99. nap: Ma robbantam egész nap. Aki erről a blogról tud, az valószínűleg avval is tisztában van, hogy pontosan egy hete eldobtam a cigarettát is. Sok gondolkodás, mérlegelés előzte meg a döntést. A dokim, mentorom, vezetőm és társaim véleményét is kikértem. A lassan siess jelmondat itt valóban megfontolandó. A dohányzás letétele magában rejti a totális csődöt és az alkoholizmus elleni küzdelmet is lenullázhatja. De mégis a cigaretta elhagyása mellett döntöttem. Egyszerű oka van: már jobban idegesített a dohányzásom ténye, mint amennyit megnyugtatott. Amikor belekezdtem, annyit megfogadtam, hogy ha nagyon rosszul alakulnak a dolgok, akkor inkább újra rágyújtok, de az alkohol elleni küzdelem, az alkoholizmus legyőzéséért tett változtatások nem csorbulhatnak. Ma robbanok. Borzasztó ideges vagyok. A semmiből tizedmásodperc alatt számomra is megmagyarázhatatlan düh fog el. És ugyanígy el is tűnik. Vagy épp dől belőlem a hülyeség. Az ilyen poéndőlés nálam jellemzően hullafáradt állapotban fordul elő. Napok óta alvás problémáim vannak. Kezdetben friss és üde voltam napközben, de mára ez mosogatórongy állapotra változott. Képes vagyok elaludni és REM fázisba kerülni egy pillanat alatt a tv előtt, de 10-40 perc után felébredek és a szokásos esti időpontban kipeckelt szemekkel igyekszem bárányokat számolni. Nem tudok elaludni. Aztán valamikor mélybe zuhanok. Éjjel óránkénti felébredés, reggel a megszokott óracsörgés előtt ágyból kipattanás. Ma azért se keltem fel, visszazuhantam. Az órára felkelve szédültem, támolyogtam. Kellett fél óra magamhoz térni. És egész nap robbanok.... Nehezen koncentrálok, fáradt vagyok, hullámzó hangulatom van, stb. Visszaesési jelek. Már az frusztrált, hogy rohadtul semmi kedvem ma ide írni, de meg kell tenni. Alig bírtam magam rávenni. Pedig így kiöntve tényleg segít. A stresszre és az energiám elfolyására van egy elméletem: Eddig egész nap nem ettem, mellette dohányoztam és kávéztam. Majd este bőséges vacsora volt. Így reggeltől merítettem a fel sem töltött elemeimet estig. A kávé hamar az ellentétébe csapott át, besűrűsödött vérrel annyi oxigént sem kapott az agyam, mintha nem is kávéztam volna. Persze, hogy este simán elaludtam és reggelig bubukáltam. Most reggel eszem. Délben eszem. Kávét nem döntöm mértéktelenül. Lehet, hogy nem merülnek le az aksik annyira, a délutáni kávé azt csinálja, amit normálisan kell neki: felélénkít. És lehet, hogy ennek (is) következménye az éjszakai bagolykodás? És ennek halmozódása gyűlt mára fel bennem és robbant? Megspékelve a tudatalattim folytonos rágyújthatnékja miatti erőfeszítéssel? Elgondolkodtam rajta, hogy felteszek egy tapaszt, vagy akár rá is gyújtok, csak kikerüljek ebből az alkoholizmus szempontjából veszélyes szituációból. Nem tettem meg. Egyszerűen elborzasztott a gondolat, hogy még mindig ennyire rabja vagyok az agyamnak. Szerencsére itt a hétvége, úgyhogy inkább leláncolom magam a hálóba és kaparom a falat. Végülis bármikor rágyújthatok, csak eél kell mennem egy trafikig. De hátha hétfőre normalizálódik a dolog. Mert sokáig ebben az állapotban nem maradhatok. Túl erősek a visszaesési jelek. És a szermentességemet nem kockáztathatom.
Posted on: Fri, 25 Oct 2013 16:22:13 +0000