, pedig sosem akartam ezt tenni! Nagyon hirtelen, már az első találkozásunkkor nagyon szerelmes lett, amit szintén eléggé furcsáltam, mégsem törődtem ezzel, betudtam annak hogy szereti a romantikát. Állandóan virágokkal, apró figyelmességekkel lepett meg. 2008 decemberében azt mondta, elvisz egy nagy bútoráruházba, mert éppen újítottuk fel a konyhát a nővéremmel a kis házunkban, amiben ő is segített. Én ki is csíptem magam, aminek valamiért külön örült...ekkor még nem tudtam, miért. Aztán a bútoráruház helyett elvitt Mátraszentimrére, ahol egy kis kápolnában iszonyú remegő hangon és remegő kézzel megkérte a kezem. Én nem voltam szerelmes, de mint embert nagyon kedveltem, és bár nem mondtam igent, de hagytam, hogy a gyűrűt az ujjamra húzza. Annyira boldog volt, hogy azonnal minden ismerősét felhívta, akivel valaha is kicsit többet beszélt mint csak a munka. MIndenkinek elújságolta, hogy a jegyese lettem, majdnem kiugrott a bőréből, és azt mondta, velem élete végéig tervez, én vagyok neki a végállomás, többé ő NEM FOGJA ÚJRA KEZDENI! Úgy örült, mint egy kisgyerek, aki megkapta azt a játékot, amire már hosszú idő óta vágyott. Nem bírtam elrontani a jó kedvét azzal, hogy visszaadjam a gyűrűt, és kérjem, lépjen ki az életemből. Úgy gondoltam, megpróbálom, lesz ami lesz, ha nem bírom már, akkor úgyis muszáj leszek neki megmondani az érzéseimet. Sem a szüleim, sem a nővérem egyáltalán nem örültek a hírnek, hogy eljegyzett engem Casanova, de én már csak dacból sem engedtem nekik, és 2 nap múlva már nála laktam a budapesti lakásában. Egy-két héten belül a rokonaim is elfogadták a döntésem, de én ekkor nagy dilemmával küzdöttem. Nagyon haragudtam Casanovára, amiért felborította az én addigi szabad kis életemet, mindig is önálló, bulizós lány voltam, mindent elintéztem magamnak, elláttam magam, és élveztem a szingliségemet. Szinte utáltam Casanovát, amiért mindezt fel kellett adnom érte, sok mindenben nem is értettünk egyet, és legszívesebben elszöktem volna tőle. Mégsem tettem, valamiért nem tudtam, hogyan is mondjam meg neki, hogy nem akarok vele élni, nem akartam megbántani. Teltek a napok, és kezdtem lehiggadni, kezdtünk összecsiszolódni, ő nagyon megértő volt, már-már idegesítően mindig igazat adott nekem. Mindig meglepett valami aprósággal, mert tudta, hogy sokkal jobban örülök egy szál virágnak, vagy egy kis csokinak, ami szívből jön, mint bármilyen drága ajándéknak. Karácsonykor már egészen jól elvoltunk, megfőztem életem első ebédjét is a vőlegényemnek, aki nagyon örült ennek. Szépen lassan én is beleszerettem, nem is kicsit! Nem tudom, miért, mikor és hogyan de beleszerettem én is Casanovába, jó képű volt, azzal sosem volt gond, hogy ne tetszett volna, simán letagadhatta volna a korát attól függetlenül, hogy ősz volt. Ami nagyon nem tetszett, hogy miután összeköltöztünk, nem engedett el engem többé a barátaimmal bulizni, csakis úgy, ha ő is jöhetett, de az meg nagyon ritkán volt. Véleményem szerint hiába egy párt alkot valaki, néha bizony jól esik egy kis időt külön is tölteni, nem mindig csak együtt lenni minden nap, minden percében. De ezt is úgy fogtam fel akkor, hogy talán tényleg ennyire félt engem, és nem akartam harcolni vele. Márciusban kitűztük az esküvőnk időpontját, 2009. 06. 06. Nem volt nagy fogadás, 40 vendég volt, és ebédet adtunk csak, majd este elmentünk a barátokkal (az én barátaimmal, mert neki soha nem volt egy barátja sem!) bulizni egy retro diszkóba. Nagyon boldogok és iszonyú szerelmesek voltunk, mentünk pici nászútra Sárvárra, amit meglepetésnek kaptam tőle, majd Mallorcára nagy nászútra, aztán Bulgáriába is mentünk nyaralni. Babát már az esküvő előtt kezdtünk gyártani, de szeptember 23-án teszteltem csak pozitívat vele. Mindketten sírtunk, mikor elmondtam neki a jó hírt, gyermeket hozok neki a világra (neki volt már egy akkor 20 éves fia az első házasságából, akivel sosem törődött, pedig még én is kértem rá többször, hogy hívja el hozzánk, menjünk együtt ide-oda!). Mikor kiderült, hogy kislány lesz a babánk, Casanova még jobban örült, imádott engem, hogy adok neki egy pici lánykát. Megszületett áprilisban Maja. Már a terhességem alatt is sokszor nem engedett el, mondván, nehogy valami baj érjen bárhol, egyre jobban bezárkóztam, úgy gondoltam ő tényleg azért "tart" otthon engem, nehogy valami bajom legyen. A lányunk születése után ez csak fokozódott. Alapítottunk közben egy kft-t, amiben 50% az enyém volt, de aktívan nem vettem részt benne, a papírmunkában segítettem néha, mikor ő éppen megengedte ezt nekem. Utáltam Pesten lakni, és ő is családi házat szeretett volna. Leköltöztünk egy évvel később a szülőfalumba, vettünk egy házat, amit azonnal el is kezdtünk felújítani. 2011 decemberében megfogant a második baba. A lányunk ezután nem sokkal belépett a nagyon erős hiszti korszakba, amit én a terhesség miatt nehezebben viseltem, Casanova pedig alapból nem bírta a hisztit. Addig sem foglalkozott a gyerekkel, de ezután még annyit sem. Nem játszott vele soha, amit én betudtam annak, hogy férfi, és nem tudja hogyan kell a gyerekekkel bánni. Olyan sokszor szerettem volna valami kis programot együtt csinálni, akár kettesben, akár a lányunkkal, hiszen nemsokára már négyen leszünk, egy pici babával, és akkor nem lesz már olyan könnyű. Casanova nem volt hajlandó menni sehová, mindig arra fogta, sok a munkája, és koncentráljunk a felújításra. Mondanom sem kell, pénzünk lett volna bőven, nagyon jól ment a kft. Nagy nehezen kicsikartam belőle egy kuponos hétvégét a Balatonon, de azért is veszekednem kellett vele! A szinte minden napos virágcsokrok, kis meglepetések, kedvességek szépen lassan elvesztek. Aztán 2012 szeptemberében megszületett a fiunk, Milán. A szülés csodálatos volt,Casanova végig bent volt, és ez az élmény nagyon összehozott minket! A magam nevében tudok inkább beszélni... én nagyon szerelmes lettem a férjembe, még sokkal jobban mint azelőtt, pedig addig is nagyon szerettem, szerelmes voltam, és ezt mindig közöltem is vele! Teltek a hetek, a fiunk nagyon rossz alvó volt, sem éjjel sem nappal nem akart aludni, nem tudtunk egy jót együtt ebédelni, vacsorázni hetek óta, ami nagyon megviselte a házas életünket, de azt nem mondom, hogy soha nem volt szex, csak sokkal ritkábban, mint addig. (Megjegyzem, ezerszer beszéltünk arról, hogy egyikünk sem az a minden nap szexelős fajta, és milyen jó, hogy ebben is egyet értünk...) Novemberben a családi egyterűnket lecserélte egy "csajozós" autóra, mondván, a családi dízel volt, és ha valami elromlik rajta, akkor az nagyon sokba fog kerülni, ezért vette azt a másikat, ami már benzines volt. Eljött a december, felrakattunk nekem egy hormonális spirált, amitől véreztem. Fájt is a szex nekem, de csináltuk így is. Casanova egyre furcsábban kezdett el viselkedni, alig bírtam rábeszélni, hogy menjünk el egy családi fotózásra, karácsonykor és szilveszterkor is jól kicsíptem magam, hogy tetszek neki, de ő csak annyit mondott, mikor meglátott: Ezt meg minek vetted fel? Minek öltözöl ki, úgysem látja senki! - Ez elég rosszul esett, de azt hittem, csak egyszerű téli depresszióról lehet szó nála, mivel ugye ez a tél már ekkor rég óta tartott, nem is nagyon emlékszem ilyen hosszú télre...és én sem voltam mindig a toppon, engem tényleg a tél és a bezártság viselt meg. Januárban vettünk nekem is egy autót, amit a saját nevére iratott, hogy kevesebb legyen a kötelező. Egyre többször kezdte mondogatni, hogy kezdünk rosszul állni anyagilag, lehet, hogy meg kell majd húzni a nadrágszíjat, hogy a lányunk bölcsijét nem tudjuk majd fizetni, és lehet, hogy ő majd újra kijár Romániába benzinkutak vízszerelését javítgatni, csinálni, amit még megismerkedésünk előtt jó pár évvel csinált. Én mindnet elhittem neki, és ekkor bizony semmire sem gyanakodtam még! El is kezdtem még jobban spórolni, mindig mondta hogy le kéne cserélni a telefonomat, de nem engedtem, mondtam, jó ez még nekem, közben saját magának már kb. 8 telefont vett, állandóan váltogatta őket (az azért furcsa volt, hogy ha annyira nincs pénzünk, akkor miből is telik neki ennyi új telefonra). Nagyon elhanyagolt engem, ami fájt, de én bolond nem szóltam semmit, csak néha beszéltünk arról, hogy szinte úgy élünk egymás mellett, mint a lakótársak. Eljött február, és nagyon megfázott az egész család. Mindenki nyűgös volt, sok volt a veszekedés is, Casanova egyáltalán nem tolerálta, hogy milyen nehéz betegen ellátni két beteg gyereket egyedül! Ő éjjel egyig-kettőig a dolgozó szobában volt, én azt hittem, dolgozik! Március elején úgy döntöttem, elég a bezártságból, ha ő nem visz sehova, még a teszkóba sem, akkor majd megyek a nővéremmel néha csavarogni gyerekkel együtt, nem érdekel! Furcsa módon ő ebbe most nagyon könnyen belement (pedig addig tényleg nem akart sehova sem engedni szinte, mindig kitalált valamit, miért is ne menjek csavarogni). Most viszont olyanokat mondott, hogy majd ő finanszírozza nővéreméknek is, csak menjünk szórakozni, csavarogni, fürdőkbe, menjünk majd nyáron akár két hétre is nyaralni, ő meg majd dolgozik. Nagyon furcsa volt ez nekem, hiszen régebben még az ágyba sem feküdt le nélkülem, mert mindig azt mondta, akik szeretik egymást, együtt kell lefeküdjenek, a lehető legtöbb időt kell együtt töltsék, hiszen élvezik egymás társaságát, és ne menjünk külön sehova! Na meg ugye nekem elő lett adva, hogy kevés a pénzünk, akkor miből is állna több embernek nyaralásokat, kirándulásokat?! Egyik sétánk alkalmával amit nővéremmel ejtettünk itt a faluban, azt mondtam, ha nem Casanováról lenne szó, azt mondanám, hogy ez az ember megcsal engem, de az nem lehet, mert ő soha nem tenne velem ilyet, nagyon szeret és nem hagyna el minket! Mindig azt mondta, hogy a megcsalás mennyire szemét dolog, főleg, ha a családját hagyja ott a férfi vagy a nő! Néhány nap alatt teljesen leromlott a kapcsolatunk, és én egyáltalán nem értettem, miért csinálja ezt, miért kiabál velem annyit, miért van az hogy még délután 6-7 akár 8 körül is telefonálgat, vagy akár miután a lányunkat hazahozta a bölcsiből, még elment "dolgozni", holott mindig azt mondta régebben, hogy délután 6-tól ő bizony a családé, ne hívja őt senki munka ügyben! Március 17-én volt a szülinapom, de egy rohadt szál virágot sem kaptam tőle, (ahogyan nőnapra sem) nem vitt el sehova, nem is törődött velem, és még a nővérem sütötte tortából sem akart egy falatot sem enni. Nagyon rosszul esett, hogy még ezen a napon sem foglalkozik velem, pedig vasárnapi napra esett, tehát el tudtunk volna menni akár kettesben is valahova, de napok óta szinte ki se dugta az orrát a dolgozó szobájából, akkor sem ha jött valaki, akkor sem, mikor az egyik gyerekkel foglalkoztam, a másik pedig üvöltött, az sem érdekelte, nem jött ki segíteni, vagy megvigasztalni a gyereket. Március elején körülbelül 6-7-8-án is még volt szex, ami nagyjából 3 percig tartott, majd szinte egy szó nélkül fogta magát, és visszavonult a dolgozó szobájába. Gondolom, a csajának azt mondta, hogy csak fürdeni volt. Március 20-án délelőtt kellett visszamenni a nőgyógyászhoz a spirál miatt, ő egész úton a telefonját nyomkodta, hozzám egy szót sem szólt, én pedig ott sírtam a fiunk mellett a hátsó ülésen, mert nem akartam elhinni, hogy ez a férfi tényleg megcsalhat engem. Ő észre sem vette, hogy sírok, nem is érdekelte az sem, mit mondott a doki, csak a telefonjával volt elfoglalva. Hazafelé is sírtam, de ezt sem vette észre, hazavitt, majd köszönés nélkül lelépett otthonról, én szóltam utána, hogy : Talán szia! Délután hazahozta a lányunkat a bölcsiből, majd szokás szerint befészkelte magát a dolgozó szobába, és vacsorázni sem jött ki. Életemben nem éreztem magam ilyen magányosnak, mint vele azon a néhány utolsó napon, annyit sírtam, annyit bánkódtam, de őt ez egyáltalán nem érdekelte, nem kérdezte mi bajom van, csak egyszer annyit, hogy észre vettem e, hogy ő másként viselkedik mostanában. Erre a kérdésre egyszerűen nem tudtam válaszolni, nagyon féltem, mit fogok hallani ezután, legszívesebben a föld alá bújtam volna, bevonultam a fürdőszobába, és jól kisírtam magam, majd megmostam az arcom, ha esetleg rám nézne, ne lásson semmit, de úgysem érdekelte volna. Én nem mondom, hogy mindig tökéletes feleség voltam, hiszen én is néha iszonyúan fáradt voltam, néha én is kiabáltam, néha elhagytam magam, és elhanyagoltam néha a férjemet, de ugyan ezeket ő is megtette velem, én mégsem kacsintgattam semerre, meg sem fordult volna a fejemben, hogy néhány apró hibáért, néhány nehezebb nap, vagy hét miatt máris elhagyjam, megcsaljam. Tudtam, hogy ennek az időszaknak is hamarosan vége lesz, a fiunk is egyszer normálisan fog aludni, enni, és több időnk lesz egymásra! Hát, csak el jött VOLNA ez az idő, ha Casanova hajlandó lett volna még egy nagyon nagyon kicsit tűrtőztetni magát, és nem félrevonulni.... Eljött március 20. napjának estéje. 21 óra elmúlt, ő a dolgozóban, én a nappaliban a laptopnál, amit a szülinapom előtt pár nappal kaptam (most már tudom, hogy azért, hogy takarodjak a dolgozó szobájából a gépe elől, amit ezután le is jelszavazott, holott mindig is utálta a jelszavakat!). Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy behajtja a szoba ajtaját, majd pár perc múlva halk beszélgetést hallottam. Halkan odalopóztam az ajtóhoz, és hallom, ahogy azt mondja: - Majd ha elmegy fürdeni, visszahívlak, jó? - és mindezt olyan bájolgós hangon. Nagyon ideges lettem, megkérdeztem cseten nővéremet hogy vele beszél e esetleg, de írta hogy nem, majd kirohantam, és feltéptem az ajtót, és rákérdeztem, kivel beszélt! Hirtelen megszólalni sem tudott, csak hebegett-habogott, majd azt mondta egy hölggyel beszélt, aki valami jelszót nem tudott beállítani. Kérdem, mit suttog ő itt éjszaka közepén nőcskékkel, soha ilyet nem csinált volna! Persze nem tudta sehogy kimagyarázni a dolgot, nem is kellett! Hallottam, amit hallottam! Kimentem az udvarra, felhívtam a nővéremet, bőgve mondtam neki, mi történ, közben Casanova fogott minden pénzt itthonról, és elment az anyjához éjszakára. Másnap hazajött késő este, próbáltam beszélni vele, de csak hajtogatta hogy nincsen senkije, de engem már nem szeret. Elválni nem akar, felőle maradhatunk még 40 évig házasok, de ő néha nem fog itthon aludni, néha heteket nem lesz itthon, én viszont ezt nem tehetem meg, mert a gyerekek az én feladatom, ő nem vigyáz rájuk. Egy héttel később az ügyvédnél ültünk, én előtte pár napot a nővéremnél laktam a gyerekekkel, mert nem akartam a kicsiket abban a légkörben tartani, ami itthon volt akkor. Mire hazamentünk nővéreméktől, ő elköltözött teljesen, még az internetet is kikapcsoltatta. Szörnyen viselkedett velem, úgy beszélt velem, mint a kutyájával egy rossz gazda, még én voltam szerinte a hibás mindenért! Én azt hittem, hogy a munkahelyén, a nagy "Z" betűs helyen ismerkedhetett meg valami üzletkötővel, mivel velük sokat kellett beszélnie a munkájából adódóan. Ott mindenki tegezi egymást, mindenki csinosan jár dolgozni. A nők kosztümben, minden nap kicsinosítva, én meg itthon voltam a sokszor nyúzott, nagyon fáradt feleség, akit a két gyerek nagyon lefoglalt. Néhány héttel később kaptam néhány e-mailt, telefonhívást és saját kézbe egy levelet, amikből minden kiderült! Az én férjem január óta egy szexpartner kereső oldalról kiszemelt lányhoz járt, és fizetett azért, hogy lefeküdjön vele. Később egyre többször járt hozzá, majd márciusra teljesen beleszeretett, és kimentette a lányt a kupiból, aki nem mellesleg annyi idős, mint Casanova első házasságából született fia (22)! Még javában semmit sem tudtam, ők már minden percüket együtt töltötték, a férjem eltartotta a családunk mellett ezt a lányt is, akinek még magyar papírjai sem voltak, mert Romániából jött ide, hogy eme csodálatos "szakmában" elhelyezkedhessen! Wellnesselni vitte, arany ékszereket vett neki, nem kevés pénzzel látta el, miközben - mint már írtam-itthon előadta, hogy a kft. rosszul megy, és kevés a pénzünk! Munka helyett délelőttönként a lány nővérének lakásán szexelgettek és aludtak, persze hogy itthon éjjel kettőig is fenn tudott maradni, hogy munkát színlelve a dolgozó szobában enyeleghessenek telefonon! Nekem meg azt mondta, mennyire fáradt hogy ilyen sokat kell dolgoznia! Elmondani nem tudom, mit éreztem, mikor ez az egész kiderült! Azt a végtelen megalázottságot, dühöt, gyűlöletet, undort! Lefogytam 12 kilót 3 nap alatt, minden csontom kinn van, de a gyerekek miatt erősnek kellett maradnom! A fiunk 4 hónapos volt, mikor ő először elment ehhez a lányhoz és fizetett neki, előtte egy hónappal rakták fel nekem a spirált! Valószínűsítem, hogy már karácsony tájékán elkezdte kinézni, kihez is menjen erről a szexpartner kereső oldalról, undorító, gusztustalan! Soha nem hittem volna, hogy ez az ember képes lenne ilyesmire ellenünk! Ha bármi gond is volt a kapcsolatunkban, ha kevesellte a szexet, ha valami nem stimmelt, miért nem ült le velem beszélgetni, miért nem szólt, miért kellett az első nehezebb időszak után neki egyből fizetős helyre mennie, és miért kellett beleszeretnie egy ilyen "kis"lányba? Itt a két csodálatos gyermek, akiket neki szültem, így akartam megöregedni velük, én mindig hűséges voltam hozzá, soha senki más nem érdekelt csakis ő, mint ember, mint férfi! Ha elgondolkodok, ő bizony egy ilyen ember, és ezt észre kellett volna vennem! Én voltam a harmadik felesége! Nem tud megállapodni! Mikor engem megismert, egyedül élt, nem volt senkije, és tudta, mert már az első beszélgetés alkalmával meséltem neki, mennyire vágyom családra, egy jó férjre, gyerekekre, életem végéig! Mivel ő is egyedül volt, így AKKOR neki is ez volt a vágya, hogy megállapodjon valakivel. Most hogy megkapta a családot, sok-sok pénze lett, itt voltak a gyerekek, bezárva érezte magát, ebből akart kitörni, szabadságra vágyott...é s talált egy lányt, aki szegény, segítségre szorul, hiszen ilyen munkára "kényszerül" (senki nem kényszerítette!), fiatal, bulizós, szabad, és tőle most ezt kapja meg. Végre nincsen gyereksírás, végre nincsen semmi, csak a szabad szerelem. Majd aztán egyszer rájön, hogy ő már nem olyan fiatal (45 lesz idén!), nem fogja bírni tartani a 23 éves lányka tempóját, és abban is biztos vagyok, hogy ez a lány csak a pénzére hajt. Hiszen egyszer már "szakítottak", mert Casanova neki is hazudott már, mert eljött hozzám a lebukása után pár héttel, és ölelgetett, simogatott engem, és azt mondta talán válás után újra elkezd nekem udvarolni, majdnem meg is csókolt, a lánynak meg azt mondta, hogy otthon aludt, azért nem érte fel telefonon. Szóval ezután mégis újra együtt vannak, pedig azt mondták, ez egy olyan nagybetűs NŐ, aki ha egyszer azt mondja, hogy nem, akkor az NEM is marad!Na, persze, ennyi pénzért ettől el lehet tekinteni, igaz? Casanovát a gyerekek nem érdeklik, csak a lánynak akarta egyszer bebizonyítani, hogy mennyire jó apa, ezért elvitte a nagyobbikat vele együtt egy vadasparkba, de azóta sem kérdezte tőlem, hogy hogy vannak a gyerekek! Ahogyan az első szülött fiával sem, úgy velük sem fog foglalkozni, ez csakis idő kérdése, és arra vagyok kíváncsi, meddig fizeti a megbeszélt gyerektartást! A lányra heti százezreket költ, a gyerekeknek semmi apróságot nem vett azóta sem! És ezért gyűlölöm őt a legjobban! ÉN sem ezt érdemeltem tőle, de a gyerekek főleg nem! Szerető, hű felesége voltam, mindent megtettem érte, amit tudtam, hogy ez neki nem volt elég, és egy szóval sem mondta ezt nekem, az már az ő hibája! Könnyebb volt az első nehezebb időszakból inkább elmenekülni, más karjába menni, akinek ráadásul fizetett a szeretetért, és fizet azóta is! Ha bevallja ha nem, tudom, hogy egyszer ezt meg fogja bánni! Nagyon meg fogja bánni! ........Azóta én is megismerkedtem egy férfival, s bár még nem tudhatom, mi lesz belőle, de azt tudom, hogy már az első napon többet játszott a gyerekeimmel, mint az apjuk valaha is, és nagyon kedves ember, jól megértjük egymást, jól érezzük magunkat egymás társaságában nagyon! Életemben nem bíztam ennyire még senkiben, mint Casanovában, és soha nem szerettem ennyire még senkit... és életemben nem csalódtam ennyire senkiben, mint benne, és senki nem bánott és alázott meg annyira mint ő! Ezen lesz a legnehezebb túltennem magam, és újra bízni valakiben... valaki másban! A cikket írta: picianya, 2013-06-01 09:08 Fórum a témához (eddig 529 hozzászólás) Ha ez tetszett, olvasd el a következő cikket is e kategóriából: Párkapcsolati kríziseink I. rész Ha ez tetszett, olvasd el a következő, picianya által felvitt cikket is: Terhességem és szülésem története. Avagy, mikor minden másként alakul. (Vajúdás és szülés, Szüléstörténetek) 16 kiló 4 héten belül! Szuperajánlat Lentiben! ! Go! Service Program Személyre szabott VW, Audi, Seat, Skoda ajánlatok. Csatlakozzon most! goservice.hu Go! Service Program Személyre szabott VW, Audi, Seat, Skoda ajánlatok. Csatlakozzon most! goservice.hu Partnereink Főoldal Diéta & Fitness Babák & Mamák Szex & Psziché Szépség & Egészség Hobbi & Otthon Egyéb témák Cikkek Naplók Fórumok Tudásbázis Szavazások Képgaléria Apróhirdetések Képeslapok Receptek Klubok Játékok Fórum játékok Bannereink Facebook Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó Keress! | Részletes keresés Minden jog fenntartva © 2013, hoxa.hu | Kapcsolat, impresszum | Médiaajánlat | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap
Posted on: Sun, 16 Jun 2013 05:30:11 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015