Még akkor is, ha nem hiszünk az összefüggésekben, érdemes végiggondolni a helyzetünket. Nem ismerem a tágabb környezetem, a külföldet, de azt láttam, hogy amit itthon észre sem veszünk, hétköznapi - például, hogy szinte bárhol csinálhatunk kertet magunknak, mert van termőföld -, az nem mindenhol van így. Sőt. És persze mondhatjuk az édesvízkészleteket - amelyeket a folyószabályozásokkal csak rombolunk -, vagy hogy erdeinkben élnek még vadon állatok (máshol ez sem feltétlenül jellemző Európában), hogy a talaj termőrétege vastagabb, mint a bolygó más tájain... És mégis sírunk. Nézzük a tévét, olvassuk a híreket és reklámokat, és elhisszük, hogy a nagyobb tévé, meg a szilikonmell, a mindennap mással kefélés a menő, és a fontos, meg hogy autóm legyen, meg beszélő hűtőm, mert másképp, nélkülük szar az élet. Elhisszük, hogy az a fontos, hogy ki mit lop, hogy a bankok mit csinálnak, hogy a nemzetiségekkel mi van, hogy a kormány... Pedig nincsenek "Bankok", nincsen "a Kormány" - csak emberek vannak. Néhány vezetőségbeli idegen földről, és sok magyar ember, itthonról. Egy bankot nehéz felelősségre vonni. Felvonulhatsz, hangoskodhatsz. A banknak nincsen se füle, amit megzavarjon, amivel hallja - se keze, amire bilincs kerülhetne. "A Kormány"-nak sincs. De az embereknek, akik alkotják van. Felelősségük is. Nem előttem. Elsősorban önmaguk előtt. (Talán ideje is volna szembenézniük önmagukkal, és feltenni a kérdést: "Mindenáron...?!") Pedig a lényeg talán éppen a lábunk alatt, az ablakunkon túl van. Mint a napfény. Mint a jó levegő, a zöld mező, a virágok, a gyermekeink önfeledt kacagása-játéka - mint a boldogság. Csak ébredni kéne. Elszakadni a virtuális hazugságától, és felemelni végre a tekintetünket. Látni, ami van. "Úgy, ahogy van."
Posted on: Wed, 28 Aug 2013 08:15:19 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015