A pilisi út leírása. 2013 augusztus 13-án, a töki dombokon, újra útnak indultunk Zsolttal. Mit kerestünk éppen Tökön és hova indultunk egyáltalán? A bugaci Ősök Napja éppen, hogy véget ért. A lovak hazahozatalára csak 12.-én, hétfőn kerülhetett sor. Pázmándi Pisti lószállítós barátom pedig a töki szőlőhegyek Perbál felé eső végén lakik. Megkértem hát, hogy kedd reggelig nála várhassák a lovak az indulást. 15-20 km-t megtakarítva, így már az induláskor egészen a Pilis közelében lehettünk. Nem számított volna ez, ha nem időre kell megérkeznünk Visegrádra. De mi is készül Visegrádon? "Tündérilona meséivel Boldogasszonyt ünnepeljük." – Volt látható a Huszár Andrea szobrászművész Nagyboldogasszony napi rendezvényét hirdető plakátokon. Hogy kicsoda Huszár Andrea? Pápainé Emma néni, híres, néprajzosok által is sokat kutatott mesemondó néni hagyatékának gondozója és örököse - egyrészt. Másrészt azon kevesek egyike, akik többnyire nem saját személyiségük fényezésére, hanem elsősorban a magyar múltba vetett örök ügyek szolgálatára szánják idejüket. A józan ész szerint ez ugyan kötelező lenne mindenkinek, ilyen ember mégis kevés akad. Tetteik pusztán ez okból is figyelmet érdemelnek, akkor is, ha munkásságukat (akárcsak rendezvényüket) nem kíséri tömegek figyelme. Mert mégis csak ők csinálnak, úgy érzem igazán olyat, ami számít. A tömeg, a ma embere, mammon isten - pénzisten piti szolgájaként, képzeli csak olykor nagyon valakinek magát. Pedig sokszor úgy esnek át ők az életen, hogy lábuk ujja sem érinti azokat a helyeket, ahol mások az igazi nyomokat hagyták. Andrea úgy láttuk, olvas e nyomok között. Zsolttal döntöttünk tehát és felkerekedtünk a lovakkal a visegrádi Nagyboldogasszony ünnepre. 2013, augusztus 13. Kedd délelőtt apám fuvarozott minket át a nyergekkel Pázmándi Pisti töki tanyájára. Míg a lovak abrakoltak, kávéval, házi sajtokkal és sonkával kínált a házigazda. Éppúgy, mint bármelyik szállásadónk korábban. Lélekben már úton voltunk és régi utak emlékeit, hangulatait szívtuk a magunkba a reggelivel. Aki egyszer az ősök útjára (Így mondtuk már Kazahsztánban Béres Sanyival és Bencze Pistivel.) lép annak egyre könnyebben nyílik majd meg újra. Fontos dolog ez. Lelassul errefelé ugyanis az idétlen világ időtlen rohanása és valahogy íródni kezd velünk és körülöttünk és általunk a történelem. Egy valódibb, egy másik, egy élőbb, az örök idejűség felé ható történelem. Minden más csak szóbeszéd. Egy mammoni, antikrisztusi kor álmai, egy derekasan elkurvított létről, politikáról és más, sok egyébről. Indulás után jó másfél órát vezetjük a lovakat a dombokon, Tinnye előtt lyukadunk ki majd a műúton. Az utcai fák Tinnyén barackkal, nyári almával, szilvával és körtével kínálják a vándorokat. A menet közben szedett gyümölcsök lakmározása közben találunk egy rövidítő földutat Piliscsaba és Pilisszántó közé, ami éppen a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel szemközti parkolóba vezet. A parkoló áruházában (vagy fordítva, nekem mindegy) jégkrémmel és dobozos italokkal, tankoljuk fel magunkat, míg a lovakat a benzinkutasok vízzel. Egy nemrégiben lefektetett gázvezeték nyomvonalát ajánlják aztán Pilisszántó felé, mint legrövidebb - talán lóval is - járható utat. Mi viszont egy óvatlan pillanatban egy turistaútra térünk a nyomról. Turista térképünk viszont nincs, ahogy fogalmunk sem arról, merre járunk. Visszafordulunk, de már az előző utat sem találjuk. Valahol a pilisvörösvári bánya előtti dombon dob le magáról a hegyi út. Majdnem szó szoros értelemben, egy szakadék szélénél. Lent vasutat építenek, gyár is van. Munkagépek és kamionok füstölnek a murvával nyakon öntött földön. Még a madarak is elmenekültek innen. A pilisi erdők varázsát, a hely szellemét mintha kicserélték volna itt. Átkecmergünk mindezeken a rendkívül forgalmas, ámde kifejezetten keskeny műútra. A lovak egészen idegenül hatnak rajta. Mi is a betyárruhákban. Az élővilág törvényeit alig tisztelő, modern ipari övezet nevetségessé és törpévé nyom össze itt minket. Épp ahogy a modern gyárépületeket és az utakat a táj, ha a hegyekről nézzük. Minket viszont a lovakkal befogadnak ezek a tájak. A műúton a lovakat vezetve érjük el Pilisvörösvár központját. A cukrászda előtt egyszer csak Zsolt székely barátai, Pora Lívia és férje integetnek. Rögtön közös fotók is készülnek velük éppúgy, mint legutóbbi találkozásunkkor, a búcsún, a csíksomlyói nyeregben. A cukrászdában elmajszolunk egy fagyit és egy süteményt, aztán Pilisszántó felé vesszük az irányt. A falu határában zabot akarunk venni a Légrádi tanyán. Zab ugyan nincs, de a különleges, zabmentes lótápot ingyen adják. Gyerektáborokban jobb, ha a ló ilyet eszik, mert nyugodtabb tőle. Ha pedig éppen nincs gyerektábor a Légrádi tanyán, a házigazda felesége, Kardos Edina pszichológus és lovas terapeuta gyerekeket gyógyít a lovakon. Még abrakolnak a lovak, mikor vacsorával kínálnak minket is. Már elkondultak a harangok, sötétedik és felhő tornyokat látni az égen. Másfél hónapja nem esett, sátrat se hoztunk, erre most esőre áll éjszakára. A házigazdák felajánlják, hogy aludjunk náluk, a tanyán, én pedig felajánlom cserébe, hogy tartok egy fényképes élménybeszámolót a tavalyi kazahsztáni lovas útról a táborozó gyerekeknek. Augusztus 14. Fél 6-kor kelünk másnap, nyergelés után aztán hamar elérjük Pilisszentkeresztet. A kocsmában ajánlják, hogy Pilisszentlászló felé inkább Dobogókőn keresztül menjünk. Sokkal rövidebb út is lett volna, derül ki utólag, de nem baj, mert szebb aligha. Dobogókőn szalonnát, hagymát, kolbászt és rozskenyeret ebédelünk. A lovakat jó füvű helyre kötöttük erre az időre. Pilisszentlászlóra 15 kilométer lehet az út. Dobogókő alatt a kék túraút menti szederbokrokról csipegetünk hamarosan. A vándor mintha már a gyümölcsevéssel is átlényegülne némileg a tájjal, állapítom meg, amellett, hogy magába szívjuk érzelmi és hangulati alapon és fizikailag is persze, a hegyek, erdők, tájak levegőjét, mintegy a helyek szellemét. „Lélekzés”, mondták régen, mai „légzés” szavunk helyett magyarul. Úgy gondolhatták talán, hogy valami élő: valami lélek lehet az, amit a külvilágból, a légzés során magunkba szívunk? Az indiai vallások a prána légzését tanítják és vannak olyanok, akik a gnózis (isten) belégzéséről beszélnek. Kezdetben Isten lelke lebegett a vizek felett- írja a biblia. Kileheli a lelkét, mondjuk a halál beálltakor valakiről, megint mi magyarok. Isten, a lélek, szentlélek és a lélekzet között összefüggés lehet? Belélegezni a pránát, isten lelkét, az igaszág lelkét, amiről Jézus beszélt? „Tömjénárban lihegve mélyen” írta Ady, Sírni, sírni, sírni című versében és ekkor szerintem valami ilyesmit élhetett át. Zsolt felfedezi a kéktúra jelzését egy balra kanyarodó ösvényen miközben ezeken gondolkodom. De ez olyan meredeken indul, hogy nem merem rá ereszteni a lovaimat. Hamarosan rájövünk, hogy rossz irányba tartunk és mérgelődni kezdünk. Persze feleslegesen, úgyis tudjuk, hogy, ahogy eddig mindig, most is megkerülünk. El kell tévedni ahhoz, hogy megkerüljünk? Minden erről szólhat - gondolom ekkor. Nemsokára kék pluszos jelet találunk a fákon és egy turistaút térkép táblát közöttük. A kék plusz út nemsokára a sárga csíkoshoz ér, ami közelíteni fog a kékhez de, hogy összeérnek e, már nem jelzi a tábla. A sárga útról, jelzetlen úton kanyarodunk balra, amerre elvileg a kéknek lennie kell, mielőtt még a sárga Ózhoz, vagy ki tudja hova érne. Jelzetlen, de jó földutat találunk balra, tele van ilyenekkel a Pilis. Ez olyan sima, hogy ügetni is tudunk rajta. Egy óra múlva aztán megvan a kék. Egy tanyán érdeklődünk, Szentlászló felé hamarosan balra lesz egy elágazás, mondják. És végiggondolva az egészet Zsolttal, talán nem is kerültünk olyan nagyot. Vida Anikó és Czéczei Karcsi lóval jöttek elénk és jó két órája várnak ránk Szentlászlón. Hogy 3- ra Visegrádra érjünk az lehetetlen. Lassan ballagunk a szerpentines, szűk, erdei utakon. Karcsi többnyire ismeri a járást, ahol nem, ott következtet méghozzá elég jól, mert rövidebb járatokra talál. Visegrádra a füvészkerten át ereszkedünk be. Az Apát-kúti patak vadregényes sziklái után a Mátyás király útra érve haladunk befelé. A belvárosban egy autóból Kiss Krisztina, az Arany Tarsoly magazin főszerkesztője dudál és integet. Délután 5-6 óra körül érkezünk a rendezvény helyszínére, Huszár Andrea „meseházához”. Ahogy megérkezünk, Kocsis István befejezi a Szent Koronáról tartott előadását. Majd borral és pálinkával kínálnak minket a jelenelevők. Kapunk egy ajándékcsomagot is, mely az egyik zacskóban legalább 20 deka dióbelet rejt. Az agyforma beleket, sütemények követik, második agyunkba, a belekbe. Zsolttal azonnal rögtönzött előadásra kérnek fel minket az útról. Nincs nehéz dolgunk, tulajdonképpen 10 perce még benne voltunk. Zsolt holnap dolgozik, ezért Kiss Krisztával a rövid élménybeszámolót követően Budapestre indul. A lovak lucernát és vizet kapnak egy utcával odébb, Anikóék visegrádi házának udvarán. Anikó pedig pizzát rendel és mi vacsorázunk, mielőtt két lovamon az esti fáklyás felvonuláson részt vennénk. Sok érdekes dolgot beszélünk meg Anikóval, míg a menet, Andrea szerinti régi, titkos helyekre, a dömösi hegyek felé tart, hogy ott virrasszanak majd a holnapi Nagyboldogasszony napig. Csak Dömösig vállaljuk azonban az utat, mert a lovak nagyon kimerültek. Valamikor hajnali 2 óra után, hosszú hetek óta tartó néhány órás napi alvások után, Anikóék vendégházában zuhanhatok ágyba. Augusztus 15. Nagyboldogasszony napja. Tahitótfalura, Anikó tanyájára lovagolunk át, hogy egészen 22.-ig nála pihenjenek a lovak. Holnapután, 17.-én kezdődik ugyanis a Mesterségek Ünnepe, ahol ott kell lennem a faragásaimmal, ráadásul holnap már a sátrakat állítjuk a Kosbor Egyesülettel a várban. Semmi esélye, hogy addig a lovakkal hazaérjek. A fellegvár felé kaptatunk délelőtt négy lóval, Anikóval és Karcsival. Nikit száron vezetem Csabi lovam hátáról. A hegytetőn ebédelünk egy étterem teraszán, aztán be a Pilis tekervényeibe újra. A hegyi ösvény fa hidakon halad át, alattunk a sziklák között a hegyi patak. Hegyi túráim során rendre felötlik bennem, hogy beveszem magam egyszer az erdőkbe néhány hétre és ha jó, izgalmas fát látok, ami nem nehéz, mert tele velük az erdő, akkor azt helyben kifaragom. Nagyapám legjobb tanítványa, keresztapám Weinacht Péter járta így a biai sziklákat és faragott pl. egy Boldogasszonyt egy kőre. Apámék megtalálták és haza is hozták volna, de Peti úgy akarta, hogy maradjon csak ott ahol készült, hogy akárki lássa, aki arra jár. A faragott kő később eltűnt, valaki idegen vihette haza. Mesélem most mindezt útközben Anikónak. Sokféle gyümölcs érik. Almát, szilvát szedünk az erdőből kiérve, lovaink hátáról. Lombkorona tálcákon kínálja őket a természet, vagy másképp gondolva, a régiek szerinti földanya. Aki ha valóban élő, ahogy egyre többen hinni szeretnénk, biztos, hogy értelmesebb rendet ismer, friss kárhozatot evő fiainál. Jó erre a szilva, aztán az italok Tahiban az első kocsmánál. Hogy pedig a földanyának lehet e köze az ősi hit Boldogasszonyához és Szűz Máriához? Kátay Mihály, Munkácsy díjas festő szerint a kortárs, liberális, posztmodern művészet és gondolkodás elvon, míg a szerves (művészet és gondolkodás) összevon. Sokkal több mindennek lehet és kell, hogy legyen köze egymáshoz, mint ma azt gondolnánk, vagy hinnénk, ha éppen hinnénk bármit is igazán. Pedig valami őstől örökölt, örök idejű rend kell, hogy itt legyen. Csak hinni kéne, meg kellene hallani és érteni a szavát, nem pedig kitalálni a dolgokat helyette. Csakhogy ezek csendes szavak és mi kitaláltuk, hogy ordibáljunk. Miért tesznek az itt született nem magyarok is nagy dolgokat a világon? Mert itt már a levegőben is tehetség van, mondta erre nagyapám. És „Sósabbak itt a könnyek. S a fájdalmak is mások...”- írta A magyar Messiások című versében Ady Endre. A hídon át, a sziget homokos talaján vágtázni is tudunk. Jóval harminc fok fölött sütött a nap. A Bátor tanyán ezért a lovakat lemossuk. Egy akácerdő lombjai alatt ritka szép, új tanya ez, kívül-belül. A szénatároló éppen most épül. Lovaim külön beállóval ellátott karámba kerülnek az elkövetkező hétre. Valamikor délután érek a városba, fekete, erősen ló szagú nyeregtáskával a vállamon. A Mesterségek Ünnepe 22.-én ér majd véget. Tóvári Balázs barátom ajánlja fel, hogy a 2 naposra tervezett hazáig tartó terep első napján velem lovagol. Megszervezi továbbá, hogy Szentendrétől Pilisvörösvár környékéig a környéket kiválóan ismerő Víg Zoli vezesse a csapatot. Augusztus 23. Tahitótfalu. Czéczei Karcsitól és Vida Anikótól búcsút véve, a Szentendrei szigeten délre, a szigetmonostori rév felé haladunk. Balázs ötlete és valóban rövidebb ez az út, mintha a hídon át vissza, a Pilis hegyein vágnánk át Szentendrére. Jó óra után szembesülünk vele, hogy a szigetmonostori kompot 4 kilométerrel elhagytuk. Visszafordulunk és az éppen induló kompra léptetjük a lovakat. Bár sok ezer kilométer túra benne van ezekben patákban, kompon mégis először járnak. A túlsó parti bicikliútról Szentendre belvárosa felé fordulunk. Élmény ez nekünk és ahogy nézzük a japán járókelőknek is. Víg Zoli és tanítványa Kertész Réka a Bükkös-patak partján a város szélén várnak, a derekasan sütő nap alatt. A következő állomás a tanya, ahol Zoli a lovait tartja. Pihenünk jó háromnegyed órát. Zoli vizet és abrakot ad lovainknak. Balázs háza is itt van a közelben. Felesége Emese gondoskodik nekünk való italról és étekről. Pomáz határában földutakon haladunk aztán. Nyári almák és érett szilvák függenek a fákon. Ebből lakmározunk és főleg én, mert Zoli keveset eszik, Balázs pedig hamarosan énekelni kezd és Réka csatlakozik hozzá. Na ez ám az énekszó! A népdalokat követő rövid, kultúrpolitikai eszmecsere már aktualizálja is az István a királyt. Balázs és Réka mind a ketten kívülről fújják. Zoli minden falut, de még a házakat, tanyákat is elkerülő utakat ismer. Erdők, dombok, ligetek, földutak után egyszer csak Pilisvörösvár bukkan elő a völgyből. Zoli és Réka elköszönnek, mi pedig Balázzsal hamarosan a városháza előtti padok állványaihoz kötött lovak társaságában, a sarki boltban vett citromos és meggyes, sör ízű üdítőket döntjük magunkba. Szálláshelynek egy faluszéli rétet néz ki Balázs. Az egyik lovat fához kötjük, a másikat szabadon legelni hagyjuk, aztán váltjuk őket, mi pedig száraz ágakból és levelekből tüzet gyújtunk egy munkagépek által fűmentesre gyalult, tehát nem tűzveszélyes, sárgaföldes placcon. Szalonnát és kolbászt vacsorázunk. Hogy belőlem az avasodó szalonna, a fokhagyma, vagy az egész délután nyakló nélkül evett szilva hozza e vissza a vacsorát, nem tudom. Megoldhatatlannak látszó fontos ügyekről beszél aztán, a nyárból kifelé tartó, hűvösödő estén, a tűz mellett, két búsuló betyár. Augusztus 24. Solymár és Pilisszántó határában. Balázsnak mától dolga van, Emese jön érte kocsival. Búcsúzás után, gyalogosan és egyedül vezetem a pilisszántói focipálya felé a lovakat. Onnan indul elvileg Nagykovácsi felé valamelyik turistaút. A falu egyik presszójában itatok, aztán reggelizem a bolt előtt. Augusztus 20-án, ahogyan lenni szokott, ránk köszönt egyet idén is az ősz. Aztán elvonultak a felhők, ma már a reggel is meleg. Nyár végi, heves nap néz le ránk, akárcsak tegnap. A focipálya előtt megállítok egy traktorost, aki szerencsémre, valamikor az erdészetnél dolgozott. Azt mondja Nagykovácsi felé mindenütt vadkerítés van, aztán onnan is Pátyig. Menjek inkább körbe, Tinnye és Perbál felé. Piliscsabáig jó földút vezet. Tinnye felé aztán már nem tudnak a csabaiak földúton útbaigazítani. Marad az aszfalt. Az üvegtigris után mégis beveszem magam a bozótosba. Csak úgy szaggatják a tüskés ágak a nyergekre kötözött csomagokat. Tinnyén találok egy kutat ugyan, de sehol egy lelket, akitől vödröt kérhetnék. Biztos dolgoznak, hiszen kora délután van - feltételezem. Most, hogy írom a naplót és nézem a naptárt, látom, hogy szombat volt. Mit csinálhattak a tinnyeiek? Mindegy. Tinnye túlsó határában, egy nagyon szívélyes portárs nénitől, a műanyagüzemnél kérek vizet a lovaknak. A perbáli határ tarlóján aztán ügetésben egészen gyorsan haladok, majd egy sör ízű üdítő és egy laza kávé elfogyasztása után magam mögött hagyom a perbáli kocsmát. A Zsámbéki-medencét, jól ismert terepen, ügetésben és vágtában szelem át. Délután fél 4-kor, az ördöglovas, Sándor Móricz gróf kastélyával szemben, a Szentháromság tér mellett, a lovakkal, a házunk előtt vagyunk Bián.
Posted on: Wed, 28 Aug 2013 11:16:44 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015