Ha már arra adtam a fejemet, hogy írásbeli közlendőimmel betolakodok az Internetre, bizony az olvasókat be kell engedni az ember lelkivilágába is. Ha valakinek belépsz az életébe akár olvasóként, akár szeretőként, akár kísérőként, akkor figyelj én ne vetíts ki dolgokat. Az emberből kapsz részeket, megfigyelheted, elmeséli magát neked, egy része igaznak tűnik neked is, de elmeséli azokat is amiről te azt gondolod magáról alkotott tévképzetek. Te látod őt valamilyennek, rávetítheted tapasztalataid... gondolod helyes? Lehet összerakni egy embert? Az emberek nagy része még önmagával sincs tisztában, te láthatod őt valamilyennek, de neked is torzít a szemed, mert benne vannak az elmúlt évek, a saját tapasztalataid és a saját rög- és téveszméid. Ha valaki azt mondja neki nincsenek annak gratulálok, mert a legnagyobb tévrögeszmét birtokolja azzal, hogy azt gondolja tévedhetetlen. Ha ismernénk, nem hangzana el olyan sokszor az a mondat: Nem gondoltam volna rólad... Mikor és hogyan estem bele ebbe a nagy Werk-be, nem fontos. Maradjunk abban, hogy egész indíttatásom sugallta, tovább megyek- determinálta, hogy itt kössek ki. Mi az, az itt? Az írásbeli közlés maga, mely óhatatlanul kiteszi a netezö embert a nyilvánosságnak. Ez benne van, ezt el kell vállalni. Néhány útmutató gondolat azonban nem árt. Mindenki kíváncsi arra, hogyan és mit ír a másik. Én elmondom, nálam ez hogyan működik. A számítógép nagy áldás és nagy átok. Behozza a világot - hordalékostul. Szerencse viszont, hogy ennek megálljt is lehet parancsolni. Egyszerűen kikapcsolom. Mint közlési forma azért óriási, mert nem ismer távolságokat. Hízelgő, hogy gondolataimat sokan olvashatják. Az viszont elszomorító számomra, ahogyan az emberi kommunikációt el nyomorította. Megfigyeltem, mert szántam rá időt és gyomrot, mennyire sivár tud lenni egy chat-oldal. Biztosan van okos is, azokat már nem volt kedvem fölkeresni. Szóval szeretek gondolatot váltani, látva a másik szemét, gesztusait. Csépelni utálok. Valami, úgy érzem, véglegesen meghalt. Az érzelmek. Felgyorsult a világ. . Ennyit a gépesítésről! Nem tudom, hogy tisztem, vagy sem, nekem le kell írnom, hogyan gondolom, vagy hogyan kellene... a közlő ember "kiadja" magát. Ez alól nincs felmentés. Több szót ez nem is érdemel. ( zsu )
Posted on: Sat, 29 Jun 2013 20:07:28 +0000