József Attila gyönyörű köszöntése után (ez volt a tegnapi adag) jöjjön Illyés Gyula örök érvényű versének (Egy mondat a zsarnokságról: mkdsz1.freeweb.hu/n54/tor-157illyes.htm) továbbgondolása, Édesapám 1972-ben írta meg A második mondat-ot! Ha tetszik (nekem nagyon), jelezd! A MÁSODIK MONDAT Illyés Gyulának Hol zsarnokság van ott zsarnokság van a méhében fogant másban, a visszakozásban, tokjába visszatett késben, ígérgetésben, letakart lövegekben, átpingált szövegekben, a küllőben, kerékben, a személycserékben, a nyugtatóporokban is ott van. Minden kudarca után van új arca; mimikri-mester, folyondár testtel zúdul a társadalomra, és mondja, és mondja miheztartás végett: ő szolgál téged, kezét és lábát érted töri: ládd hát, ő felemel, őriz, övé a jövő is, és pirulás nélkül eljátssza végül legszebb darabját: hogy ő a - szabadság. Hol zsarnokság van az van a fűben, fában, a fülelő falakban, templomban, papban, ott van a vergődő gondolatokban. Dolgozz, unszol, szorgos legyél, mert tudja jól: belőled él, agyadból pumpál, megoszt, megejt, korrumpál. Dossziéd van: lapozza, sorsod ő kormányozza; bármily keserves, markába vesz, beszervez, gönceibe bújtat, fölvonultat, hogy ünnepeld, zászlaját, jelvényét cipeld. Minden pontról ő a kontroll, posztokat ő osztogat, törvényt hoz és ül, bilincs és rendjel nála készül, ő a vádló, a védő, aki beléd lő. Drótján ráng, aki övé lett, s ráfogja: ez a közélet; a színtér csupa pompa, a díszletek bolondja; miközben kinevet, kinevez: elefánt lesz a bolha, és szolgál szimatolva, s ha jól ível az útja, feltör a pereputtya. Kiszemelt ülepek gyülekezői a testületek; szabványos a köszöntés és egyhangú a döntés, akárcsak a buta áldisputa; mert refrén ugyan a közérdek, az örök ámen: egyetértek. Elkötelezve senki sem tesz keresztbe: egy húron pendül, aki már fent ül, ki töpreng itt talányon? mindenre van kánon. És milyen precíz hiú protokollja! Ábrázatát folyvást eléd tolja; ó, nem szégyenlős e pónem! Pazar parádét rendez, tarka tornát, nyúlványai öblös tévécsatornák, övé az éter, hogy eloszoljon minden kétely, övé a nyomda, újság, ő közli, hogy mi újság. A hírközlés, a sajtó kezes szajkó: szelekciója roppant pontos, mindenről tudni miért fontos? a kellemetlen kireked, hallgass eunuch-híreket! A herélő heroldok megszolgálják a zsoldot, és orrodnál fogva vezet a csodálatos nyelvezet: ha kell, derűs nappal az éj, az intervenció - segély, ha a felek egymást tapossák, az teljes nézetazonosság. Kártyalapok a fogalmak, nem tetszik? menj a falnak! Az áldott egyhangúság jármát hordják a múzsák. Szebbet ki is kívánna, fölcsendül a hozsánna. Bérelt ecsetek, tollak buzgón maszatolnak, véső, kamera, kotta, szőttes és terrakotta, a színész, a szerep előtte tiszteleg. Eleven tananyagként tör rá az iskolákra, kongresszus, fórum, ankét az ő igéjét rágja; a moslékjában túr a teljes tenyészkultúra. Hol zsarnokság van, az van a változásban, ha lazít a gyeplőn, tompít a kereplőn, mert gyötri a sérve, mert fogytán az érve. Ha lemeze leforgott, beígér egy reformot; boncai, a górék tudják, mi a jólét - nem hasból ígérnek a millió szürke egérnek, kiktől hemzseg az alagsor. Csak hát annyi a faktor! A nem várt, a külső, a belső, elülső, a hátsó, a rejtett, a rég elfelejtett. És annyi a csóró, mint réten a kóró, s mind enne és inna, ölelne, aludna, s a mindenségre pislog - már mérne... Mi jöhet még itt, a mindenségit! S az úton az eszme ott áll keresztbe - el kéne tolni - a tyúk sem tud tojni, a traktor se menni, a búza teremni ettől a roncstól -, de rajta a foncsor, tömjén száll körötte, s épp az ő jötte, mit áldani kell, mert úgy szól a dogma büszkén pufogva: belőle származik minden siker. S most már hátulról tolják a fejlődés motorját, a száraz ténnyel szemközt: a cél nem szentesíti az álló- és forgóeszközt. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van a félig bevallott csődben, a félig feladott gőgben, a görcsös okoskodásban, alakoskodásban. Kitartottjai védik - végső leheletéig. 1972
Posted on: Mon, 08 Jul 2013 10:11:46 +0000