1883. augusztus 3. Harminchárom napon át tartó tárgyalás után a bécsi Rothschild-bankház és nemzetközi zsidó körök által megzsarolt Tisza Kálmán miniszterelnök személyes nyomására a Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnökből és két szavazóbírából álló nyiregyházi törvényszék felmenti a Solymosi Eszter rituális meggyilkolásával vádolt zsidó saktereket. Az ítélethirdetés után Korniss és az egyik szavazó bíró, Russu Gyula lemondott tisztéről és mindörökre hátat fordított hivatásának. A védőügyvéd, Eötvös Károly szerint „a vérvád eleven tünete a tömeg időnkénti gondolkodásának. A magyar irodalom nem ismeri. A magyar nép hagyománya nem ismeri”. A liberális Magyarország legkiválóbb védője, akit zsidó lapok és szervezetek szerződtettek – az akkoriban hatalmas összegnek számító százezer forintért – a vádlottak védelmére, úgy vélte, hogy a vérvád alakja a babonás ember képzeletében él, miközben „a tanult ember (…) első pillanatban észreveszi, hogy az egész kép szertartások, vallásbeli jelszavak s hitregék össze nem függő csonka részleteiből van egybeillesztve és összekoholva. Lehet újabb keletű is, lehet régi is. De tartalma és iránya szerint a középkori zsidóüldözés koránál régibb nem lehet” (Eötvös Károly: A nagy per, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1968, 66. old.). Ezzel szemben az 1905-ös Jewish Encyclopedia, noha természetesen tagadja a „vérvád” alapját, mégis megemlíti a történelem folyamán jelentkező 122 legkiemelkedőbb esetet, köztük 39-et a XIX. századból (261. old.), a Zsidó Lexikon (Budapest 1929) pedig elismeri, hogy „a vérvád-babona eredete a diaszpóra kezdetéig nyúlik vissza. Josephusnak, a Titus császárral Rómába ment görög-zsidó történésznek Apion elleni iratából kitűnik, hogy a vád a szétszóródás kezdetén már megvolt”. Ennyit Eötvös szakértelméről. Legutóbb azután a lehető legautentikusabb forrásból nyert megerősítést a vérvádak megalapozottsága. A Corriere della Sera vezető olasz napilap 2007. február 6-i számában ismertetett Pasque di sangue. Ebrei d’Europa e omicidi rituali (Véres húsvétok. Európai zsidók és rituális gyilkosságok, Il Mulino, Milánó 2007) c. könyvében Ariel Toaff, az izraeli Bar-Ilan Egyetem tanára, a zsidó étkezési kultúra szakértője (Róma volt főrabbijának a fia) kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a középkor folyamán fundamentalista askenázi körökben igenis bevett szokásnak számított a húsvéti emberáldozat.
Posted on: Sat, 03 Aug 2013 09:09:07 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015