A rövidlátó Isabel, ezzel ellentétben, imádta a matekot és az anatómiát. Kitűnő volt mindkettőből. Olyan könnyen megtanulta a szemtükör használatát, mint Phebe a latint. Majdnem azonnal látta a látóideget és megjegyezte, hogy a közepe fehérebb, mint a széle. Látta a világos vonalakat, az artériákat; és a sötétebbeket, a vénákat; és látta a világos csíkokat a véredényekben. Még a szakemberek közül is vannak olyanok, akik sohasem tanulják meg a szemtükör használatát, ráadásul jó látás nélkül nem is lehet elvégezni az ilyen vizsgálatot. Isabel rövidlátása ideiglenesen tökéletes tudott lenni mégis, amikor vizsgált. A számokat is jobban látta, mint a betűket. Mindkét esetben a tanulás intenzitása és a látás élességének változása az érdeklődés fokával volt egyenesen arányos. Phebe el tudta olvasni a Biblia kicsinyített mását és szó szerint képes volt felidézni, amit olvasott. Látta a Jupiter holdjait és le is tudta rajzolni, mert az ilyesmi érdekelte; de ugyanakkor nem látta a szem belsejét, és a számokat fele olyan jól látta, mint a betűket, mert mindkettő untatta. De amikor azt mondták neki, hogy milyen jó vicc lenne meglepni a tanárát egy kis tanulással, mert sokszor szemére vetette, hogy mennyire elmaradt a matekkal, ráhajtott és 78 %-os eredményt ért el. Isabel esetében a betűk voltak az „ellenségek". Nem érdekelték az ilyen jellegű tárgyak, ezekben lemaradt tanulmányi átlaga és általában ilyenkor myoppá/rövidlátóvá vált ideiglenesen. Mikor azonban rávették, hogy mutasson érdeklődést e tárgyak iránt, látása rögtön tökéletes volt megint. Amikor valami nem érdekli az embert, akkor a tudata sincs ott, nem figyel annyira. Értelmi irányítás nélkül viszont nem igazán lehet sem tanulni, sem látni. Nem csak az emlékezet, de az összes értelmi képesség érzékenyebb lesz, ha a látás tökéletes. Ezt közösen tapasztaltuk a gyógyult szemű páciensekkel együtt, akik úgy találták, hogy látásuk fejlődésével egy időben a munkához való hozzáállás is sokat javult. Egy tanár, akinek a levelét idézem egy későbbi fejezetben, azt bizonygatta, hogy a tökéletes látása visszaszerzése után jobban tudta, miként kellene hatni a gyerekek értelmi képességeire. „Közvetlenebb, határozottabb, kevésbé szétszórt, kevésbé bizonytalan" volt. Lényegében visszaszerezte „az értelmi központi beállítását". Egy másik levelében azt említette a tanárnő „Minél jobb lesz a látásom, annál nagyobb ambícióim vannak. Azokon a napokon, mikor a látásom extra, a legnagyobb izgalommal várom, hogy tehessek valamit." Egy másik tanár arról számolt be, hogy az egyik gyerek egész nap ült és nem csinált semmit, látszólag nem is érdekelte semmi. Aztán, ahogy megmutatták neki az olvasótáblás gyakorlatokat és a szeme javulni kezdett, a tanulásban is előbbre haladt. Hamar az egyik legjobb tanuló lett. Más szóval, mind a szeme mind az értelmi képessége egyszerre lett egészséges. Egy 70 éves könyvelő, aki 40 évig szemüveges volt, miután visszaszerezte tökéletes látását, úgy találta, hogy újfent gyorsabban és hatékonyabban tud dolgozni. Kevésbé fáradt el, mint valaha. Amikor sűrűsödött a munka, vagy nem számíthatott mások segítségére, néhány hétig reggel 7-től este 11-ig bent volt és állította, hogy kevésbé volt fáradt este, mint reggel, amikor elkezdte. Korábban is többet dolgozott másoknál, de mindig nagyon elfáradt. Most pozitív változást figyelt meg magán. A sok túlóra oda vezetett, hogy többet tudott az üzlet menetéről, mint a kollégái, akik gyakran kérték ki tanácsait. Míg rosszul látott, minden kérdés nagyon bosszantotta, sokszor elvesztette türelmét. A visszaszerzett jó látásával többé nem voltak ilyen gondjai. Egy másik páciensnél, az őrület tünetei enyhültek, amikor a látás újra tökéletes lett. A páciens egy orvos volt, akit már sok idegorvos és szemész megvizsgált mielőtt hozzám került, és aki nem azért jött hozzám, mert hitt a módszeremben, hanem azért, mert semmi más nem maradt hátra. Elhozta szemüveg-gyűjteményét, amit különböző helyeken írtak fel. Nem volt két egyforma köztük. Azt mondta, hogy mindegyiket hordta néhány hónapig, aztán letette és úgy véli, nem lett rosszabb a látása. Néhány kiváló neurológus tanácsára még a hivatását is feladta pár évre és egy farmon élt, de ez sem tett jót neki. Megvizsgáltam a szemét és nem találtam szervi problémát, vagy fénytörési hibát. Látása mindkét szemén csak 75%-os volt , de kettős látása, és más kellemetlen tünetei is voltak. Hallucinált; fejük tetején álló embereket látott, kis ördögök táncoltak épületek tetején. Túl sok problémája volt ahhoz, hogy mindet megemlítsem. Éjjeli látása olyan rossz volt, hogy alig látta az utat, de jobban látta, ha elfordította a fejét egyik irányba és a retina szélével nézett, mintha, a közepét használta volna. Időnként minden előzetes figyelmeztetés nélkül a vakság kerülgette, ami komoly zavartságot okozott életvitelében. Sebész volt nagy gyakorlattal és pacientúrával. Attól félt, hogy a roham műtét közben éri. A memóriája is nagyon legyengült. Nem tudta megmondani milyen színű szemük van a családtagoknak, habár minden nap látta őket. Képtelen volt felidézni saját házának színét, nem tudta hány szoba van egy-egy emeleten, meg mást sem. A betegeinek és barátainak arca, vagy neve nehezen, vagy egyáltalán nem jutott eszébe. A kezelése nagyon nehéz volt, miután végtelen számú hibás nézete volt az élettani optikáról, de különösen hamisan értékelte saját esetét. Ragaszkodott ahhoz, hogy saját meglátásait át- meg átbeszéljük. A vitákat rendre folytattuk, de semmi haszna nem volt. Minden nap órákig beszélt és vitatkozott. A logikája csodálatos volt, alakilag megdönthetetlen, mégis teljesen hamis. A centrális beállítása annyira szétesett, excentrikus volt, hogy csak akkor látta a tesztkártya legnagyobb C betűjét feketének, amikor 45 fokkal mellé nézett. A megerőltetés olyan szörnyen nagy volt emiatt, hogy azonnal asztigmiát produkált a szeme, amit nem vett észre, így képtelenség volt bebizonyítani, hogy a tünet abnormális. Ha látta egyáltalán a betűt, erősködött, hogy olyan feketének látja, mint amilyen valójában, mert nem színvak. Végül sikerült valahogy elérni, hogy elfordítsa tekintetét az egyik legkisebb betűtől és rosszabbul lássa, mint amikor közvetlenül rá néz. Nyolc, vagy 9 hónapig tartott, míg végre elértük mindezt. Amikor végre sikerült, úgy fogalmazott, hogy olyan érzése van, mintha egy nagy teher emelkedett volna fel egész tudatáról. Megtapasztalta a relax, a feszültségmenetes lét csodálatos érzését egész testében. Amikor megkértem, hogy gondoljon a fekete színre csukott és letakart szemmel, azt mondta, hogy nem megy, mert mindenféle színt lát helyette, és a fekete különben is már nem szín, tehát nem is lehet fényingere, tehát a látóideget semmi sem működtetheti. Mivel lelkes futball játékos volt annak idején az egyetemen, végül egy fekete focilabdát el tudott képzelni. Megkértem, hogy képzelje azt, hogy a focit bedobták a tengerbe és a hullámok egyre messzebb viszik. Egyre kisebb lesz, de ugyanolyan fekete marad. Ezt ment neki, és a feszültség kvázi elsodródott a focilabdával együtt. Amikor, idővel, a méret olyan kicsivé lett, mint egy pont az újság szövegében, a feszültség teljesen elmúlt. Megkönnyebbülése addig állt fenn, amíg erre a fekete pontra tudott gondolni. Amikor már ez sem ment, más ötletet vetettem be a tartós nyugalmi állapot fenntartására. Azt találtam ki, hogy szándékosan és ideiglenesen rosszabbá kell tennie látását. Tervem ellen meglehetősen tiltakozott. "Jóságos ég!" - mondta. "Nem elég rossz a látásom így is, most tegyem még rosszabbá?" Egy heti vita után, beleegyezett, hogy megpróbálja tudatosan még rosszabbá tenni az amúgy is zavaros látását. Az eredmény rendkívül meggyőző volt. Akarattal, a stressz tudatos fokozásával megtanulta, hogyan kell direkt kettős, vagy még több fénygömböt látni oda, ahol csak egy volt, igy lassan képes volt kezelni a tudatalatti szellemképeit is. Az eredeti fényre koncentrálva azt kellett gondolnia, hogy egy másik pontra is néz -egy kicsit a fénygömb felett. Az erőlködés hatására, hogy egyszerre két helyre kelljen koncentrálni tudatosan, csökkenni kezdtek a tudatalatti szellemképek és lassan nem voltak ilyen gondjai. Ugyanígy gyógyult ki az egyéb látomásaiból is. Az utolsó téves illúziói egyikének megszüntetésével kapcsolatban az volt a fixa ideája, hogy csak erőlködve képes bárki is a fekete színt elképzelni. Logikusnak tűnő magyarázatai ebben az esetben is elsöprőek voltak, de a sok demonstráció meggyőzte, hogy éppen ilyenkor nem szabad jelen lenni semmilyen erőfeszítésnek. Amint sikerült a dolog, a látása, és a szellemi képességei szinte megújultak. Végül el tudta olvasni még a 20/10-es(!) sort (6 m-ről azt, amit a jó szeműnek csak 3 m-ről kell), meg többet is. Bár 55 éves volt, el tudta olvasta a 4 pontos kicsinységű betűket 6-24 inch (15-60 cm) közti távolságon belül. A szürkületi és a váratlan vaksági rohamai elmúltak, és meg tudta már mondani, hogy milyen színű szeme van a feleségének és a gyerekeinek. Egy napon ezt mondta: "Doktor Úr, köszönöm, amit a látásomért tett, de nem tudom szavakkal kifejezni azt a hálát, amit a gondolkodásmódom megváltoztatása terén kaptam Öntől." Néhány évvel később felhívott hála teli szívvel, és elmondta, hogy továbbra sincs problémája. Ezekből a tényekből látható, hogy a látászavarokat nem annyira a gyerekek szeme elé rakott kicsinyítős, nagyítós, vagy asztigmatikus lencsékkel kellene javítani, hanem sokkal inkább az oktatás-nevelés kérdéseivel. OtthoniMunka.info A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft. Honlapkészítés ingyen: Ez a weblapszerkesztő alkalmas ingyen weboldal, ingyen honlap készítés... Weblap látogatottság számláló: Mai: 175 Tegnapi: 114 Heti: 475 Havi: 1 210 Össz.: 101 059 Látogatottság növelés Biztonságos Honlap - Safetycs Read more: bates-osszes.hupont.hu/25/xxix-tudat-es-latas#ixzz2ehSJ2STg
Posted on: Thu, 12 Sep 2013 17:18:40 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015