APUKÁM ÖLELÉSE Néhány hete kimentem a kertbe,hogy leszüreteljem azt a pár fürt Otelló szőlőt, ami még megmaradt a kerítésre felfutó tőkéken. Kicsit lehűlt a levegő , ezért beugrottam egy kabátér apu műhelyébe. A szögre akasztott munkáskabátok között találtam egy megfelelőt. Kopottas elnyűtt kabát volt, még abban az állapotban,ahogy apu közel tíz éve egy dolgos nap után levethette. Reméltem,hogy a szokásos apró szögeken kívül találok majd valamelyik zsebében olyan dolgot,ami egy félbehagyott tevékenységére emlékeztet. A csikkzsebben egy félig elszívott cigarettát találtam.Ahogy Ő fogalmazott,füsttel "szelídítette" a méhecskéit. Amikor nagy nehezen belebújtam,valami különösen szívet melengető érzés lett úrrá rajtam. Mindig is hittem a tárgyak transzcendens utóéletében,de ilyen elementáris,szeretetteljes élményben eddig még nem volt részem. Apám ölelését éreztem akkor abban a régi kabátban. Apám verítékének,és a méhviasz jellegzetes illatának keverékét lélegezhettem be. Kisgyermekkoromtól kezdve szerettem ezt az illatot,ami akkor még keveredett az asztalosműhelyét átjáró fenyődeszka,faforgács és fűrészpor emléknyomaival,és bennem mindig valami jóleső biztonságérzetet keltett. Ma lenne kilencvenegy éves,vagyis ha pontosabban fogalmaznék,inkább úgy mondanám, hogy ma kilencvenegy éves. Emlékszem az utolsó ölelésére,amikor a karjaim között szenvedve tért meg Istenhez, és én két szóval köszöntem el tőle,hogy ez az érzés elkísérje a az úton: Apukám szeretlek! Sokszor gondolok arra,hogy vajon marad-e majd utánam egy ilyen megkopott ruhadarab,vagy egy halvány emléknyom, ami által majd néha megölelhetem az itt maradókat? Apukám! Megköszönöm az életed és hogy ma is átölelve tartasz. Isten éltessen az Ő országában! 2012 november 12
Posted on: Fri, 30 Aug 2013 12:49:56 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015