"A Ion Lăncrănjan szélsőségesen magyarellenes, hamisításoktól hemzsegő könyve elleni tiltakozó beadványt Sütő Andrással és Markó Bélával hármasban fogalmaztuk, előzetes egyeztetésünk után Sütő András gépelte le, a gépelt szövegben utólag néhány változtatást javasoltunk, melyeket András elfogadott és újragépelte a végleges változatot. Körültekintő mérlegelés után a beadványt aláírattuk az Új Élet és az Igaz Szó néhány szerkesztőjével („Vasile” nem volt közöttük), beültünk Markó Béla Trabantjába és felmentünk Kolozsvárra. Ott egyenesen a Napsugárhoz kopogtattunk be, s barátaink orra alá dugtuk a szöveget. Emlékezetem szerint Kányádi elégedetlenkedett, a hangvételt kifogásolta, de Fodor Sándor és Lászlóffy Aladár segítségével sikerült meggyőznünk. A galamblelkű Fodorúr szájából ekkor hallottam először drasztikusabb kifejezéseket. Az Utunktól és a Korunktól csak célzott személyeknél próbálkoztunk. Balogh Edgárt a lakásán kerestük meg, ő azzal fogadott somolyogva, hogy „már vártalak” – ezúttal ennyit a konspirációról – s elővette a publicisztikai szemináriumokról ismert piros ceruzáját. Pánikszerűen tiltakoztam, ez a végleges változat, nehogy belejavítson. Gáll Ernőhöz is hazamentünk, körbeintett a szobában, jelezve, hogy tart a lehallgatástól, hümmögve olvasta el a szöveget és szó nélkül aláírta. Erdélyi Lajos szavai jutnak eszembe: Gáll Ernő a legbátrabb gyáva ember, akit ismertem. Kolozsvári körmenetünkön meglepetések is értek, olyanok is megtagadták az aláírást, akikre feltétlenül számítottunk. Szerencsésen hazaérkeztünk Marosvásárhelyre, Sütő Andrásnak beszámoltunk az eredményről, a beadványt átadtuk Gálfalvi Zsoltnak, aki másnap repülőn felvitte Bukarestbe. Domokos Géza és Bodor Pál csatlakozott az aláírókhoz – végülis harminchaton voltunk – s Bodor vállalta, hogy a beadvány ügyében közvetít Gere Mihály, a sógora felé, aki az R.K.P. egyik titkára volt. Bodor megkeresésére Gere azt tanácsolta, a beadványt hivatalosan iktassák a Központi Bizottság irodájánál, hogy ő civil kezdeményezésként hivatkozzon rá. Az iktatásra Domokos Géza felesége, D. Harasztosi Éva vállalkozott. Marosvásárhelyen feszült hangulatban várakoztunk, nem annyira a válaszra, mint a számonkérésre. De egyelőre csend volt körülöttünk. Hogy mit takart ez a csend, azt a dossziémban található telexüzenet (új műfaj!) sejteti." barkaonline.hu/kritika/3365-a-gazember-aki-voltam
Posted on: Sun, 29 Sep 2013 08:25:11 +0000