Az Erkölcs Erő Egyetértés Mozgalom egyik tagjának írása a honlapjukról: Nem is akartam írni érdemben, az egyébként előre borítékolható, magyar szörnyülködő brigádról. Ám most változtatok. Kezdem azzal, hogy ami ma hazánkban megy a szurkolók démonizálásával kapcsolatban, az már a mazochista magasságokba emeli egy ország önszopatásának, önsorsrontásának művészetét. Olvasgatom a hazai médiumok mérkőzés utáni cikkeit, nézegetem a híradásokat és lassan szégyellni kezdem magam azért, mert ki mertem menni Romániába szurkolni a magyar csapatnak, a hazámnak. Mert, hogy a huligánok így- meg úgy. Vonatszétverés, náci- és cigánygyűlölet, stb.. Nyilván, ez egy baloldali, sanomás médiumtól még úgy ahogy elnézhető, ám új jelenség, hogy a jobboldalinak mondott orgánumok is ugyanolyan hisztivel kezelik le az egész történést. El is kezdtem gondolkodni az egész helyzeten és arra jutottam, hogy a vereség okaként nem is annyira a tényleges focitudás hiányát vagy a nem megfelelő koncentrációt jelölöm meg, hanem azt, hogy érezhetően az ország és benne a focisták és médiumok, illetve átlagemberek nem értették meg, hogy hova is megyünk és ott mi fog történni valójában. Egyszerűen nem érezték, nem értették, hogy ez nem egy izgalmas mérkőzés volt egy ki-ki helyzetben, hanem ez két ország egymásnak feszülése, ahol a felek meg sem kísérlik megérteni a másik érveit, hanem le akarják igázni, legázolni, megsemmisíteni a másikat, mindezt ideológiai alapon vegytiszta gyűlöletből. Tulajdonképpen nem egy mérkőzés volt, hanem egy háború, melynek az igazi szereplői nem a labdarúgók voltak, ők csak kellékek, vagy ha úgy tetszik, a díszlet részei, az igazi katonák és akikről valójában szólt ez a sztori azok a szurkolók és maguk az országok, a történelmükkel, világban elfoglalt helyükkel egyetemben. Anyaországiak idegenben és itthon, külhoniak idegenben és itthon. Az már más kérdés, hogy ha a labdarúgók (és mlsz) értenék és éreznék ezt, akkor ugyanolyan katonákká váltak volna a csatában és valószínűleg meg is nyerik ezt a meccset (csatát), mint ahogyan a szurkolók kiálltak minden megpróbáltatást és megaláztatást és még az itthoni mocskolódásokat és mocskolódókat is tűrik. Tulajdonképpen tragikus, hogy az itthoni huhogók nem fogják fel, hogy ugyanolyan tevékeny részesei ennek a vereségnek, mint maguk a játékosok. Az, hogy egy ilyen meccsen is azzal törődik a kényelmes jónép, hogy politikailag nem korrekt székelyzászlót kitenni, meg hogy a magyar csőcselék huligánok szétvertek egy vonatot, meg hogy oda a kultúrfölény, meg tulajdonképpen a románok úriemberek voltak. Aki ezt gondolja, az maga is minden gondolatával gólt lőtt, lő és lőni fog a magyar kapuba, és ez ellen az egyébként jól védő Bogdán sem tehet semmit. Ő szegény azt hiszi, hogy csak a lövést kell védenie egy román lábból, de minden lövés ereje nem csak a román lábtól eredt, hanem benne van, volt lesz a magyar mentalitás, önsorsrontás, önpusztítás is. Valójában, akik ki mertek menni Bukarestbe, azok tapsot érdemelnének, meg gratulációt, meg egy meleg kézszorítást. Ugyanis azt a mentalitást képviselték, mely kellett volna a meccs megnyeréséhez. A játékosnak csak ki kellett volna nézni a lelátóra, megérteni, megérezni azt az erőt és elszántságot, mely a lelátón és az utcán megvolt, azt, hogy együtt lengett a lila és zöld csoport zászlaja, hogy a nyíregyi és debreceni szurkoló egymás vállát összevetve állta a megpróbáltatásokat. Ez a különgépen, meg a kényelmes fotelban, netán sajtóigazolvánnyal a nyakban nyilván nem olyan lényeges dolog, könnyen megy a pálca törése, végletes vélemény kialakítása. Nem köpködést, kirekesztést, lenézést, hülyének nézést, nyílt hazugsággal való manipulálást (lásd vonatszétverés..) érdemeltek volna. Már meg sem kísérlem leírni, elmesélni azokat a provokálásokat, geciskedéseket, igazságtalan és végtelen megalázó bánásmódot mely egész Romániából áradt. Minden szegletéből a kóbor kutyáktól kezdve a cigányokon át a maszkos kommandósokig egyetemben. Minden a magyar gyűlöletről szólt, arra volt kódolva, a román elfogadta, élvezte, és fürdött ebben a gyűlöletben, hogy személyesen, szemtől szemben kifejezheti egy magyarnak. És ez erőt adott nekik. Egységbe forrasztotta őket. Csakis győzhettek. Mi pedig csakis ugyanilyen gyűlölettel vehettük volna fel velük szemben a harcot. Az ebből fakadó erőt nem tudtuk mással pótolni. Mert nem is lehet. "Kultúrfölény...?"ha-ha. És még azt hittük, hogy majd a pályán dől el az eredmény. Ott másfél perc alatt kiderült, hogy alapvető baj van Magyarországgal. Nem csak a focival. Ebben a meccsben minden benne volt, van, lesz. Tökéletes leképezése a mai hazai világunknak. Elfelejtettük, hogy van úgy, hogy egy jó nagyot oda kell baszni...és utána nem elfutni...
Posted on: Thu, 12 Sep 2013 12:20:30 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015