Tömegek persze sose logikai vagy ismeretelméleti alapokon verődnek öszsze. A tömegek tagjait mindig érzés mozgósítja, mely metakommunikáció révén villámgyorsan, fertőzésszerűen terjed emberről emberre. Az érzések, a hitek, a lebutított tartalmak nem feltétlenül destruktív jellegűek. Vannak konstruktív, a tömegben rejlő energiákat a destrukció ellenében felszabadító tömegek is. A két mozzanat elválasztása viszonylagos. Aki rombol, az mindig hivatkozhat (s hivatkozik is) a teremtésre, s aki teremt, az rombol is, ha akarja, ha nem. A fundamentalista hitek és jelszavak a gyűlölet és a szeretet parttalan, szélsőséges megnyilvánulásainak nyitnak utat a tömegben. A tömegjelenetek a média közvetítésében felnagyítják az érzések politikai jelentőségét és felerősítik intenzitásukat. A sok egyéni butaság egymásra hatásában születő kollektív butaság akkor válik halálos fenyegetéssé a társadalomban, ha okossággal társul. Az okosság ebben az esetben nem több, mint a manipulatív vezető képessége arra, hogy céljai elérésének eszközévé tegye a tömegek butaságát, melyet kihasználva folyamatosan hiszterizálja, újabb és újabb fenyegetésekkel riogatja őket közvetlen tömeghelyzetekben és a média közvetítésével. Ez a halálos amalgám éltette a nemzetiszocializmust, melynek nem sok köze volt sem a nemzethez, sem a szocializmushoz, de annál többet merített az előítéletek, sztereotípiák, racionalizációk eszköztárából, s azért válhatott hatékonnyá, mert mesterien szervezett propagandagépezet terjesztette és tartotta fenn. A manipulatív okosság a butaság foglyává válik. A vezér csak akkor képes hitelesen alakítani szerepét, ha maga is elhiszi azt, amit eleinte nem hitt, de hitte, hogy követői hiszik. A butaság mindig bukásra van ítélve, hiszen lényegénél fogva nem tesz képessé az alkalmazkodásra, hiányzik belőle a stratégiai dimenzió. De rövid távon, speciális feltételek megléte esetén szinte bizonyos a siker. A butaság társadalmi érvényesülésének alapvető feltétele, ha az eszes alternatívák nem mutatkozhatnak meg a nyilvánosság előtt. A butaság letaszíthatatlan a trónjáról, ha nincsenek trónkövetelők. Nem véletlen, hogy a diktatúrák mindig a nyilvánosság korlátozásával kezdik uralmukat, s bukásuk órája egyben a vélemény- és szólásszabadság születésének órája. A szabad nyilvánosság azonban nem automatikus biztosíték a butaság érvényesülésével szemben. Vannak gazdasági, társadalmi, politikai helyzetek, amelyek átlátására, megértésére, a lehetséges kifejletek előrejelzésére nincs mód, mivel a helyzet túl hirtelen következett be, nem volt rá precedens, melyhez viszonyítani lehetne, túl sok ellentétes interpretáció van forgalomban, s ugyanakkor gyors döntésre lenne szükség, mivel a romlás megállíthatatlannak tűnik. Ilyen helyzetekben a butaság a maga agresszív, primitív bizonyosságaival versenyképes lehet a szofisztikált, habozó, önemésztő ésszel szemben.
Posted on: Sun, 24 Nov 2013 09:30:13 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015