Reggeli ébresztő Reggel 7 óra. Kissé álmosan lebotorkálok az 1-es villamosról az Árpád hídi megállónál. Sorstársaimhoz hasonlóan én is megindulok a metró felé a lépcsőn. 3 lépcsőfok után megtorpanok. Az emberek fel-le özönlenek a lépcsőn, két mozdulatlan alak van csak: Én és a fiatalember aki a lépcsőn fekszik összegörnyedve. Mellette egy napszemüveg hever, egyik füle eltörve. Nem látom az arcát, haja teljesen eltakarja. Látszik rajta, hogy nem hajléktalan, jó minőségű sportcipő divatos farmernadrág van rajta. Mindenki kikerüli. Én is megindulok. Mikor mellé érek látom, hogy lélegzik, de hogy ájult, részeg vagy esetleg más baja van azt nem tudni. Össze van gömbölyödve mint egy sündisznó. Egy srác is melléér, megrugdossa a cipőjét, semmi reakció, továbbmegy. Én is tovább megyek a lépcsőaljáig, visszanézek azt kémlelve, hogy valaki, bárki, akárki foglalkozik e vele, vagy esetleg tesz e bármit ami arra utal, hogy segíteni próbál. Senki-semmi. Visszafordulok, egy középkorú férfi unottan cigarettázik 2 lépésre tőle. Na jó, ennyi. Előkapom a telefonom és mentőt hívok hozzá. Azt ígérek mindjárt küldene segítséget. Munkába sietek nincs időm megvárni. Megköszönöm a diszpécsernek, és elsietek. A középkorú dohányos még utánam szól, hogy "Kár a telefonért, mocskos drogos!" Lehet.....de én megkönnyebbültem, és már ezért megérte.
Posted on: Thu, 25 Jul 2013 07:20:02 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015