13. rész - Úristen. – szólaltam meg elsőként. Aztán kikaptam a zsebemből a telefonom, és sos tárcsáztam Mary számát. - Abby! Baj van.. - Mary! Négy levágott ujjat találtam egy borítékban.. Magyarázd el! - James... James rájött. Két órája rontott be a házunkba a csapatával, és szó nélkül támadni kezdett. Próbáltuk menteni, akit lehetett, de késő volt.. Abby..Eric, Oliver, Cleire, és Tom... meghaltak! – kezdett el zokogni, majd Rudolph átvette a szót. - Vége a nyaralásnak Abbs. – kezdte reszelős hangon. – Ideje hazajönni. – Majd kinyomott. - Abby..? – nézett rám Dave, mire én felnéztem rá, és számomra is hihetetlen módon kőkemény hangon meséltem el a történteket. - Tom? Liv? - Cleire és Eric. Igen, mind halottak. Chris, Tina, indulunk. Most azonnal. – nyújtottam a kezem Tinnek, aki még mindig sokkolódva állt egyhelyben. Felkaptam a hátamra, és kilépve az ajtón felröppentem. Dave és Chris követett minket, én pedig hihetetlen sebességgel szárnyaltam. Két hosszú óra után ereszkedni kezdtem a sötét utcán, és leszálltam Rudolph háza előtt. Finoman landolt mellettem a két fiú, és mindannyian elindultunk az ajtóhoz. Halkan benyitottam, majd bementem a házba. Minden csendben volt, és amikor bementem a nagyszobába, megértettem, hogy miért. Körbe a nagyszobában négy holttest feküdt négy asztalon. Mind négyüknek hiányzott a mutató ujja. Mary, Rudolph, TJ, Chris, Rob, Angel, Jasper és Rose kisírt szemekkel ültek a kanapén. Szó nélkül leültünk melléjük, kivéve Tinát és a másik Christ. Rájuk néztem, és éreztem, hogy nem akarom. Nem akarom, hogy valaha bárki is bánthassa őket. - Abby. – szólalt meg Chris Tinát átölelve. – Nem ismerem ezeket az embereket, de és látom, hogy mi történt velük. Nagyon bírlak téged, de nem hagyhatom, hogy ilyenbe keveredjen Tina. - Vidd el! – suttogtam. – Menjetek, és rejtőzzetek el. Tagadjatok le minket, és ne gyertek vissza! – keltem fel, majd megöleltem őket. Csendben lépkedtek ki, majd ajtó csapódott, és végleg eltűntek az életemből. Tudtam, hogy az egyik legjobb barátnőm küldtem el, de tudtam, hogy Tina nem elég erős ehhez. Az itt maradottakra néztem, és belefogtam a mondadómba. - Szeretlek titeket. Mindenkit. És nem engedhetem meg hogy miattunk harcoljatok. Kérlek, meneküljetek ti is! –susogtam el a végét. - Abbs. – mondta Chris. – Cleire ott fekszik holtan. A barátnőm. Ezt nem fogom bosszulatlan hagyni! - A barátnőm elárult engem, és megölte a barátaim. Nem fogok elmenni. – jelentette ki Rob. - Én és Rose sem hagyjuk itt a csatát. – mondta Angel. – Kötelességünknek érezzük a harcot a barátainkért. - Jasper és én úgy gondoljuk, hogy gyávaság a barátainkat a szarban hagyni. Bocs Abby,de nem szabadulsz meg tőlünk. – mosolygott rám TJ. - Akkor hát végleges a kis csapat. – mondta Dave. – Ez esetben kell egy terv. De előtte egy főhadiszállás se ártana. Dave Gyorsan összepakoltuk néhány fontosabb dolgunk, aztán mindenki kiment a házból. Én mindent lelocsoltam olajjal, aztán a küszöbre lépve meggyújtottam egy gyufát,és behajítottam a házba. Fellobbantak a lángok, és mi elhajtottunk, végleg otthagyva a békés otthonunk. - Hová megyünk most? – kérdezte meg Rose. - Egy régi ismerősömhöz.. - Vannak régi barátaid? – csodálkozott el Rob. - Hát.. azt nem mondanám, hogy barát.. – mosolyodtam el gúnyosan. Egy öt órás, idetépő utazás után (amit mindenki megsínylett) megérkeztünk Jacksonvillebe. Pár kanyar, és voilá, megérkeztünk egy szépen rendezett kertes házhoz. - Először csak nekem és Abbsnek kéne kiszállnunk, amíg tisztázzuk a helyzetet, rendben? – fordultam hátra a többiekhez. Ők bólogattak, mi pedig kiszálltunk. - Ömm, ki ez az ismerős? – kérdezte Abby. - Majd meglátod! – kacsintottam rá, és becsöngettem. Halk léptek után kinyílt és megjelent az ajtóban Jace. Rámosolygott Abbsre, aztán rám siklott a tekintete, és elborult az arca. Lendítette a kezét, és elkezdte szórni az áramnyalábokat. - Mit..keresel..itt..te..utolsó..pokolfajzat? – nyomatékosította minden szavát egy-egy nyalábbal. - ÁLLJ! – kiáltott fel Abby. – David?! Még is mi a francot csináltál? Maga meg mit csinál? – állt kettőnk közé. - Áháháháh. Szóval az ifjú hölgynek nem számoltál be a múltadról.. Nos, kedves kisasszony, David barátunk elpusztította az otthonom, és a kedvenc patkányom, Dragont. Nincstelenné tett, és utána ahelyett, hogy kiállt volna ellenem egy párbajra, elillant. Nos David, ezt jöttél most bepótolni? - Jace. Megváltoztam. Nem azért jöttem, hogy egy régi sérelmet emlegessek fel, hanem hogy segítséget kérjek. - Tessék? – döbbent le Jace. - Megölték négy barátunkat, Mr.. - Jace. Tegezz kérlek. - Jace, megölték a barátainkat, és ránk fáj a foguk.. - Még is kiknek? - Jamesnek és a csatlósainak.. pontosabban az összes fekete angyalnak. – mondta Abby suttogva. - Kisasszony, nem akarom felvilágosítani, de David.. - Tudom. De megváltozott. Megváltoztattam. Fehér angyal vagyok, és elég időt töltött mellettem ahhoz, hogy kivilágosodjon ő is egy kicsit. – mosolyodott el Abby és Jace szóhoz se jutott. – A nevem pedig Abby, vagy Abbs. - Kisasszony, maga teljesen lenyűgöz! Nos, David, hajlandó vagyok segíteni nektek, de csak is az ifjú hölgy miatt. - Srácok, jöhettek! – integettem a kocsihoz, mire mindenki kiszállt. Jace felhúzta a szemöldökét, mire védekezőn felemeltem a kezem. – Mondtam már, hogy nem egyedül vagyunk? - Argh. Mindig csak a bajt hozod rám, te gyerek. - Jace. – pattant mellé Abby. – Szerintem el kéne tüntetni az autót. - Okos kis hölgy. – kacsintott rám Jace, majd egy varázslat segítségével egy szempillantás múlva már kámforrá vált a kisbusz. - Hű! Maga micsoda? – kerekedett a szeme barátnőmnek. - Varázsló. – mondta értetlenül Jace.
Posted on: Thu, 21 Nov 2013 10:59:31 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015