Voltam benn ma a kis Hope-nál (goo.gl/CdxlXu). Gondozóink mondták, hogy reggel még alig élt. De élt. Hála a hosszú lábainak (nem hajtja be annyira az ízületeit, így a vénái sem záródnak el), az éjszakára beállított gépi infúzió egészen reggel fél 8-ig kitartott, pont ahogy kiszámoltam tegnap. A mai nap folyamán is végig cseppinfúzióra volt kötve, s mire megérkeztem, nem vettem észre változást állapotában, negatív értelemben. Sőt, míg foglalatoskodtam körülötte, szerelgettem az infúziós szettet, egyszer csak félreérthetetlen mozdulattal jelezte, azt szeretné, ha megsimogatnám a hasát. Egyébként álló nap alszik, szinte megállás nélkül. Ezt nagyon megnyugtató látni, hiszen azt jelenti, szervezete annyira küzd a vírus ellen, hogy az ébren maradásra már nem jut muníció. A. nevű gondozónk olyat mondott délután, amit alig mertem elhinni. Ivott. Keveset és csak egyszer, de a kutya ivott. Ejha! Későig ott maradtam, majdnem 5-ig. Ennek oka az, hogy egy jólelkű állatorvost vártam, aki rendszeresen olvassa a blogot, sőt aktív követője is. Dr. Cs. István Dunaföldvárról hozott Hope-nak egy speciális vírusölő gyógyszert, aminek segítségével remélhetőleg még biztosabban és gyorsabban küzdheti le a kutya a betegségét. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy Hope kedvéért nemcsak beszerezte a gyógyszert, hanem Tata felé menet kerülőutat téve be is adta hozzánk, hogy mielőbb nekiállhassunk az adagolásnak! Még mindig tiszta vér a kutya környezete, de az egyik sarokban megpillantottam valamit, ami nem híg, véres hasmenés volt, hanem alvadt vér. Elvileg ez is jó hír... De ne igyunk előre a medve bőrére, rendkívül hosszú út áll még előtte! Harcolj, Hope! Láttátok már a szponzorunk levelét? Nagyon megható, érdemes elolvasni! Link: eletazillatoson.hu/2013/08/31/bonne-chance/
Posted on: Sun, 01 Sep 2013 09:21:26 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015