Videcz Ferenc: Etika-patika - folyt. 3. - Elképesztő! Így herdáljuk el értékeinket! És nem is ő az egyetlen méltatlanul mellőzött tehetség! Ge-ne-ti-ka, a híres génsebész, a jégkorszaki állatfajták klónozója Nyugatra vándorolt, bár napjainkban már ott sem rózsásabb a helyzet a miénknél. Beszélik, hogy állítólag nem is ment sehová, hanem a vének felzabáltatták a barlangi medvékkel, nehogy módszereivel életre keltse a régi, nagy tudósokat, államférfiakat, hadvezéreket, akik mellett a jelenlegiek legfeljebb szánalmas korcsok lehetnek. Ma-te-ma-ti-ka, az utolsó akadémikus is - nevéből sejtheted, ő volt mindannyiunk között a legrangosabb - a kardfogú tigrisek barlangjában lelte halálát, mert a legutóbbi törzsfőnök választáskor - minden vesztegetési kísérletet visszautasítva - a valós eredményt kívánta közölni a számokat és betűket nem ismerő tömeggel. E lépés nyilván nem kedvezett volna Po-li-ti-kának és sleppjének. Gram-ma-ti-kát, a tanárt pedig elbocsátották állásából, mert a főnök szerint az emberek születésüktől kezdve bölcsek, és személyiségjogaikat sérti, ha mindenféle erőszakos módszerekkel pallérozni, tanítani akarják őket. Valójában Po-li-ti-kának ostoba, manipulálható Ka tömegre van szüksége, amely- ha egyet rikkant:kezd a rituális kántálásra: "Tika! Tika! Po-li-ti-ka! " Közben egyesek extatikus állapotban - 45 fokos szögben előre lendítik kinyújtott karjukat. Magasabbra azért nem merészelik, mert függőleges karokkal csak az isteneket lehet dicsőíteni. Ezt árgus szemmel figyelteti szolgálattevőivel Ka-no-ni-ka, a főpap. - Ha így álluk, akkor miért van mégis a vének között a kultúrának főhivatalnoki rangú képviselője? - Bé-kára gondolsz? Nos, elvileg ő a szellemi élet, a műveltség fokmérője. Az ő alfelének magasságához igazítják a mindenkori intelligencia szintjét. Ezért tartunk ott, ahol tartunk. Például itt van Ká-ka, az áltudós, a főnök egyik leghűségesebb vazallusa. Közhasznúnak kikiáltott kutatásaiért rengeteg húst kap, miközben sokaknak napi betevő sem jut. Pedig évtizedek óta csak azzal foglakozik, hogy csomót keres magán. A másik felesleges húskidobás a főnök tulajdonában működő egyszemélyes labdarúgócsapat. Őt De-kának hívják. Az lenne a feladata, hogy váltott lábbal pattogtassa a felfújt őstulok-hugyhólyagot, de mivel ilyesmire képtelen, a legdegeneráltabb Ka-kból összeverődött szurkolótábor hétről-hétre arra köt fogadásokat, hogy De-ka száz próbálkozás közül hányszor nem találja el az általuk labdának nevezett eszközt. A nyertesek és vesztesek végül bunkókkal esnek egymásnak, és Ba-ka, a rendőr - aki egyben a főnök személyi testőre és adósságbehajtója is - csak üggyel bajjal képes helyreállítani a nyugalmat. - Úgy hallottam mester, hogy korábban neked sem Lo-gi-ka volt a neved. Igaz ez? - Erről nem szívesen beszélek, de neked elárulom: igaz. Eredetileg Esz-té-ti-kának hívtak, művészettörténész és híres festőművész voltam. Po-li-ti-kának nem tettszett, hogy négytagú nevet viselek, ezért felajánlotta, hogy szerény járandósággal kinevez a barlangrajzok őrzőjének, és karbantartójának, ha megelégszem egy rövidebb titulussal. Ellenkező esetben Fa-bat-ka - alias Re-to-ri-ka - sorsára jutok. Nem volt más választásom, felvettem néhai nagyapám nevét, őt hívták Lo-gi-kának.
Posted on: Mon, 07 Oct 2013 05:32:52 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015