3.réééész!! :) ( ebben nagyon beleéltem magamat ^^ ) Futás közben bekapcsoltam a telefonomat. Százöt hívás anyától. negyvenhat Lolától és tíz Dantől.Az összes telefonszámot kitöröltem, ami a névjegyzékemben volt és kikapcsoltam a telefont. A Cullen-ház előtti folyót átugrottam és meg is érkeztem. Beléptem az ajtón és elég sok mérges szempárral találtam szembe magam. - Nem tettem semmi rosszat! – vontam meg a vállam. - Tudom. – felelte Alice egyszerűen. Ja, hogy már az én jövőmet is látja. - Egyébként boldog szülinapot! – ölelt át. Tudtam miért csinálja, hogy a 15. szülinapom élmény legyen. Ne halálként gondoljak rá. - Köszönöm . – néztem végig mindenkin hálásán. - A nappaliban vannak az ajándékok. – futott fel az emeletre Alice. - Nem tudtuk leállítani. – forgatta a szemét Bella és átölelt. - Hallottam ám!- szólt le Alice. Mindenki csodálatosan nézett ki, csak én voltam tréning nadrágban és pólóban. Felmentünk a lépcsőn és kezdődhetett az igazi szülinapom. A notebookot és a telefont ledobtam az asztalra. - Ezt tőlünk kapod! – nyomott a kezembe egy selyemdobozt Bella. Egy gyönyörű holdkő nyakláncot kaptam. Amit rögtön fel is vettem. - De gyönyörű. – ámultam - Köszönöm szépen. – öleltem át Edwardot . - Boldog szülinapot Katie. – ölelt meg Esme és Carlisle átadott egy piros dobozt. Benne egy vadonatúj 2006-os Mercedes GL 500-as kulcsai. - Jó ég! Köszönöm. esett le az állam teljesen. - Tőlünk extra cuccokat kapsz a járgányba. – adtak át egy üres dobozt. Rázogattam, de nem volt benne semmi. -Már beszereltük. – nevettek fel együtt. - Köszönöm. – kerestem a szavakat. Van egy király kocsim! - Mivel Alice tudja mi fog veled történi, kicsit csalt az ajándékkal kapcsolatban. Boldog szülinapot! - mondta Jasper, és Alice-szel együtt átadott egy csomagot. Egy gyönyörű pezsgőszínű ruha volt benne és egy csomag cigaretta. - Hé! Ez nem ér! – háborodtam fel. – De köszönöm. - Már csak mi maradtunk Nessie . – kacsintott Nessie-re Jacob .- Ezt ő készítette neked .-csatolt Jake egy karkötőt a kezemre .- És ezt tőlem. –adott át négy könyvet. - Köszönöm. – néztem körül meghatottan. Leültünk a kanapéra , de mielőtt egy szót válthattam volna bárkivel is Alice elkapott és felcipelt az emeletre. - Amíg elszöktél, berendeztem neked egy gardróbot. – magyarázott Alice, miközben a ruhákat mutogatta. Edward szobájába lett téve egy óriási tükrös szekrény és tele lett rakva ruhákkal,cipőkkel és táskákkal. -Hűha. – ámultam. - Remélem azért jobban fogsz öltözni, mint Bella. – mosolyodott el és egyedül hagyott a szobába. Úgy négy perc alatt kicsodálkoztam magam és felkészültem a nagy feladatra. Belenéztem a tükörbe. Egy gyönyörű 18 évesnek is kinéző lányt láttam, aki nem is lenen ránézésre furcsa. Csak azok a vörös , perzselő szemek. Megrémísztettek . Úgy négy perc alatt kicsodálkoztam magam és felkészültem a nagy feladatra. Most igazi állati , gyilkos ösztön hajtott. Felvettem a pezsgőszínű ruhát , megfogtam a cigarettát és a telefonomat aztán lementem keresni egy öngyújtót. -Azta ! – ámult el Emett, mikor lementem. Rosalie felmordult , én is így tettem és bevertem egyet Emettnek. Ő persze ettől meg sem mozdult, de azért jól esett . A konyhában találtam egy piros öngyújtót és indulni készültem. -Vigyázz magadra! – kacsintott rám Emett, Rosalie is vele együtt bólogatott. Carlisle-ra néztem, aki kétkedve nézett rám. - Meg kell fizetniük. – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Igazad van. – bólintott. Még kaptam pár jó tanácsot, aztán eltűntem az éjszakában. Sötétben majdnem ugyanolyan jól látok, mint nappal. De klassz. A parkban leültem és elkezdtem keresgélni a férfiak nevét. Rosalie tanácsára Dant hagyom utoljára. Had szenvedjen addig is. Az első fekete hajú férfi megvan , Will Toris. Négy utcányira lakik .A parkban éjjel kettőkor nincs senki, így a normál sebességemmel futásnak eredtem. Alig indultam el, már ott is voltam. Egy roncstelep mellett levő ház. Felkapaszkodtam a falon és felmásztam az emeleti ablakba, ott hallottam szívverést és büdös sörszagot. Beültem az ablakba és komótosan meggyújtottam egy cigit. Igaz irritálta a gyomromat, de ahogy kifújom a füstöt távozik az egész testemből. Gondolom a füstszagra, de felriadt. -Helo Will. – intettem neki a cigivel a kezemben. -Ez nem lehet igaz! – képedt el és legurult az ágyról. - De igaz. Tudod aranyos leszek, és adok neked választási lehetőséget!. Lassú halál, vagy nagyon lassú halál? – kérdeztem magamtól a cigit megszívva. - De nem, te meghaltál. Még mindig álmodnék? – kezdte el pofozgatni magát. - Ohó , nem álmodsz. – néztem a szemébe, hogy csak rám tudjon nézni. Leugrottam az ablakból és elkezdtem meg égetgetni a karját az izzó cigivel,mire elkezdett ordítani. Vörös szemeim izzottak a dühtől és az embervér szagától. Véres karját az orromhoz érintettem és felhördültem , de utána rájöttem miért vagyok itt. -Tudod, remélem a barátaid számítanak rám. De az se baj, ha nem. Majd beszélgettek a túlvilágról. – kaptam el a nyakát és beleharapva elroppantottam .A vérének íncsiklandó illata volt, de undorodtam tőle. Köpködve próbáltam megtisztítani a vérétől a számat. Ez könnyű menet volt. Felkaptam a testét és a folyó felé rohantam .Az országútról a mélybe vetettem magam és betuszkoltam egy kőszikla alá. Soha , senki nem találna rá, ha egyáltalán keresné. És még véres sem lettem. Újra leültem a parkba és az újabb áldozatom nevét kerestem. Samuel Moon. A New Castle sétányon lakik, húsz percre. Mikor újra felkerekedtem akkor volt negyed három. Úgy futottam, mint még soha és csak a gyilkos vágy vezérelt. A ház nem volt emeletes , így egyszerűen bemásztam egy ablakon. Röntgen szememmel láttam , hogy a szemetesláda tele van sörös dobozokkal. Újra meggyújtottam egy cigit és leültem az íróasztalnál lévő székre .A füst szagra elkezdett prüszkölni és felkapcsolta az olvasólámpáját. -Nem hittem, hogy újra találkozunk! – vigyorodtam el és felé lépve arcába fújtam a füstöt. - Meg kellett volna halnia! – szállt ki az ágyból és a telefon felé rohant. Csak sétálnom kellett, de máris elkaptam. - Ha meg mondja a társai nevét talán megkönyörülök . – suttogtam a fülébe és még mindig fogtam. -Jó. – adta meg magát és elkezdte diktálni. Én meg mind a kettőt megjegyeztem. Sam Kroswald, Jackson Goxsi . -Tudja, én is megígértem valamit az anyukámnak , mielőtt megöltek .Hogy haza megyek. Maga se tud sajnos többé haza jönni és néha az ígéreteimet sem tartom be .- gúnyosan elvicsorodtam és elharaptam a torkát. Szintén a folyóba rejtettem el , mint a másik jómadarat , még három hátra van. A következő Sam Kroswald volt, vele hamar végeztem , mert nem volt kedvem nagyon játszani. Őt is a folyóba rejtettem el. Jackson Goxival kicsit tovább szórakoztam , de előtte betörtem egy boltba sörért. Egyszerűem alul felkattintottam a zárat és már bent is voltam , olyan gyorsan mozogtam , hogy a mozgásérzékelő nem is látott ,így nem is szólt a riasztó. Ő volt az aki telelocsolta a fejemet sörrel és aki széttörte a fejemen , most kap egy kicsit. Jackson egy társasházban lakott, oda pár másodperccel több időbe telt felmászni , mint egy sima ház ablakába. A konyhaablaknál tudtam bemászni és hallottam , hogy még megy a TV , valami idióta sorozatot nézett és sört ivott. Nem meglepő. Vigyorogva léptem ki a konyhából néma csöndben, meg sem halott. Hirtelen a háta mögé nyúlva kivettem a sört a kezéből és szétvertem a fején. -Tudom, hogy szereted a sört. – lóbáltam meg előtte a zacskót, ami tele volt sörökkel.Amaz meg vérző fejjel nézett rám. -Hiszen döglött voltál!- ordított a képembe. Csak félrehajtottam a fejemet és még egy sört szétvertem a fején , Vérző fejjel nézett föl rám, mire meggyújtottam egy újabb cigit és az ölébe ültem , igaz fájdalmai voltak , de incselkedve nézett rám. -Tudod Jackson, én szeretném ha mi nagyon jóban lennénk! – simítottam meg a vérző fejét , és rögtön az orromhoz kaptam a kezemet – De ez a kis apróság talán nem engedi .- hördültem fel. Megpróbált arrébb lökni az öléből, de nem tudott, én meg gyorsan a fülébe égetem egy lyukat. Ordítva elkezdett rángani , én már kezdtem megunni. Ideje volt munkához látni. Ledöntöttem a kanapén és elkezdtem csókolgatni , ő meg férfi módjára a fenekemet kezdte taperolni . A nyakához érintettem az ajkamat, éreztem ahogy lüktet benne a vér és egyre többet pumpál. Elvicsorodtam és elroppantottam a nyakát. A keze ott maradt a fenekemen . Ő vele is leúsztam a folyó aljára és ott hagytam. Tudtam, hogy óriási önfegyelem és kitartás kell ahhoz, hogy ezeknek az embereknek , ha lehet őket így nevezni ne igyam meg a vérét. De sikerült. Most következett csak az igazi móka. Danék háza felé futva csak arra tudtam gondolni, hogy szenved és fájdalmai vannak, mint nekem mikor meggyilkoltak.
Posted on: Sun, 22 Sep 2013 19:19:11 +0000