A bizonytalanságot és a kételyt nem bírom tolerálni. De miért is kellene? Hiszen szeretem, ha van egy biztos pontja az életemnek, akiről tudom, hogy mindig ott van nekem, meghallgat, támogat, és ha úgy hozza a helyzet, akkor ellentmond, mert ő másként látja, gondolja. S akkor elgondolkodom. Szeretek más álláspontokat megismerni, feltéve, hogy van mögötte olyan, ami elgondolkodtat, megmozgat, új/ismeretlen irányba terel. Volt már rá példa, hogy azt mondtam, igen, tényleg lehet másként is csinálni... és nem bántam meg. Ha valaki mindenben csak bólogat, akkor esély sincsen arra, hogy valamit másként lássunk... és mint tudjuk, a más is lehet jó/jobb. A kétely az egyik legrosszabb érzés, ami fölmerülhet bennem. Miből táplálkozik? Hát nem abból, hogy magamban nem bízok, hanem abból, hogy a másik ember szavai és tettei nincsenek összhangban egymással. S ilyenkor megy az elmélkedés, hogy vajon melyik lehet támpont? Általában a tetteknek, reakcióknak hiszek, hiszen mondani bármit lehet... sajnos. Igaz, lehet tudatosan cselekedni is... de akkor is ott van az első reakció... vagy a szimpla elszólás esete... Egyik sem hat építőleg egyetlen kapcsolatra sem.
Posted on: Sat, 02 Nov 2013 19:51:47 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015