32. rész -Tudod mit? Beszéltünk anyáddal, és arra jutottunk, hogy nem költözünk el, nem hagyunk itt téged! /mondta apa/ -Mi? De csak miattam nem kell itt maradnotok! /mondtam a fejemet rázva/ -Elena, miattad is. De bevallom, már nekünk is elegük van az állandó költözködésekből.. /mondta anya/ -Tényleg? /kérdeztem/ -Igen. Szóval itt maradunk mi is. Nem kell Dórihoz kötöznöd. Csak annyi, hogy majd vissza ki kell csomagolni mindent. /mondta apa/ -De jó! /mondtam és megöleltem őket/ -És…. Elena már haza jöhet? /kérdezte Ricsi/ -Igen. /felelték anyáék egyszerre/ -De holnap még nem mehetsz a fősuliba, majd csak kedden. /folytatta anya/ -Én se megyek. /mondta Ricsi vigyorogva/ -Miért? /kérdeztem/ -Héé. Nem maradhatok a barátnőmmel? /kérdezte, majd megcsókolt/ -Amúgy kislányom, mivel terhelted túl magad? /kérdezte apa/ Ricsivel összenéztünk. -Nem lényeg…. /mondtuk egyszerre Ricsivel/ Mind a ketten felnevettünk. Majd 5 perc múlva mentünk haza. Hazaértünk. Ricsi meg én felmentünk a szobámba. Lefeküdtük az ágyra. -Tudod mi fogott meg benned az első nap? /kérdezte/ -Nem. -Érdekel? -Igen. /bólintottam/ -Még magam sem tudom. De azt tudom, hogy imádlak téged. A külsődet és a belsődet is. /felelte/ -Szeretlek te majom! /mondtam és megcsókoltam/ -Tudod mit Mivel már így „összenőttünk”, ezért….. /kezdte, de nem fejezte be/ -Ezért? -Egy pillanat és jövök. /felállt és kiment/ Na, ebből mi lesz? Hova ment? Le? Vagy telefonál? Nem tudom, hogy hova ment és, hogy mit akar, vagyis mit tervez.. Az „egy pillanat”-ból lett egy és fél óra, beállított Ricsi bőröndökkel.. -…..ezért ideköltözök. /mondta/ -Mi? /kérdeztem boldogan/ -Ideköltözök. A nyakába ugrottam. -Mi van manó, csak nem hiányoztam? /kérdezte gúnyosan/ -Hééé. Te majom! /mondtam vigyorogva/ Ő is vigyorgott, majd közelebb húzott magához.. Talán egy kicsit túl közel is. -Emlékszel, először hol voltuk ennyire közel egymáshoz? /kérdezte/ Gondolkoztam… a szívem egyre erőssebben dobogott. -A fősulin, a lány mosdóban.. /feleltem remegős hangon/ -Telitalálat! De miért remeg a hangod? /kérdezte, miközben a homlokát a homlokomra „tapasztotta”/ -Ezt váltod ki belőlem. /feleltem kicsit félve/ Még magam se tudom, hogy miért remegős hangon válaszoltam, de tényleg ezt váltja ki belőlem, ha ilyen közel van hozzám. Ricsi mosolygott. -Igen? /kérdezte/ -Igen. Megfogta a két kezem, a szemembe nézett.. Éreztem, hogy egy kicsit remeg. Aztán hosszan megcsókolt. Még a csókjába is éreztem remegést. -Belőled meg ezt a remegést váltom ki? /kérdeztem elpirulva/ -Nem is tudom miről beszélsz! /mondta majd felevetett/ -Aha! -Na, jó. Igen. Belőlem a remegést hozod elő. Talán ezért is szerettelek meg. Mosolyogtam. Ricsi kipakolta a bőröndjét. És észrevettem benne egy macit, ami épp egy szívet tart a mancsában.. Kivettem a bőröndből. -Ez mi? Talán nem a tiéd?/kérdeztem/ -Tulajdonképp azt én szerettem volna neked adni. /mondta elvörösödve/ -Igazán? Bólogatott. -Szóval tessék. Neked vettem. /mondta mosolyogva/ -Köszönöm. Szeretlek. /mondtam és megcsókoltam/ -Én is szeretlek. Lefeküdtünk az ágyra. -Ígérj meg nekem valamit. /mondta Ricsi a plafont bámulva/ -Még pedig? -Szólsz, ha már nem szeretsz. /mondta teljesen komolyan/ -Az a pillanat nem fog bekövetkezni! /mondtam/ Ricsi felém nézett.. -Biztos? /kérdezte/ -Igen. Megcsókolt. Én elfordultam, Ricsi pedig átölelt.
Posted on: Fri, 26 Jul 2013 11:56:06 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015