Kezdem Böjte Csaba Testvér írásával... Péter, köszönet érte, szívből szólt! Ugyan van egy kis gond ezzel, mint minden írással, hogy mindenki azt olvassa ki belőle amit akar. Akár Katsumoto írásai. Van akit megerősít, van akit megsért. Így hát én azt olvastam ami engem megerősít... Erre aztán Domi is rátromfolt ma amikor kijelentette: "Elképesztő amit látok, hogy minden tele van áruval, mindenütt a bőség, mindenből ezer és ezer - kacat. Hogy ennyi mindent legyártanak - feleslegesen..." (Pesten jártunk a párommal.) Én így vagyok az emberekkel. Amikor Csilla írta a 10 kutyáját, meg hogy havi száz ezer forintot költ rájuk... Először próbáltam finoman, hogy ha már önfenntartás a 10 kutya az nem igazán fenntartható. Mert mivel eteted, ha neked sem lesz mit... Szóval így vagyok az emberekkel. Hogy látom a jó szándékot és a hatalmas energiát amelyet valamire fordítanak. Ami jelen esetben számomra mondjuk teljesen haszontalan, illetve annak az energiának lenne jobb helye is - persze szerintem. Mint az írásban. Hogy milyen világ az ahol egy kutyának több hús jut egy hónapban, mint egy gyermeknek? Na a mai nap meg csak fokozta a hangulatom... Legkedvesebb Sógornőm kitalálta, hogy a kutyája csirkehús allergiás. Most vegetáriánus kutyatápot kap. Mert már ilyen is van. Igaz a kutya csirkehúst még sosem látott, csak csirkehúsos tápot. Szóval ez a picsa is, ahelyett, hogy szülne egy gyereket, vagy tenne valami hasznosat a világba, tart egy ilyen "baszothand" fajtájú kutyát, amelyet a Jóisten igen vicces kedvébe találhatott ki. (Be volt baszva egészen biztos.) Alapvetően egy semmire se jó kutya. Egészen biztosan valami kereskedő genetikailag mutált egy nyulat meg egy főtt virslit, kb ebből lett ez a fajta. Csak arra jó hogy foglalkozz vele és költs rá. Olyan igazi jó kis fogyasztói kutya... De így vagyok én a macskákkal is. Milyen macska az amit meg kell menteni????!!!!! Ha sérült és el kell látni, az oké, de az a macska ami nem tud magáról gondoskodni az nem életképes. Persze igencsak nehéz egy városi macskának. Mint a városi embernek. Na ha magára hagyjuk a városit (macskát-embert), akkor javarészt feltalálják magukat és megmutatkozik az ősi ösztön. Amelyikben meg nem, az meg dögöljön... Itt a tanyán a macskák teljesen jól érzik magukat. Önállóak, szabadok, szépek, egészségesek. Vadásznak egész nap. Ha nehéz idő jár rájuk, akkor kicsit segítünk nekik, mert hasznos lakói a völgynek. Ennyi. Minden más felesleges energiapazarlás. Városon macskát tartani kb annyira hasznos, mint virtuális akváriumot a számítógépen. Illetve hasznos annak, aki eladja az almot, a tápot, az oltást, ivartalanítást - egész üzletág épült a hülyékre. Behányok amikor a fészbukon megosztanak ilyen girhes dögökről képet - "ments meg" felirattal. Ilyenkor eszembe jut, hogy vannak helyek ahol a segély szállító nem tud leszállni - nem mer - csak ledobálják a zsákos gabonát, a gyerekek, meg a földről a homokkal együtt falják fel nyersen. Na az összes ilyen városi macskát is le lehetne dobni egy zsákban - sok gyermeknek jelentene menekülést az éhhaláltól. Tehát ha neked erre van energiád csináld. Ments meg állatokat. Bár szerintem téged kellene megmenteni. Sajnos még mindig túl sok energiátok van és túl jól éltek, ha macskákat mentetek meg. Nem akarok senkit megbántani, valóban nem mindenki szülhet gyermeket. De akkor már miért nem egy gyermeket mentünk meg az éhhaláltól? Vagy egy idős embert? Miért nem róla gondoskodunk. Havi sok ezer forinton sok-sok éhező gyermeket lehetne etetni és a szereteted is ugyan így meghálálnák, mint a kiskutya. Bár a farkukat nem biztos, hogy csóválnák... Domi erre azt mondta: "Na ja, de a gyereket nem lehet elajándékozni, menhelyre vinni, vagy beoldani döglőre, ha meguntad..." Lehet, hogy ezzel valakinek a lelkébe tiportam, de nem érdekel. Ma átutaztam egy szomszédos falunk... Az utcai kútnál idős néni, kannába viszi a vizet. Van neki otthon is, de azért fizetni kell. Így visz haza két kanna vizet... Úgy gondolom, ha tenni kell, akkor nem macskát kell menteni, hanem ezt a munkában megőszült tisztességes magyar asszonyt. Na ezért nem érdekel a lelked. Mert az enyém háborog. Ahogy Csaba Testvér írta, lázadnék, és lázadásra bujtanék... Persze mert én így olvasom a sorait.
Posted on: Fri, 28 Jun 2013 17:23:06 +0000