A magyar válogatott tegnap esti produkciója hű tükre volt az elmúlt harminc év hazai labdarúgásának nívójára, pontosabban inkább szakmai és szellemi nihiljére. Tizenegy céltalan szerencsétlen futkosása (sétálgatása), és egy tehetségtelen, önmosdató edző mosakodása kiválóan foglalja keretbe a magyar labdarúgás betegségét, vagy inkább halálát. Félreértés ne essék, ki lehet kapni. Vereséget szenvedni lehet, szabad is, ez benne van. De joggal elvárható követelmény, hogy egy magyar futballista egy románok elleni, ráadásul sorsdöntő mérkőzésen meghaljon a pályán. Ha már játszani nem tud. Nem bűn az, csak adottság. A tehetségtelenséget megszoktuk már, az arcpiritó fizetéseket is, a minősíthetetlen tilitoli "játékot", az egymás tehetségtelenségét harminc-negyven éve békésen takargató "játékosokét", "edzőkét" is. De egy ilyen mérkőzésen pályára lépni úgy, hogy az öltőzőben hagyják a szívüket és lelküket, az szégyen. Szégyen az elődökre, szégyen a szurkolókra, szégyen minden magyarra nézve. Jól tudjuk, mennyi következménye lesz ennek a meccsnek. Semmi. Csányi Sándor és az MLSZ talán már szövegezi a közleményt a magyar szurkolók nem ájrópai viselkedéséről (miközben épp a Fifa-nak kéne levelezni a románok szégyenletes provokációja láttán), és arról, hogy "folytatni kell az Egervári Sándorral megkezdett szakmai munkát, hiszen az elmúlt három év sikerei is bizonyítják, hogy a magyar válogatott fejlődik". Hogyne. A magyar futball közeg ebből a szempontból kicsit közéletünk, politikánk kicsinyített mása. Nincsenek következmények és nincsenek elvárások. Magatokra húztátok a címeres mezt, és megaláztátok azt. Megaláztátok a televízió előtt ülő nézőket, és a vonattal kiutazó szurkolóinkat. Menjetek, szálljatok fel a repülőre, üljetek a luxusautóba, vegyétek fel az átlagmagyar számára álomfizetést jelentő dellát, és ne nézzetek vissza. Nincsenek szavak. Senkik vagytok, vegyétek le a mezt, és soha többé ne húzzátok magatokra!
Posted on: Sat, 07 Sep 2013 09:41:09 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015