Referenciák Viktor, 12 éves. 3 évvel ezelőtt a súlyosan megkésett fejlődésű kisfiú, beszédészlelési és beszédprodukciós zavarral, renyhe izomzattal és mozgásügyetlen állapotban érkezik hozzánk, az órákat szorosan csukott szemmel "vészelte végig" mintegy három hónapon át. Az elmúlt időszakban mozgása rendkívül sokat ügyesedett, beszéde alakilag, tartalmilag rendeződött, kifejező képessége sokkal érettebb állapotba került. Tanulmányaiban osztálytársaival halad. "Viktorka édesanyja vagyok. 3 évvel ezelőtt kaptunk telefonszámot és kezdtük el kisfiunk fejlesztését. Bárcsak korábban tudtunk volna róla! Első évben heti 3-szor jártunk. Viktorka sokat fejlődött, tanárai ebben megerősítettek minket. Szívből ajánljuk, hogy ha szükségét látják, vegyék igénybe ezt a tornát." Julika 06-20/ 587-5164 Gergő "Az ÉN IS Egyesületre hosszas keresés után találtam rá. Címüket és telefonszámukat sok szülő kézről-kézre adja eredményes munkájuk miatt. Gergő nagyon rossz állapotba került hozzájuk. Hosszas és kínlódásokkal teli egyéni fejlesztés után csoportba került. A kezdeti dühkitörések lecsendesültek, szelídültek, majd elmaradtak. Mozgása egyre összehangoltabb lett. Néha még ugyan vannak viselkedésében változások, de ezek mindig a front levonulásával elmúlnak. Egy korábban gyógyszerekkel kezelt hiperaktív kisfiú édsanyja" Szabolcs "Fiunk, Szabolcs elsős volt, mikor a tanító nénije jelezte, hogy probléma van a mozgásával a testnevelés órákon, a többi tanórán pedig nem tud folyamatosan koncentrálni, ezért hiába nagyon okos, a tudása az eredményeiben nem tükröződik. Az ő tanácsára kerestük fel Zsuzsiékat, akik egy korábbi tanítványánál már jelentős javulást értek el. Az első találkozáskor - néhány vizsgálat elvégzése után - elmondták, hogy Szabi agya kiskorában "bonyolultabb módon" tanulta meg irányítani a mozgását, mint egy átlagos gyereké, és ezért minden fizikai és szellemi feladat megoldása sokkal nagyobb energiájába kerül, mint másnak, ezért van, hogy sokkal hamarabb el is fárad. Ebből adódóan kevesebbet mozog és így az izmai sem fejlődnek megfelelően. Szabi két éven keresztül járt Zsuzsiékhoz. Kitartó, nehéz és (ami nagyon fontos) folyamatos munkával sikerült a problémáit leküzdeni. Nem csak fizikailag erősödött meg, a mozgása lett sokkal összerendezettebb, hanem megnőtt az önbizalma, magabiztosabbá vált és sokkal bátrabb is lett. Az iskolában folyamatosan képes figyelni, a dolgozatai is jobbak lettek, a tudása és a tehetsége már az eredményeiben is megmutatkozik, az értékelése minden tantárgyból javult. A nyáron már gyakran napi 20 km-t biciklizett, minden gond nélkül le tud úszni 200 m-t és nemrég - saját választása alapján - elkezdett kajakedzésre járni. Ez alatt a két év alatt nem kevés időt, energiát és pénzt fektettünk Szabi kezelésébe. A heti három foglalkozás a családunk minden tagjától türelmet és alkalmazkodást követelt. De tisztában voltunk vele, hogy Szabolcsnak szüksége van erre a terápiára ahhoz, hogy boldog, sikeres és teljes életet élhessen. Látva az eredményeket, biztosan tudjuk: megérte! Zsuzsa, Szilárd, köszönünk mindent! Andrea, Zsolt, Szabolcs, Áron, Tamás" Nóri "Kedves Zsuzsi és Szilárd! Köszönjük az áldozatos munkátokat, végtelen türelmeteket, szereteteteket, amivel Nórit fejlesztitek, mind testileg, mind lelkileg, mind szellemileg. Mélységes hálával gondolunk Rátok amikor Nórit látjuk egyre határozottabb léptekkel és egyre egyenesebb tartással közlekedni, amikor öltözködik, felcsippenti az asztalról az apró tárgyakat, nem is beszélve arról, amikor megszólít minket, köszön, kér, olvas. Kitartó, küzdelmes munkátok ott van Nóri minden mozdulatában, cselekedetében. Nektek nagyon jó egészséget kívánunk, magunknak pedig azt, hogy még hosszú évekig része lehessen Nórinak abban a lelkiismeretes és nélkülözhetetlen munkában, fejlesztésben, ami által egy napon talán önmagát ellátni és kifejezni képes, olvasni, írni tudó, boldog felnőtté válik, és amiben mindkettőtöknek kiemelkedő szerepe van. 2010. 06. 14. Szeretettel: Ildi, Imre, Nórika" "Egy hiperaktív kisfiú édesanyja vagyok. Rettenetes, reménytelen helyzetből indultunk. Mindenütt visszautasítással, el nem fogadással, megszégyenítéssel találkoztunk. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az ÉN IS Közhasznú Egyesülettel jó időben találkoztam. Kisfiamat három éves kora óta rendszeresen viszem terápiára, aminek eredményeként integrálhatóvá vált normál általános iskolai osztályba. Hiperaktivitása csökkent, figyelemkoncentrációja javult, s maradandó emberi értékeket tanult. Mindezekért szerencsés embernek érezhetem magam, hiszen aki számomra a legfontosabb, megkapta a szükséges segítséget ahhoz, hogy boldog életet élhessen. S ma nem tudom eléggé megköszönni, amit értünk tettek. Sohonyai Edit" "Mikor felkerestük Zsuzsit, kislányom meglehetősen elutasító volt, nem fogadta az ölelést, a szeretgetést. Oxigénhiányosan született, az Apgar értéke 6-os volt. Egyensúlya bizonytalan volt, sokszor nyűgösködött, mozgásából hiányzott a rugalmasság. Meglepő volt számára, hogy egyedül kellett részt vennie a foglalkozáson, én nem mentem be vele. Rövidesen megtanulta, hogy ha megteszi, amit kérnek tőle, azt játékkal, gitárszóval jutalmazza Zsuzsi néni és Szilárd bácsi. A speciális terápiának köszönhetően mozgása sokat javult. Korábban egy neurológus orvos közölte velem, hogy a kislányom "soha nem fog tudni végigmenni egyenesen egy gerendán". Sokat gyakorolták ezt is a foglalkozáson, és a lányom egy idő után biztonsággal ment végig, még a megdöntött gerendán is. A legnagyobb ajándék az volt számunkra, mikor egy foglalkozás végén odabújt hozzám, és engedte magát megpuszilgatni. Köszönettel tartozunk azért, hogy Laura ma már vidám óvodás. Minden jót kívánunk nektek! Zsuzsa és Laura" Kristóf és Bogi "Kristóffal találtuk meg Zsuzsiékat egy pszichológus ajánlásán keresztül. Krisivel születése óta voltak gondok, ami 3 éves kora körül a beszédproblémákkal csúcsosodott. Ekkor kezdett ugyanis el beszélni 1-2 hónapon belül dadogni, pár hónap múlva már majd elsírtam magam, ha megszólalt, olyan súlyos volt a dadogása. A pszichológusnál tudtuk meg, hogy oxigénhiányosan született, csak minket felejtettek el erről tájékoztatni a születésekor... Szóval ilyen bevezető után elkezdődött a terápia, amit 2 éven keresztül heti 3 alkalommal csináltunk. A férjem nagyon szkeptikus volt a terápiával kapcsolatban, mondván, hogy lehetetlen, hogy egyszerű tornával mentális problémákat lehet orvosolni. Az első év végére Krisi beszéde kikupálódott, eltűnt az oviból a komplexusokkal küzdő, visszahúzódó gyerek, helyette egy minden lében kanál Kristóf jelent meg. A második év végére Zsuzsáék azt mondták a munka oroszlánrészén túl vagyunk - a legjobb időben. Bogi cca 8 hónapra csatlakozott be a terápiába. Elvittük a fent említett pszichológushoz iskolaérettség témában, és szintén a terápiás terembe lettünk tanácsolva. Az indok: a középpályája - ami a két agyfélteke között az infot közvetíti nagyon gyenge. Őszinte leszek, ez volt az a pont, ahol a legtöbb ismerősöm elkezdett hülyének nézni, volt aki nyíltan megmondta, hogy a Bogival semmi gond nem lehet, és hogy minket bepaliztak ezzel a terápiával. Az általam korábban problémamentesnek vélt gyereken azért még laikusként is vettem észre változásokat a terápia folyamán, pl. hogy 2 hónap múlva képes volt egy lábon akár 10 m-t ugrálni előtte 3 ugrás után feladta. Aztán az élet azt hozta, hogy Szilárd tanította meg Bogit írni-olvasni 2 hónap alatt, kemény menet volt, de annál eredményesebb. Merthogy a sors ezen előzmények után külföldre sodort minket. A 3 éve dadogós gyermekem most 6 évesen pár hónap után megállja a helyét az angol tannyelvű iskolában. A két gyerek mozgásáról a tanárbácsi áradozik. Zsuzsáék nélkül nem hiszem, hogy mindez bevállalható lett volna Kristóffal. A kapcsolat nem ért véget az utolsó órával, ha két hétig nem beszélünk skype-on nekem már hiányérzetem van, mert nemcsak terapeutákra, hanem barátokra is találtunk a személyükben. Mindent köszönünk és kívánjuk Nektek, hogy még jó sokáig, jó sok gyermeken segítsetek! Szilvi és Ákos"
Posted on: Mon, 15 Jul 2013 17:04:40 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015