JEAN COCTEAU IGEN, AZ ANYÁM VOLT Ő... Igen az anyám volt ő (valószinüleg az) fekete bársonyszegélyes kötényében és kis gyémántgyik a bluzán. Azt mondta: az álom alagútjából jövök. Melletted akartam hallani az ágyuszót. Ma éjjel támadás lesz. Azt feleltem: ugyan dehogy ugyan dehogy. Ekkor mellémült megérintett a kezével és mélységesen elszomorodott. Azt mondta: tudod-e hogy bátyád megkapta a pilótaigazolványát. Hirtelen tizenkét éves lettem vidéken voltunk. Ebéd után pajtásom Charles odakint azt mondta: állitólag Amerikában már tudnak repülni. Anyám varrogatás közben elmosolyodott fivérem tamáskodott szokása szerint. Charles pedig azt mondta: én akkor meghalok. Nagy háboru lesz. Paul aki most a tölgyfa alatt cigarettázik röpköd majd és éjszakánként bombákat dob a városokra a maguk városaira Fräulein Josephine. Felébredek. Zsibbadt karom mintha szódavizzel lenne tele. Hány óra? Ebédeltetek már? A hadnagy egy vánkost csap a fejemhez. Feküdj le, különben állva elalszol. Nem alszom el. Belékapaszkodom a ladikba. Nevetést hallok innenis onnan is. De a mélyből feltörő hullám elsodor könnyedén a halott tengerekbe. Ekkor fivéremmel együtt repülőgépen voltunk, Hihetetlen magasságban lebegtünk Hihetetlen magasságban szálltunk egy kikötő felett melyben ide-oda jártak a hajók. Fivérem igy szólt: Látod azt a hajót éppen itt alattuk a mama van rajta. Minket keres. Valószinüleg minket keres majd szerte a föld kerekén. (Ford.: Kassák Lajos)
Posted on: Tue, 20 Aug 2013 10:02:26 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015