A ZSIDÓ BEFOGADÁS AZ ERKÖLCS SZEMPONTJÁBÓL (1893) A "Magyar Sion" márciusi füzetében a zsidó befogadásról van szó tudományos szempontból. Ez a tudományos szempont, melyre a szerkesztõ úr helyezkedett, a zsidó vallástant elméletében tünteti föl elõttünk, s világosan kimutatja, hogy nincs mit befogadni, mert sehol sincs a zsidóság szimbóluma iránt közmegegyezés, sehol a tanban egység; mindenütt kétes homály s bizalmat épen nem ébresztõ, gyanús felfogások, csûrt-csavart kitételek s faji gyûlölettõl inspirált szent könyvek. - Ám hadd védjék meg magukat s elméletüket a zsidó rabbik: elméleteket védeni s értelmezésekkel tisztára mosni mindig könnyebb feladat, mint a gyakorlatban, az erkölcsben érvényesülõ nézetekre, az életben testet öltött elvekre, a gyakorlatban ténnyé merevült elvekre homályt borítani akarni. Hogy a zsidóság micsoda, azt a szociális téren, az erkölcs terén látjuk s utáljuk. A zsidóság mint minden vallás és minden filozófia erkölcsi s társadalmi téren fog legélesebben mutatkozni annak, ami valósággal önmagában. S azért aki a zsidóságot befogadni akarja, az nézzen szemébe a zsidó morálnak, amint az az életben lépten-nyomon érvényesül: s akkor nem kényszerül a Maimonideshez /Moses Maimonides (1135-1204) - spanyol-zsidó vallásfilozófus, orvos és matematikus/, vagy akármily más sötét rabbihoz iskolába járni, hogy megtudja: mi a zsidóság. A szociális téren vívódnak utóvégre is az elvek végsõ, döntõ csatái; amennyire pedig manapság a legáltalánosabb s a szociális életbõl vett legközvetlenebb tapasztalat terjed, nem gyõzzük hangoztatni azt, hogy: a zsidó morál valóságos átka a keresztény mûveltségnek, amely átkon ez a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget; tehát a zsidóságot nem szabad befogadni a keresztény államoknak, hanem védekezniük kell ellene, s ahol s ahogy lehet, túl kell adniuk rajta. Ezt általánosságban könnyen megindokolhatja akár csak egy tekintet is hazánkra; hiszen a zsidóság fekélye már csontvázzá rágta a keresztény magyar népet s a nemzetnek nagy részét a koldusbotra juttatta. A zsidóság mindenütt fekély, mely megmérgezi az erkölcsöt, kiváltképpen az üzleti világban. Lealacsonyítja az erkölcsi színvonalat s a korrupciót általános divattá emeli. Meghamisítja az erkölcsi fogalmakat, tagad minden törvényt és eszményt, s lelkiismerete nem lévén, megfojtja szívtelenül áldozatait, melyeket behálóznia sikerült. E sötét, állatias csapáson jár, ha nem is az egész zsidóság - mert hiszen köztük is vannak jószívû emberek, valamint a keresztények közt vannak szemita, vérszopó lelkek, - de ezen a sötét úton jár a jellemzõ zsidó-szellem, s egy nagy vészt hozó csapássá növi ki magát nemcsak egyes nemzetekre, hanem az egész keresztény mûveltségre nézve. Sok ember ezt természetesen mosolyogva olvassa, s túlzott egyoldalúságnak és szellemi szögletességnek tartja. Mások még nemes emberbaráti érzelmeik fölháborodását is elszenvedik a zsidóság ilyetén megtámadása miatt s azokhoz csatlakoznak, kik az antiszemitizmust a XIX. század gyalázatának kikiáltják. De a szubjektív érzelgés s a struccmadár politikája okvetlenül csütörtököt mond s a feldúlt fazekas szerepére jut elõbb-utóbb, s így ha érzelegni akar, hagyjuk meg turbékolásánál s vegyük kezünkbe a nagy, siralmas probléma boncolgatását. Elsõben is két hatalmas szociális irányzattal találkozunk a nyugateurópai életben, melyek erkölcsi bajoknak köszönik létüket: az antiszemitizmussal s a szocializmussal. Az antiszemitizmus s a szocializmus két életrevaló, a nyugati társadalom kínját s vergõdését kifejezésre hozó irány! Ezek az emberek õszinték és igazak! Lehetnek szenvedélyesek, lehetnek rohamosak, sõt forradalmárok és anarchisták - a módot, az alakot nem helyeseljük: de annyi bizonyos, hogy e két irány ráutal a nyugati társadalom fekélyére s kimondja, hogy mije s hol fáj. Higgyük el nekik; azt méltán követelik tõlünk! Különben ugyancsak magasan ülhet a tízezer kiváltságos halandó bankettjén, vagy egészen aranyból és kõbõl lehet szíve s el van merülve a divatos szédelgés léhaságába az, akinek ez ügyben hinnie kell, s még mindig nem lát. Ily emberek mindig lesznek; meg vannak büntetve vaksággal. Ezeket az áram elsöpri, s a zivatar összetöri; mert belegémberedtek a múltnak korhadt intézményeibe s hajolni nem, csak porrá zúzódni tudnak. Ilyenek mindenütt vannak, s valljuk be, az egyházban magában is túlságos nagy a számuk, kik az evangéliumra akarnak támaszkodni, s a tízparancsolatot sürgetik; valóságban pedig azt a tízparancsolatot mindig csak az elnyomottak s a kifosztottak megtört szemei elé tartják, s a zsarolók és fosztogatók wertheim-pénztárait pedig az egyház pártfogása s az erkölcs égisze alá helyezik. Ez nem evangélium és nem kereszténység! Az elnyomottak és kiszipolyozottak hátat fordítanak az ily kereszténységnek s új, vészt hozó szekták zászlaja alá állnak, amelyek az evangéliumot s a kereszténység egyoldalú alkalmazását kijavítják. Ha mi azt akarjuk, hogy az emberiség jog- és pénzkifosztott nagy része, mely a modern rabszolgaságban nyög, bizalommal nézzen föl az egyházra s az evangéliumra, akkor ne az uralkodó hatalmasságok szolgálatába szegõdtessük az evangéliumot s ne álljunk strázsát a mammon zsákmányai mellett: hanem teljes lelkiismereti szabadsággal, igazi apostoli bátorsággal mutassunk rá azokra a tûrhetetlen bajokra, melyek a kereszténységet végleg tönkreteszik: elõször azáltal, hogy pogány-zsidó elveket léptetnek föl a társadalomban; másodszor azáltal, hogy ez elvek nyomában tömeg-elszegényedést, elkeseredést, elerkölcstelenedést létesítenek, melyek az egész keresztény mûveltség épületét megrendítik s száz év múlva biztosan mindent romba döntenek. E bajok közt toronymagasságba emelkedik a zsidóság, még pedig a zsidóság erkölcstana, a zsidó üzleti szellem. Értsük meg jól egymást! Mi az antiszemitizmust nem faji, nem vallási, hanem szociális, üzleti reakciónak fogjuk föl. Az antiszemitizmus a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen a legjogosultabb mozgalom, minek bizonyítására vállalkozunk! A zsidó üzleti szellem az erkölcsiség gyilkosa. E belátásnak meg kell érlelõdnie köztünk. Aki e belátás érvényesülését késlelteti, az nagyon rossz szolgálatot tesz a keresztény mûveltségnek. Tudjuk, hogy találkoznak s találkoztak mindig az idealizmus lovagiasságával kitüntetett szellemek, kik a zsidóbarátságnak hódoltak; a két Reichensperger nevével is találkozunk e téren, kik a porosz országgyûlésen a zsidók emancipációjáért lándzsát törtek. De ezek az urak mind részint csalódtak és tényleg visszavonták késõbb az elmélet által sugallt idõszerûtlen vótumot, részint nem élhették meg azt az idõt, mikor az elvetett mag gazba burjánzott!. Többet ér az arasznyi idõre kiterjedõ humanisztikus érzületnél a keresztény népek ezredéves története, mely nem felekezeti elfogultságból kárhoztatta kezdet óta a zsidó szellemet, hanem keserves tapasztalatból. A zsidóság erkölcstelensége, lelkiismeretlensége, az az elvetemültség, melynek nincs törvénye, az az elfajult szellem, melynek csak torz fogalmai vannak a jóról, széprõl s az erényrõl, s melyek valóban csak a keresztény gondolat szatírájául szerepelhetnek, az az erkölcstelen kegyetlenség, mely a keresztény népet ellenségének tekinti s következõleg a konkurenciában minden eszközt jónak, minden módot becsületesnek tart, mely a kereszténység megfojtására alkalmas - mondom, ez az erkölcsi alávalóság volt kezdet óta oka a kereszténység kárhoztató, megbélyegzõ ítéletének a zsidósággal szemben. Tertullián a zsidóságot "seminarium igno-miniae nostrae"-nak hívja, a "mi gyalázatunk meleg-ágyának" mondja; ki az a figyelmes vizsgáló, ki ezeket a szavakat a XIX. századbeli keresztény mûveltségrõl éppoly joggal el nem mondhatná, mint hajdan a második századbelirõl megírta Tertullián? Ez igazság illusztrálására szolgáljanak e sorok. A zsidóság azért fekély a keresztény nyugat testén, mert nem ismer erkölcsi korlátot a vagyonszerzésben. A vagyonszerzés modern módja hozta a nyugati társadalom nyakára a szocializmust. Ez a mód a zsarolás, a kiszipolyozás, - egész néprétegek keserves, verejtékes munkájának néhány úr zsebébe való juttatása. Egy rémítõ, és folytonos igazságtalanság, mely matematikai szükségességgel fölhalmozza a nyereséget, az emberi munka produktumát néhány tõzsérnek, s végre a Rothschildoknak zsebében, akiknek lábai elõtt ülnek megbecstelenített rabszolganõik, a keresztény nemzetek, s köztük elsõnek az "egyház elsõ leánya". Franciaország. Ez a zsaroló gazdálkodás szétbont minden szervezetet, minden rendet, atomizálja a népeket, a pauperizmus lejtõjére tolja a társadalmi épületet, amely lejtõn okvetlenül le fog siklani a fölfordulás, a legradikálisabb forradalom örvényébe. Ez a folyamat megy most végbe szemeink elõtt. Meglehet, hogy a zsidó tõzsdések, kik a bécsi Ringstrassen s a budapesti Andrássy úton laknak, errõl nem igen álmodnak; hiszen az egész liberális sajtó valóságos blazírtságot /unottságot/ tüntet föl önmagán e nagy világtörténeti folyamattal szemben; annál keservesebben adják meg majd az árát. A keresztény nézet szerint a magánbirtok s a munka biztosítja az egyeseknek egzisztenciáját s lehetõvé teszik többé-kevésbé teljes életkifejlésüket. De az ember nemcsak egyed, hanem társadalmi tag; õ a társadalom szervezetében él s élhet egyedül természetének s méltóságának megfelelõen, s éppen azért az õ munkájának és birtokszerzésének e keretbe illeszthetõnek kell lenni; s minden oly gazdasági rendszer, mely a társadalmi szervezet, az összesség megélhetését az egyesnek, az egyes érdekeinek alárendeli, megrontja a szervezetet, egyik részében a társadalomnak túltengést, fölhalmozást, másik részében tûrhetetlen szegénységet, vér- és velõhiányt eredményez. A zsidóság sohasem bírt e keresztény, alapvetõ mûveltségi nézettel; s azért képtelen kezdet óta általános mûveltség hordozójául szerepelni; elveinek legjobban megfelel ez az állapot, melyben most a keresztény népek átkára és büntetésére köztük szétszórtan élõsködik - valamint a rablók, kalózok és tolvajok sohasem képezhetnek önálló, magában élõ társadalmat, mert csak mások keresményébõl élnek; önmaguk semmit sem produkálnak. A zsidó mindig uralkodni akar a többi nemzeten; a zsidóság ószövetségi történetén is uralkodó gyanánt hangzik el ez az alacsony, testi, állati hang; ezzé degradálta a messiási ígéreteken alapuló erkölcsi felsõbbrendûséget a népnek alávaló, kapzsi, szemita szelleme. Neked hódoljanak a népek - lábaid elé öntsék aranyukat, szolgáljon neked valamennyi nemzetség, te pedig Ábrahám fia, te vagy mindig és mindenütt mások zsírjának és velejének lecsapolója, mások verejtékgyöngyeinek összeharácsolója; örülj sorsodnak s ne törõdjél a rabszolga nemzetekkel! Így áll a zsidóság háromezer év óta a pogány s késõbb a keresztény népekkel szemben. Erkölcsi nézetei, sötét, babonás hite okvetlenül zsarolásra viszik. A zsarolás képezi a zsidó birtokszerzés jellegét, mely a dívó rendszernek is szignatúrája; úgy hogy méltán mondhatjuk, hogy a szocializmust megteremtõ liberális gazdasági rendszer háromezer év óta a zsidóság erkölcstelenségében volt letétményezve. S a XIX. századra virradt fel az a dicsõség, hogy gazdasági erkölcstanul a kereszténység megvetésével a zsidó nézeteket fogadta el. A XIX. század zsidó lett birtokszerzési erkölcsében: mivel pedig a keresztény mûveltséget nem a zsidó, hanem a keresztény erkölcstan alkotta meg s hordozza mostanáig, az ellenséges elem túlságos benyomulásával megmérgeztetik a szervezet s romba dõl, ahogy porrá lesz a tölgy, melyen a fagyöngy annyira elhatalmasodott, hogy a kéregben fölszívott nedvek nagyobb része nem a tölgy ágait s lombját, hanem a betolakodott s élõsdi vendéget táplálják. A keresztény mûveltség zsidó erkölccsel fönn nem állhat; már pedig a zsidó erkölcs elhatalmasodik mindenütt, de kiváltképp a gazdasági rendszerben: következõleg ezen a zsidó gazdasági rendszeren tönkre fog menni a nyugati keresztény mûveltség. Egy nagyhírû pszeudonim /álnév/ tekintélyét hívom még segítségül e különben világos állításom bebizonyítására. Mûvét eléggé nem is ajánlhatom; címe: Jüdisches Erwerbsleben. Skizzen aus dem sozialen Leben dér Gegenwart. / Zsidó ipari tevékenység. Vázlat a jelen társadalmi életerõi. Passau. (ném.)/ Von Róbert Waldhausen. Passau, bei R. Abt; ára l márka. A jelenkor összes törekvéseinek központja a társadalmi kérdés. E társadalmi kérdésnek sarka és egyszersmind nyílt sebe a zsidó nyerészkedési rendszer. A keresztény nemzeteknek egészen más felfogásuk van a munkáról s a szerzésrõl mint a zsidóknak. A keresztény erkölcstan a munkát Istentõl kitûzött feladatának tekinti, melyet nemcsak saját, hanem a társadalom javára kell megoldania, a keresztény meggyõzõdés nem engedheti meg azt, hogy a magánérdek mások rovására korlátlanul érvényesüljön. Valamint a személyes érintkezés kölcsönös haszonnal jár, úgy váljék a gazdasági forgalom valamennyi résztvevõnek hasznára. Egy római író (Szent Ambrus) így fejezi ki ugyancsak szépen ezt az igazságot: "Valamint a gondolat- és eszmecsere kölcsönösen elõnnyel jár, úgy váljék a pénz- és árucsere egyiknek is másiknak is hasznára". Míg ellenben ugyanõ a pogány és zsidó nézetet így jellemzi: "másnak kárát a zsidó és pogány sajátmaga hasznának nézi". S eltalálta; ebben rejlik a pogány-zsidó birtokszerzés fortélya. A zsidók túlnyomó része mindig mások veszteségére spekulál, hogy meggazdagodjék. Világos, hogy a zûrzavarban az kerül föl, aki magára gondol s nem csinál magának skrupulust /Lelkifurdalás, aggály (lat.)/ abból, hogy felebarátját letiporja. Éppúgy világos, hogy az hátramarad, aki másra is van tekintettel. Értjük már most, hogy miért gazdagodik a zsidó oly gyorsan. Minden erkölcsiségnek forrása a lelkiismeret. Keresztény népeknél a lelkiismeret Krisztus Jézus tana szerint alakul. A zsidók emancipációja, kiknek fogalmai homlokegyenest ellenkeztek a keresztény népek nézeteivel a munkáról és birtokszerzésrõl, tördelte és bomlasztotta az egész keresztény társadalmat. A zsidó világnézet és a zsidó lelkiismeretlenség mind mélyebbre veszik bele magukat a társadalomba s meghamisítják az általános erkölcsi öntudatot. Vagy le kell mondanunk a keresztény mûveltség hordozójáról, a keresztény lelkiismeretrõl és pogányokká lennünk, vagy le kell mondanunk vagyonunkról és koldusokká lennünk. A keresztény társadalomban a zsidókat emancipálni annyit tesz, mint az. erkölcstelenségnek s az erkölcsiségnek ugyanazt a szabadságot, a lelkiismeretnek s lelkiismeretlenségnek ugyanazon jogokat adni. Ennyit elvi tisztázásul. Ha az elvek világából a magyar földre lépünk: minden talpalatnyi föld, minden város és falu, minden puszta és kutyakaparó kocsma a zsidó zsarolás és pusztítás szomorú színhelyéül tárul szemeink elé; gazdaságunkat az uzsora vámpírjai senyvesztik s verejtékeztetik a zsidók a magyar népet óriási erõfeszítésekre késztetik, hogy az összes szerzeménnyel odább álljanak... a szabadelvû törvény, a szent szabadság nevében, így bünteti az Isten az aposztata /hitehagyó/ népeket. Féket vesztett dölyfükön, a körülményekkel, a tradíciókkal szakító s az egész fejlõdéssel nem számoló nagyzásukon szenvednek hajótörést. Magyarország a zsidó uzsora eldorádója; igaz, hogy mindenfelé pusztít ez a gazdasági rákfene; de Bukovina, Galícia és Magyarország már közmondásosán a zsidók markában nyögnek s nyögni fognak, míg a szociáldemokraták ereje szét nem robbantja ezt az öngyilkos nyugati kultúrát; s nem nyit megint utat az evangéliumi fogalmaknak a munkáról és szegénységrõl. Bármily lázítónak látsszon is ez a beszéd: ki kell mondani, hogy a szocializmus korrektívummal / Valamely hibát jóvátevõ tényezõ (lat.)/ lesz az elzsidósodott kereszténységnek. A zsidó uzsora minden téren s a társadalom minden rétegében pusztít; pusztít a marha- és gabona-eladásokban, a kölcsönökben, a fekvõ birtok körül való pénzmanipulációkban, s ennek az uzsorának az élét kivált a keresztény parasztegyletek fogják kicsorbítani; de pusztít a kézmûiparban, a közép- és kis-iparban s a kereskedõ osztályban mindennemû költött csõdök, végeladások, szédelgõs licitációk által, hogy az úgynevezett "povel"-árun túladjanak, lefizetési-üzletek által, melyekben mindig a vevõt kopasztják meg "szerzõdésszerûen"; idetartoznak a házalási zsidó tolakodás, a kiskereskedelmi utazók, az üzletek közt való áskálódó konkurencia. helytelen, palástolt cégbejelentés az árurendeléseknél: ide a pénz-uzsora a legtágabb értelemben, melynek valamennyien adózunk a börzén úgy, mint a börzén kívül; ide valók még a reklámüzelmek, milyenek: "minden vevõ ráadásul úri kalapot kap": "aki egy forint ára árut vesz, annak helyibe még egy pár úri vagy nõi papucsot vihet haza"; "részleteladás gyári árakon", stb.; s végül megemlítjük még a mesterfogásokat, hogyan kell a parasztot az utcán elcsípni s a boltba csalni, s ott azután parasztot úgy mint kapatos embert rászedni hitvány, szemrevaló, de értéktelen portékákkal. Ilyen a zsidó üzleti szellem! A nép szája már betanulta mondogatni, hogy a keresztény üzletembert a szükség odaszorítja s választania kell e kettõ közt: vagy zsidó praktikákhoz folyamodik vagy megbukik. S így az üzleti erkölcs folyton a kurtábbat húzza, s csúffá tétetik a zsidó leleményesség s lelkiismeretlenség görbe utakon elért sikerei által. A zsidó üzleti erkölcs egoizmusának következménye az a szívtelen következetesség, mellyel áldozatait, miután azokat eléggé behálóznia sikerült, végleg tönkreteszi. A zsidó birtokszerzés, épp mivel korlátlan s másokra való tekintetek által nem feszélyeztetik. Hidegen számít, vár, kitart, de mihelyt órája üt, kegyetlen a borzadályig. Errõl nem elég olvasni: ezt szemlélni kell; szemlélni azt az éveken át húzódó s végre mégis hiábavaló küszködést a földmûvesnek, aki ki akar bontakozni a mesterségesen fölszaporított adósság s a kimerítõ kamat terhe alól, amely vasláncokkal köti nyakához az örvény végzetét. Szemlélni kell azt a hideg, lesben álló számítást, mellyel a zsidó az õ áldozatait lassan, de biztosan befonja, s azután irgalmatlanul, a könyörület moccanása nélkül a tönkrement ember vérét kiszíja éppoly egykedvûen, mint ahogy az anatómus a hullát vagdalni s darabolni szokta. Az ily üzleti erkölcsi következménye az lesz, hogy a pénz s a birtok gyorsan felgyülemlik kezeik közt, vagy ha a földbirtokot esetleg nem foglalják le, mert keveset hoz. meghagyják rajta a parasztot, s lefogják a meztelen életen kívül mindenét; nekik dolgozik, nekik verejtékezik, az õ rabszolgájuk. A korlátlan, egoista /önzõ (lat.)/ zsidó szellem másik következménye az, hogy átlag oly keresetre adja magát, mely legtöbbet hoz, és amellett sohasem kérdezi, hogy mit szól hozzá az erkölcstan. A zsidó üzleti erkölcstelenség nagyon sokszor már az áruban magában vétkes és gyalázatos. Hivatkozzunk csak a zsidó bankokra, a zsidó sajtóra s a zsidó leánykereskedésre. Ezt a hármat méltán írhatom ide egy sorba; valamennyi a társadalom fekélye és megölõje. A bûn, a csábítás, a prostitúció, a szándékos lélek-ölés és -vásárlás, mindez a zsidó üzleti "erkölcsi" melegágyából való termék. Ha elõkelõ családok fiai rossz útra terelõdnek, ritkán csalódunk, ha zsidót szimatolunk bukásukban. A zsidó szállítja a paripát, a fogatot, a batárt, a kutyákat; a zsidó ösztökéli õket kicsapongásra és erkölcstelen életre; õ a közvetítõ s a "szerzõ". Azután a pénz megszerzésének ürügye alatt ráveszi a fiatal embert a tõzsdejátékra, s néhány év alatt be van fejezve tönkje, s birtoka zsidó kézre került. Aki Párizsban, Bécsben, Pesten ismeri a szociális viszonyokat, lépten-nyomon illusztrálva látja ez iszonyú munkát. E csábítási fogásokkal karonfogva jár a prostitúció. A leánykereskedés kizárólag zsidók kezében van, s nemzetközi szervezésnek örvend. Ily erkölcstelen üzérkedésben nem kereshetünk egy csepp becsületet sem; napirenden van ott a csalás, sikkasztás, az uzsora, a zsarolás hallatlan módozatokban; s ily gaz szellem, ily dögletes erkölcsi nézetekkel telített nép vezeti orránál fogva a sajtóban a publikumot, s vágatja az "intelligenciával"(?) önmaga alatt a fát, mikor ez szemet huny minden elõtt. Legalizálja a zsidó erkölcsöt, törvényesíti és rendszeresíti a keresztény kultúrát megmérgezõ zsidó erkölcstelenséget. Hiszen már annyira vagyunk, hogy a zsidóság "in luce culturae christianae", a keresztény mûveltség színe elõtt be meri vallani, hogy nincs lelkiismerete, hogy nincs erkölcsi öntudata. "A becsület nem egyéb mint fizetési képesség": így definiálta Bécsben egy tanúnak megidézett börzianer a törvényszék elõtt a "becsületet"; tehát a becsület annyi mint pénz; annak van becsülete, aki fizethet. - "Aki elveszi pénzemet, az elveszi becsületemet", mondta Rothschild N. - "erkölccsel nem építhetünk vasutakat", monda a zsidó Neuda ügyvéd, Ofenheim zsidó báró védõje a gyalázatos vasúti pörben. Tehát erkölcs nélkül lehet csak vasutakat építeni. Valamint a Panama-csatornát sem lehetett erkölccsel meg nem ásni. Bizony a Panama-csatornának põrében azt mondhatta volna egy más erkölcsös jogtisztelõ ügyvéd: "erkölccsel nem áshatunk Panama-csatornát"; és pedig a szó igaz értelmében mondhatta volna, mert ha erkölcsünk volna, akkor a viszonyok akkori állásában beláttuk volna, hogy ezt a csatornát így ásni nem lehet, s nem ámítottunk volna el a közönséget a vállalat költött elõhaladásával. Úgy-e igaz, hogy erkölccsel nem áshatunk Panama-csatornát, csak csalással és alávalósággal? - valamint Ofenheim is csalással, zsarolással, pénz-zsebrevágással épített vasutat, s erkölccsel így, ahogy azt építette, ennyi millió nyereséggel nem építhette volna. A zsidó elõtt tehát ez a szó: "erkölccsel nem építhetünk vasutat", annyit tesz, hogy nem lehet építeni, és fölösleges építeni, ha nem csal, ha nem zsarol; fölösleges építeni és üzérkedni, ha ezrek helyett milliókat nem rak zsebre. A zsidó üzleti szellem tehát pénzösszeharácsolás bármiképpen s bármily úton. Hogy nincs erkölcsi öntudata a zsidóságnak, az még abból is kiviláglik, hogy valahol csak pácba kerül a zsidó valami flagráns / (itt) szembeszökõ, nyilvánvaló (lat.)/ bûntény miatt, az egész zsidóság összeröffen s mozgásba helyezi valamennyi emeltyûjét, hogy a csávából kiszabadítsa. A sajtó, a magas pénzvilág, a "tudomány", az "Alliance Israélite", mind ez a sok tisztességes, nemes tényezõ szinte liheg az erõlködéstõl, hogy a jog s a törvény folyását megakassza s a fenyegetõ csapást az igazság becsületére eleszlárosítsa, derék függetlenségi, a szent-magyar szabadság zászlótartós ügyvédjei közremûködésével! Ez állapotoktól szinte borsódzik az ember háta, mikor látja, hogy a keresztény társadalom kebelében a zsidó örvend kiváltságos helyzetnek; mindenben õt dédelgeti ez a társadalom, bár más tekintetben megveti; ebnek tartják s mégis ölbe veszik; hiszen ez az elõkelõ szokás! A zsidóság tehát minden zsidó bûntényében szolidaritást vállal s megakasztja a büntetõ törvény karját; ezzel azt bizonyítja hogy az igazságról még azon tekintetben sem bír fogalommal, melynél fogva a törvény sérelme orvoslást, a gaztett büntetést kíván. Igazán neki való helyre illesztjük egy jeles írónak szavait, ha itt idézzük: "A zsidókban nincs meg az az erkölcsi öntudat, hogy a jog-normák megsértése elégtételt s büntetést követel. Mikor pedig a zsidóság az erkölcsi elégtétel szükségességét tagadja, ugyanakkor a legveszélyesebb korrupció terjesztõjévé válik. Két világnézet harcában gyakran a rosszabb elem jön túlsúlyba, s ezáltal a népek romlását s az állami süllyedést okozza". S ez a végkövetkeztetése a zsidó erkölcsrõl elmondott nézeteinknek: a zsidó világnézet harcban áll kezdet óta a keresztény fölfogással. A zsidó erkölcstan az igazságot s vele az erkölcsi erényeket nem ismeri; fõelve a korlátlan egoizmus; következõleg zsarol, tipor, szipolyoz könyörületlenül; tárgyában nem ismer különbséget a jó és rossz közt; neki minden jó és becsületes, ami pénzt hoz; akár váltóhamisítás és hamis eskü. akár nadrág-, zubbony vagy leánykereskedés - aminthogy azt egy lembergi kuppler-pörben egy zsidó szenzál /ügynök (perzsa)/ ki merte mondani: "mi köze ahhoz a magas törvényszéknek, vájjon én komlóval vagy leányokkal üzérkedem?" s hála a keresztény toleranciának: ezt a zsidót nem szedték szét ott nyomban! Végre a zsidó erkölcs nem ismer szankciót; nincs öntudata arról, hogy a törvény sérelmét büntetni s áthágását helyre kell hozni. Kérdem ezek után: mit csináljon a keresztény társadalom a zsidó erkölccsel, melynek fõelve, tárgya, szankciója valóságos tabula rasa? Mit csináljon ezen erkölcs híveivel, kik az egyenlõtlen küzdelemben - mert hiszen a lelkiismeret a lelkiismeretlenséggel üzleti sikerek tekintetében mindig egyenlõtlen harcban áll - kik az egyenlõtlen küzdelemben, mondom, okvetlenül nyakára hágnak a becsületnek s az erkölcsnek, s velük együtt a keresztény mûveltségnek. Fogadja-e be õket? De sõt tovább megyek; emancipálja-e õket? Nem felelek e kérdésre; akit nem a frázisok varázsa, hanem az elvek összehasonlítása képesít a helyes ítéletre: az nem szorul az én feleletemre. A keserû tapasztalat sok nemes emberbarátot kényszerített becsületes vallomásra, hogy elhibázzák a dolgot, mikor a zsidóság elõl válogatás nélkül fölszedték a zsilipeket, s tért nyitottak annak az árnak, mely most közvetlenül mindenütt ostromolja a keresztény világnézetet, s a sajtó által, melyet kezébe kerített, a korrumpált kereszténységbõl toboroz magának hû de gyászos segédcsapatokat a keresztény kultúra romlására. E nemes önvallomások közt elõkelõ helyet foglal el dr. Reichensperger Péter nyilatkozata, melyet a porosz képviselõházban 1892 jan. 25-én az iskola törvényjavaslat megvitatásánál tett: "Észre kell vennem, hogy legalább amennyire én látom, az ellenzék élén (a keresztény kultúra legvitálisabb kérdésében) a zsidó-liberális sajtó halad, ez a sajtó sürgeti a közös, illetõleg a vallástalan iskolát. De hiába néztem utána, sehol sem akadtam rá, hogy e sajtóban csak egyszer is lármát csaptak volna a fönnálló zsidó községi iskolák ellen. Isten ments; azokat az elveket, melyeket fönn-hangon hirdet, csak a keresztény ifjúságra, jobban mondva, a keresztény ifjúság ellen kell alkalmazni. Csak az imént gyûléseztek a zsidó tanítók, s nagy eréllyel s érdeklõdéssel léptek föl amellett, hogy a zsidó községi iskolákat nemcsak fönntartani kell, hanem még szaporítani is. Gondolom, hogy e tények közepette jól teszek, ha egy jóakaró óvást intézek a zsidókhoz. A zsidó-liberális párt fontolja meg, hogy a keresztény nép türelem-fonala már eddig is nagyon túl van feszítve, s hogy könnyen szétszakadhat, s hogy akkor bekövetkezhetnek események, melyeket nem akarok ecsetelni. Fata viam invenien. /Végzetes útra tévednek (lat.)/, ha az illetõk továbbra is megmaradnak azon a csapáson, melyen eddig haladtak. Volt már alkalmam a zsidó sajtót, midõn ez a kultúrharcban minden katolikus érdeket elnyomni kívánt, arra figyelmeztetni, hogy én voltam az, aki az országgyûlés tanúsága szerint az akkori pártoknak már kész döntvényét, melynél fogva a zsidók polgári és állampolgári egyenjogúságát beszüntetni elhatározták, felfüggesztettem és meghiúsítottam, a hálát ezért már sokszor élveztük. Nem félünk már manapság a zsidó sajtó kifakadásaitól; csak azt ismétlem s óva ismétlem: vigyázzanak, hogy el ne számítsák magukat". Hogy elszámították magukat, azt legjobban bizonyítja a szocializmus. A szocializmus tulajdonképpen a zsidókérdés; mert az üzleti, a kereseti, a szerzési szellem elzsidósodása, a kifosztás és zsarolás zsidó elmélete léptette életbe nagyszerû reakció gyanánt a szocializmust. Bebel, Liebknecht s a többiek nevetik az antiszemitizmust; mert azt mondják, hogy nemcsak a zsidók zsidók, de a keresztények is zsidók, midõn a modern gazdasági rendszernek hódolnak. Igazuk volna Bebeléknek, ha az antiszemitizmus a zsidó fajt vagy a vallást venné célba; de hiszen ezt nem teszi; az antiszemitizmus csak akkor jogosult, ha a zsidó birtokszerzést, tehát a zsidó erkölcsöt üldözi, s ezen tekintetben természetesen az igazi antiszemitizmus nem a zsidó faj, hanem azon erkölcstelen fajzat ellen irányul, mely származzék bár zsidó vagy keresztény vérbõl, hódol a zsidó fosztogatás pénzszerzésnek. S ezt az antiszemitizmust vallja a keresztény erkölcs, a keresztény társadalom - minden keresztény intézmény s az egész kereszténység, ha öngyilkossá nem akar lenni. Tudjuk, hogy a mûvelt keresztény körök, amelyekbõl a reformnak ki kellene indulni, a zsidó korrupció áldozataivá lettek, s hogy a törvényhozástól s a kormánytól e téren semmit sem várhatunk. A keresztény szociális rend már eltûnt. Tényleg semmit sem veszünk észre a keresztény szociális rendbõl, nem a zsidó szellem uralja az egész közéletet s a mûvelt köröket, néhány tisztes, de annál inkább kikiáltott kivételt leszámítva. Nem léteznék zsidókérdés, ha a mûvelt kereszténység nem tagadta volna meg elveit s önmagát. Mialatt ugyanis a zsidók a legelvetemültebb zsidó gonosztevõket is védik, s iszonyatos bûneiket szépítik: addig a keresztény államférfiak és képviselõk ki nem fogynak a kereszténység megtámadásaiból, s e hígvelejûség folytán annyira degradálódnak, hogy alkalmassá teszik magukat azon nemes szerepre, hogy a zsidóság befogja õket öszvérekül s szamarakul kocsija elé az összeharácsolt keresztény pénz elvontatására. Azonban a népek öntudatát és természetes érzékét nem lehet oly könnyen meghamisítani, mint a kiélt, hitébõl kivetkõzött, zsidó újságok maszlagán nagyra nevelt intelligenciának fölületes ítéletét; s azért a népeken elkövetett igazságtalanság reakciót provokál, mely helyrehozza majd az egyensúlyt s igazságot szerez az elnyomott s meggyalázott kereszténységnek. Ne tartson minket senki izgatónak, sem szocialista prófétának; amit említettünk, azok merõ tények. De két dolgot nagyon ki kell emelnem, s ezt minden szociológusnak, minden lelkipászornak s a nép javát szívén hordozó embernek jól meg kell fontolnia: A egyik az, hogy jelenleg a gazdasági rendszer nem keresztény, hogy a pénzelosztás nem jogos és igazságos, hogy a fölhalmozott tõkék nagy része nincs a jogos birtokos kezében; a másik az, hogy ne állítsa senki az egyházat s az egyházi, keresztény erkölcstant bakternak, zsandárnak a jogtalan, zsidó pénzszerzésen meggazdagodott wertheim-kasszák mellé. Akarja-e az elzsidósodott gazdasági rendszer tõlünk, hogy hirdessük az evangéliumot s a tízparancsolatot? Akarja-e, hogy az emberek szívére kössük, hogy ne lopjatok? Ha ezt akarja tõlünk, akkor elõször neki mondjuk: ne lopj; mert annyit senki sem lopott és fosztott és zsarolt, mint a modern, zsidó, liberális gazdasági rendszer. Vonják le uraim ebbõl a következtetéseket! Mint fogjuk megítélni azon szegény munkások erkölcsiségét, kik nyomorult bérért tartozván dolgozni, "lopnak"? Mint fogjuk megítélni azon emberek eljárását, kik a falu zsidó piócájának szérûjérõl, padlásáról el-elemelnek néhány zsák búzát vagy árpát? A keresztény erkölcs e részben természetesen mindig tartózkodó lesz, mert az elnyomott s tönkretett népnek szenvedélye is belejátszanék az igazság érvényesítésbe; de utóvégre is a keresztény erkölcs nem vak, hogy ne lássa, ami verõfényes, s nem szívtelen, hogy a gyérülõ s fogyatékos életû, kizsarolt tömegnek csak türelemrõl s a szegénység nagy értékérõl prédikáljon. Ezt a szegénységet, melyet rablók és tolvajok hoznak az emberre, a szentírás sehol sem dicséri; mert nem dicséri a Jeruzsálembõl Jerichóba utazó s rablók kezébe esett nyomorultnak kifosztott szegénységét, hanem igen dicséri azt a szegénységet, melyet az ifjúnak ajánlott az Úr: Menj és add el mindenedet, azután jöjj s kövess engem! Ez nem az a szegénység, melyet a zsidó liberalizmus hárít ránk! Ezt az állást foglalja el a keresztény erkölcs a zsidó, modern társadalommal szemben, az ellentétek élesebbek nem lehetnek, s a rajtuk elinduló ellenségeskedés is "pro aris et focis" /Az oltárért és a tûzhelyért (lat.)/ lesz. Nincs más menekvésünk, mint keresztény elvek alapjára visszaállítani a gazdasági rendszert: erre pedig szükséges, hogy mûvelt körök el ne forduljanak a kereszténységtõl. Emelkedjünk egyszer már fel a történelmi áttekintés magaslatára, ahonnan világosan be fogjuk látni, hogy ily aposztáziával- a kereszténységtõl, ily gyalázatos szolgasággal, a zsidó-pogány elvekkel és élettel szemben az európai társadalom fönn nem állhat. Ha a mûvelt körök oly bárgyúk, hogy meg nem emberelhetik magukat, s azt a zsidó jármot, melyet õk is titokban s négyszemközt elítélnek, magukról le nem rázzák; ha oly jellemtelenek, hogy a kereszténységet a zsidó liberalizmussal becserélik: akkor valóban még lejjebb megyünk hanyatlásunk lejtõjén, s vagy a szociáldemokraták zúzzák majd össze e gyáva társadalmat, vagy támad majd lassan-lassan egy erõteljes keresztény nemzedék, mely öntudatára ébred atyái szégyenének, s hõsies elszántsággal s kimaradhatatlan áldozatokkal érvényt szerez a keresztény igazságnak. JEGYZETEK A zsidó befogadás megjelent a Magyar Sion 1893-i évfolyamában 414 kk. II. Méltányos megítélése végett figyelembe kell venni keletkezése idejét, aztán a 11. lapon mondottakat (jelen kiadásban a 18-19. old.), és végül e kötet utolsó dolgozatát. (Zsidó testvéreimhez) /Az eredeti kiadás jegyzete/
Posted on: Tue, 27 Aug 2013 05:52:14 +0000