A rabszolgatartás gyakorlata évszázadokon át természetes volt, aztán betiltották. Ahogy a gyermekmunkát, az iskolai fenyítéseket, a tizennégy órás munkanapot vagy az azbesztet. Ma is küzdünk számtalan káros jelenség ellen, amilyen mondjuk a családon belüli erőszak vagy a cigaretta, és előbb vagy utóbb talán a fosszilis energiától meg a jelenlegi pártarisztokráciától is megszabadulunk. A legveszélyesebb méreg azonban, ami ennek az országnak és ennek a civilizációnak a lelkét pusztítja, legális, és köszöni szépen, nagyon jól érzi magát. A televíziós reklámokról van szó. Arról a tudatot átmosó propagandafolyamról, amit időről-időre ugyan megszakítanak valóságshow-k vagy sorozatok, pusztító hatása azonban így is felmérhetetlen. Állandósult diszkomfortérzetért, pszichés betegségekért, generációk lelki megnyomorításáért felel, és legfeljebb azt érdemes mérlegelni, hogy milyen mértékben, az azonban nem lehet vita tárgya, hogy a legfőbb stresszforrás és az első számú közellenség. A televíziós reklám megérett a betiltásra. A kábel- és internettévék korában az a korszakalkotó kulturális vívmány, amely a televízió, már anélkül is működőképes, hogy a tudatunkkal fizetnénk a tartalomért. Ma már a tévés reklám éppen olyan, mint a gyermekmunka. Gazdaságilag rendkívül profitábilis, egyszerű és gyors megoldás, ugyanakkor embertelen aljasság, mely az emberi tudatot áruvá silányítja és listaáron kiárusítja. A televíziós reklám már rég nem tájékoztatásra törekszik, de még csak nem is arra, hogy meggyőzzön minket ennek vagy annak a terméknek a kiválóságáról, ehelyett mocskos pszichológiai eszközökkel vesz rá bennünket olyan fogyasztói magatartásformákra és olyan áruk megszerzésére, amelyekre semmi szükségünk, de legalább jól elbasszuk az életünket, amíg a sok szarért küszködünk. A televíziós reklám barbárság. Az állam milliárdokat költ oktatásra és mentális zavarok gyógyítására, emellett könnyelműen engedi, hogy cégek ezeken a területeken jóvátehetetlen károkat okozzanak. Eközben az állam maga is a televíziós reklám haszonélvezője, hisz négy évről négy évre a pártokat és a politikusokat szintén mosóporként varrják ránk azok a marketingesek, akik a tudatunk átmosásában a piaci termékek értékesítése során már kellően nagy tapasztalatot szereztek. A televíziós reklámok betiltása nem tenné tönkre a televíziózást. Az előfizetéses tévé, amilyen például az HBO, valóban fair trade. Összehasonlíthatatlanul korrektebb üzlet a néző pénzét kérni a műsorokért, mint a tudatát. Minden háztartásnak alanyi jogon járhatna öt olyan reklámmentes csatorna, amit maga választ, és amit egy hónap elteltével bármikor lecserélhet. Ha többet akar, fizethet érte. Legyen a döntés valóban a távirányítókon keresztül az emberek kezében! Hadd versenyezzen egymással az Éjjel-Nappal Budapest, a Hír TV és az HBO! Aki egyszer megrendeli az HBO-t, egy igényes könnyűzenei csatornát vagy egy olyat, ami színházi közvetítéseket emel be a programjába, az már nem fog visszaszokni a hulladékra. Nem sugárzik majd minden hullámhosszon Dosztojevszkij és Thomas Mann, de nem is ez a cél. Lassan, lépésről lépésre elindulunk a minőség irányába. Piacosítunk, demokratizálunk, megvédjük az emberi tudatot és az emberi méltóságot. Ez a program zöldnek, konzervatívnak, szocialistának és kapitalistának valamennyi számításom szerint egyaránt elfogadható. Le a reklámmal a képernyőről! (Megjelent a Nevem Senki című hetilapban.)
Posted on: Wed, 04 Dec 2013 08:45:01 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015