Történelmi emlékezet... 1944. október 15. Mi történt 1944. október 15.-én? Ezt a címet adta Nagybaconi Nagy Vilmos visszaemlékezései egyik fejezetének. A könyv igen korán már a háború után, 1947-ben megjelent. Ránki György történész az átdolgozott, második kiadás előszavában azt írja, hogy a volt honvédelmi miniszter: „Szokatlanul korán, midőn még hasonló szerepet betöltő politikusok vagy katonai vezetők nemcsak Magyarországon, de más országokban sem juthattak el a memoárok megfogalmazásához, papírra vetette gondolatait. A szokatlanul korai időpont alkalmasint a szerző személyes helyzetével is kapcsolatba lehetett. Ugyanis sajátos helyzete volt Nagy Vilmosnak, nem tartozott sem a győztesek, sem a bűnösök közé. „róla joggal elmondhatták: ember maradt az embertelenségben. Ember volt és katona” - írja a történész-professzor. A szerkesztésben a „Végzetes esztendők” címet viselő memoár IX. fejezetének feldolgozására, az általa megélt október 15.-i események bemutatására vállalkoztam. Bizalmas megbeszélés a miniszterelnöknél „Október 14-én szombaton délben Ambrózy Gyula a kabinetiroda főnöke bemutatta Lakatos Géza1 miniszterelnöknek a másnapra tervezett proklamáció szövegét, melyen Lakatos változtatásokat tett. Aznap délutánra a miniszterelnök bizalmas megbeszélésre hívta magához a minisztereket. Valamennyi miniszter megjelent, Reményi-Schneller Lajos2 pénzügyminiszter és Jurcsek Béla3 közellátásügyi miniszter kivételével. Ez a két miniszter ugyanis szoros kapcsolatban állott a német követtel, és ezért bizalmas természetű ügyeket a többi miniszter nem akart előttük tárgyalni. A megbeszélésen Lakatos miniszterelnök közölte velük, hogy október 15-én fél 11 órára Horthy kormányzó koronatanácsot4 hívott egybe a fegyverszünet kérdésének megbeszélésének céljából. Ezen a koronatanácson kellett megállapodni, hogy milyen álláspontot foglaljanak el a miniszterek a kormányzó fegyverszünet-kérésével kapcsolatban.” A fegyverszünetre szükség van „A katonai helyzet letárgyalása után a megkötendő fegyverszünet kérdését beszélték meg. Abban valamennyien egyetértettek, hogy a fegyverszünetre szükség van, mert a helyzet teljesen kilátástalan, hogy a döntést tovább halasztani nem lehet. Még azt kellett megállapítani, hogy milyen eljárást kövessenek a parlamenttel és a németekkel szemben. Lakatos miniszterelnök ugyanis azt ígérte bemutatkozása alkalmával, hogy a parlament tudomása és hozzájárulása nélkül fegyverszünetet nem fog kérni.” Kikerülték a parlamentet. „A parlamenttel kapcsolatos magatartásra vonatkozólag az a vélemény alakult ki, hogy amennyiben a kormányzó megmarad ama felfogása és elhatározása mellett, hogy a parlament előzetes értesítésére és jóváhagyására nincsen szükség, a kormány beadja lemondását. Ha azonban a kormányzó felszólítja Lakatost, hogy vállalja el újra a kormány megalakítását, minden miniszter helyén maradva újra esküt tesz, és ezzel, bár ugyanazokból a személyekből, de új kormány alakul, melyet már nem köt az első Lakatos-kormány által tett ígéret a parlamenttel szemben. Ebben az új kormányban azonban valószínűleg nem fog tárcát vállalni Reményi-Schneller Lajos és Jurcsek Béla. A német követ tájékoztatását a kormányzó magára vállalta. Erről az értesítésből azonban azért sem kellett gondoskodni, mert maga Veesenmayer5 kért kihallgatást a kormányzótól. A kormányzó a követet 15-én 12 órára kérette magához. A német követnek sejtelme sem volt arról, hogy kihallgatása alkalmával a kormányzó közölni fogja vele, hogy Magyarország fegyverszünetet kér a szövetségesektől. A kormányzó személyes biztonsága érdekében tett intézkedésekről Vattay Antal6 főhadsegéd tájékoztatta a minisztertanácsot. Közölte: számolnak azzal, hogy a szélsőjobboldali elemek erőszakosan akarják majd megakadályozni a fegyverszünetet, és ebben a németek bizonyára fegyveren is támogatni fogják őket. Vattay altábornagy közlése szerint a királyi vár biztosításáról Lázár Károly7 altábornagy, a testőrség parancsnoka gondoskodik. Ezt a 9/II zászlóalj által megerősített testőrséggel fogja végrehajtani. De valószínűleg még rendelkezésre fog állni >>rövidesen>néhány napon-> Én már döntöttem!> Én a kormány lemondását ezennel elfogadom, és miután azt látom, hogy a kormány tagjai részéről nem hangzott el olyan felszólalás, hogy ellenzi azt, hogy az ellenségtől fegyverszüneti feltételek közlését kérjem, a kormány tagjait újból ezennel kinevezem. Felkérem a miniszter urakat, hogy azok, akik ezen elhatározásom után nem hajlandók a kormányban maradni, álljanak fel.” A kormány tagjai közül senki sem mozdult, ezzel jelezve, hogy elfogadják a kormányzó kinevezését, és ezzel átvették a felelősséget is az államfő elhatározásáért.” Lakatos ezután kijelentette, „hogy miután úgy látja, hogy a kormány tagjai valamennyien hajlandók megmaradni a kormányzó által feltett kérdés után a vezetése alatt megalakítandó új kormányban, úgy a maga, mint a minisztertársai részéről is megköszöni a kormányzó bizalmát.” Horthy felfüggesztette a koronatanács ülését. „..felkérte a kormány tagjait, maradjanak meg állásukban. Bejelentette, hogy a koronatanácsról távoznia kell, mert déli 12 órára magához kérette Veesenmayer német követet, akivel a miniszterelnök és a külügyminiszter jelenlétében közölni fogja az elhatározását. A német követ távozása után vissza fog térni a koronatanácsi terembe, hogy a miniszterelnöktől és a vezetése alatt megalakult kormány tagjaitól a hivatali esküt kivegye. Erre az időre a koronatanács ülését felfüggesztette.” A fegyverszünet ügye végleg eldőlt „Most már nem volt meghátrálás. Megindult az események drámai kibontakozása. A fegyverszünet kérésének joga körül megindult vita legfeljebb abból a szempontból érdekes, hogy a kormányzó lépése megfelelt-e az 1920. I. törvénycikk szövegének, és a törvény értelmezése helyes volt-e. Ez pillanatnyilag elhanyagolható kérdés volt, mert ha törvény kötelezte volna is Horthyt a fegyverszünet kérésének parlamenti bejelentésére, még akkor is ez volt a helyes eljárás, hiszen a törvény betű szerint alkalmazása most csak fennakadást, késedelmet, tehát sikertelenséget okozhatott volna. Képzeljük csak el, milyen következményekkel járt volna a parlamenti vita. Tökéletesen informálták volna a németeket. És a parlamentben helyet foglaló németbarátok bőségesen találtak volna alkalmat a tanácskozásnak a végtelenbe való elnyújtására vagy az egész ügy botrányba fullasztására. Nyilvánvaló volt, hogy mindenáron fegyverszünetet kell kérni!” Közben elrabolták az Ifjú Horthy Miklóst. „A Gestapo a kormányzó fiát apja rossz szellemének tartotta, ezért akarták mindenáron megkaparintani. A Gestapo két embere Tito küldöttjének adva ki magát, Bornemissza Félixnek, a szabad kikötő vezérigazgatójának lakására csalta. Ott aztán leleplezték magukat és Horthyt mint tettenért bűnöst, le akarták tartóztatni, Horthy fegyveresen ellenállt. Egy századost a Gestapo helyettes vezetőjét, lelőtte. Ez a német sebesülésébe később bele is halt. Ugyanekkor a kíséretben levő egyik testőr is elesett. A fiatal Horthyt a németek ismeretlen helyre hurcolták. A kormányzó fogadta Veesenmayert. „12 órakor a kormányzó a miniszterelnök, a külügyminiszter és a főhadsegéd jelenlétében fogadta a német követet. A kihallgatás kezdetén Horthy igen éles hangon szemrehányást tett a német követnek, hogy a német csapatok és a Gestapo az országban sorozatos erőszakoskodásokat követnek el. Elmondta, hogy beérkezett teljesen hiteles jelentések szerint a németek határozott ígéreteket tettek, hogy a magyar haderőt támogatják, ezeket azonban sohasem váltották be. Ennek következtében a magyar haderő végzetes vereséget szenvedett már a múltban a Don mentén, majd Erdélyben, Aradnál és Debrecennél. Az ország nagy része az ellenség kezébe került. Ezzel szemben a német kormány támogatja és pénzeli a szélsőjobboldali pártokat. A budapesti hadtest parancsnokát, Bakay Szilárd altábornagyot a német Gestapo letartóztatta és elhurcolta. >> Ezek után - mondta Horthy - elhatároztam, hogy a harcot tovább nem folytatom, és fegyverszünetet kérek.> Ime a bizonyíték, hogy negyedik gyermekemet is elrabolták tőlem.>Mit gondol? Kivel van dolga>fegyverszünet>fegyveres nemzethez> A magyar kormány olyan adatok birtokába jutott, melyekről eddig nem volt tudomása, amelyekért a felelősséget nem vállalhatja. Ebből kifolyólag a kormány most azonnal lemond. A kormányzó a hatalmat átadja.. Feine arra kérte Lakatost, hogy akadályozzon és szüntessen meg minden fegyverhasználatot. Erre Lakatos felhívta a Várat és kiadta az erre vonatkozó utasításokat Vattay altábornagynak. Majd Feine kérésére gépkocsiba ült vele és a német követségre hajtatott. Ott Veesenmayer is autóba szállt, és együtt a Várpalotába siettek, hogy a kormányzót biztonságba helyezzék. A kormányzó családjának többi tagját már előbb átvitték a pápai nuncius palotájába. A kormányzó elvitelének reggel 6 óráig kellett történnie, mert akkor indult volna meg a német páncélosok támadása a vár ellen.” A kormányzó köpenyben és sapkában, a palota lépcsőházában már várta őket. „Veesenmayer azonnal közölte Horthyval, hogy egy főúri kastélyba fogják szállítani, és ott vendégnek tekintik. Körülbelül ¾ 6 óra lehetett, amikor a kormányzó, a miniszterelnök és a német követ Verbőczy utcai Hatvany palotába, a Gestapo épületébe hajtottak. Közben reggel hat órakor megkezdődött a támadás a Vár ellen. A kormányzó és családja már nem volt a palotában. A Várpalota hamarosan a németek és a nyilasok birtokába került.” A kormányzó újra a palotában Október 16-án a déli órákban a német követ és a kormányzó a Várpalotába ment. A kormányzói lakosztályt teljesen feldúltan találták. A németek és a nyilasok mindent felforgattak. Tárgyalás a fürdőszobában „A kormányzó a miniszterelnökkel és Veesenmayerrel a fürdőszobában tárgyalt. Itt a német követ rávette a kormányzót, hogy mondjon le és adja át a hatalmat Szálasinak. A kormányzót teljesen megtörték a 15-i súlyos események; fia eltünése, az éjszakai ébrenlét, valamint az eredménytelen tanácskozások. Végül is engedett a rábeszélésnek, de kikötötte, hogy fiát adják vissza. Ilyen módon elfogadta a németek követelését, s a lemondásáról szóló okmányt aláírta. Veesenmayer akkor megígérte, hogy a kormányzó fia Bécsben, de legkésőbb Linzben csatlakozik apjához. Azonban ez is beváltatlan ígéret maradt.” Közben a Várat Otto Skorzeny30 ejtőernyősei szállták meg, miközben a német csapatok teljesen átadták a hatalmat a nyilasoknak.” Letartóztatások „A német követ fél hét óra tájban megjelent a miniszterelnökségen. Lakatos távollétében Hennyey külügyminiszter fogadta.” Majd egy Gestapo tiszt és Vajna31 nyilas belügyminiszter letartóztatta a minisztereket, Hennyeyt, Rakovszkyt, Schell Pétert, és több magas rangú miniszterelnökségi tisztviselőt délután a Fő utcai börtönbe szállítottak. „Az államfői hatalom átvételét és az új kormány kinevezését a német követség intézte.” Epizód a Hatvany palotában Amikor a kormányzó és Lakatos miniszterelnök a palota egyik szobájában várva a további fejleményeket, Horthy kimerülten hevert egy díványon. Eközben „egy német katona lépett a szobába és a kormányzóhoz fordulva ezt mondta: „Hören sie mal, der Ministerprezident will mit Ihnen sperchen! (A miniszterelnök óhajt önökkel beszélni). Mire a német ezt válaszolta: Nicht Sie, der neue. (Nem Ön, hanem az új)” Erre Horthy átment a másik szobába. Ott állott előtte Szálasí. A nyilas vezér biztosította a kormányzót, hogy sem neki, sem családjának nem lesz bántódása. Szálasi a miniszterelnöki kinevezését akarta Horthyval aláiratni. Ő azonban sarkon fordult és otthagyta Szálasit. A kormányzó kíséretében Lakatos Géza miniszterelnökön kívül a Hatvany palotába vitték a németek Vattay altábornagy főhadsegédet és Tost alezredes szárnysegédet is.Vattay és Tost magára hagyták a kormányzót és Lakatost. Átmentek a szomszéd szobába, ahol a rádióban éppen akkor olvasták fel a nyilasok kiáltványát.” Tost öngyilkos lesz „12 órakor ebédet hoztak az őrizetben lévők számára. Az ebéd befejeztével Tost felállt és az íróasztalhoz lépett. Vattay azt hitte, hogy Tost a hamutartókért megy és rá akar gyújtani. A szárnysegéd azonban e pillanatban előrántotta pisztolyát és agyonlőtte magát. Azonnal elszállították a svábhegyi szanatóriumba, de már nem tudtak rajta segíteni. Déli egy óra után a kormányzót egyedül visszahagyva a többieket egy másik szobába kísérték át, majd 2 óra tájban Lakatost egyedül a német követségre vitték. Ettől kezdve Lakatos a német követségen már csak közvetítő feladatot látott el Horthy és Veesenmayer között. Utóbbi a proklamáció hatálytalanítását, a hadparancs visszavonását követelte. A tragédia a végéhez ért. Szomorú epilógus „1944. október 16-án 20 óra 30 perckor a Magyar Távirati Iroda az alábbi közleményt adta ki: >> A Kormányzó úr visszavonult az államügyek vitelétől, és tudomásul vette Lakatos Géza miniszterelnök és kormánya lemondását. A rendkívüli helyzetre és körülményekre való tekintettel hozzájárult ahhoz, hogy az államfői kérdés rendezésére három tagú kormányzótanácsot alakítsak, valamint az államfői hatalom gyakorlására vonatkozó javaslatnak előterjesztése és törvényes formák között történő elfogadása időpontjáig magyar királyi miniszterelnöki minőségben ideiglenesen a kormányzói jogkört is gyakoroljam, nehogy a késedelemből nemzetünkre és hazánkra súlyos kár és veszedelem származzék. Budapest,1944. október 16. Szálasi Ferenc (miniszterelnök) > A magyar nemzethez intézett október 15-i kiáltványomat ezennel semmisnek nyilvánítom, és megismétlem a magyar vezérkar főnökének a csapatokhoz intézett parancsát, mely a harc folytatását rendelte el. A súlyos hadi helyzet megköveteli, hogy a honvédsereg dicsőséges hírnevéhez méltóan védje hazáját. A jó Isten vezérelje a honvédséget és Magyarországot a jobb jövő útjára. 1944. október 16. Horthy Miklós
Posted on: Tue, 15 Oct 2013 06:37:15 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015