Volt, amikor azt hittem, hogy nincs, ami megállít, De tudom, ha esik, a magamfajta megázik, Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör, Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör! Felismertem már, és meg is bántam a hibáim, Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim, Úszom az árral és hiába látom: messze a part, Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt! **** Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom, Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon, Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom, Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon! **** Kellett volna a sorstól egy büdös nagy pofon! Ami akkorát csattan az arcomon, Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út, Valami kéz, ami visszahúz! De nem volt senki, aki példát mutatott volna,.........
Posted on: Tue, 19 Nov 2013 07:55:38 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015