Az Én Életem !Elsőrész !! (Születés!)(igaz történet és kitalált történet alapján) (Jenny Woltner) Ha már csak bele gondolunk abba a gondolatba hogy egy kisgyerek növekszik egy anyuka hasában-Gondolom iszonyatosan jó érzés lehet és nagy izgalommal tölti el az édesanyát hogy anyuka lesz!!!Néha el gondolkozom rajta hogy mikor én növekedtem anyum hasában akkor is nagy lehett az izgalom és vártak rám!!! Gondolom ahogy teltek múltak a hónapok anyu és apu lesték a naptárban a lány s fiú neveket egyaránt!! Mert hát akkor még nem tudták hogy lányuk lesz vagy fiuk!! :) Anyum minden hónapban elment az ilyenkor szokásos ki vizsgállálskora!! Ahol az orvos mindig azt mondta hogy minden rendben van !! :) Anyumat és apumat ez nagy örömmel töltötte el!! Mondta Dr úr anyumnak ha jövőhónapban ha jön ki vizsgállásra már akkor megfogja tudni neki mondanni hogy fiú vagy kislány a gyermek aki növekszik a hasban ....( De szerintem szüleim úgy voltak vele mindegy hogy fiúk lesz e vagy lányuk a legfontosabb az volt nekik hogy egészséges legyen ) Teltek múltak a hónapok!! anyum hasában rugdalóctam mert már nem birtam magammal!! :) talán picit unatkoztam is anyum hasában nagy volt a sötétség!! És gondoltam rugdalózással jelzem neki hogy én is itt vagyok ám !! :) Anyum hasában az a rémisztő sötétség ijesztő volt néha még féltem is!! De valójban tudtam hogy nincs mitől félnem mert sokan várják születésemet!!És hogy sokan fognak szeretni is ...... Csak úgy replütek a hónapok igy hát elérkeztünk egy újabb kivizsgálláshoz.. Ami sokkal izgalmasabb volt mindenki számra hisz végre kiderül a várva várt Titok ....Hogy kislány vagy kisfiú a kérdés már csak ez volt.... Dr.úr vizsgálat során meg állapitotta és közölte anyummal hogy kislány az illető aki a hasában növekszik!!Anyukám nagyon örült a hirnek igy hát rohant is haza hogy elújságolhassa az öröm hirt a családtagoknak!!! :) És az egész család újongott az örömtől !!! teltek a hetek és a hónapok is !! Egy zord téli napon elhatároztam magam anyum pocakjában hogy nem birok és nem akarok tovább abban a nagy sötét kuckban élni ami anya hasa volt......Igy hát addig izegtem mozogtam még el nem értem célomat és ki nem jutottam onnan....Nem is tudom hová siettem annyira :) a másik dolog meg az hogy kis csecsemő ésszel bele sem tudtam abba gondolni hogy Ennek a nagy sietségnek a vilgára esetleg valami következménye is lehet majd !!Vissza akartam forditani a dolgot de sajna akkor már késő volt !!Anyum már a korházban feküdt és sokórás vajlódssal megszülettem ......születésem dátuma1989- volt pontossan :) Az orvos a kezében tartott már csak akadt egy kis gond!! Nem akartam sirni!Pedig tudtam hogy azt kellene tennem de nem ment!!Mert hát nem kaptam levegőt az orvosok újra élesztettek és várták a nagy Csodát!!Hogy hát ha felsirok már végre....Nagy volt az izgalom anyum és az orvosok kétségbe voltak esve hogy akkor most hogyan Tovább ? ........... teltek múltak a percek a szülőszoba falai között még mindig az izgalomtól forrt a levegő!Csak a falióra ketyegését lehetett hallani ahogy monoton kattogott...Az orvosok már kezdték volna feladni a reményt amikor valami nyöszörgős hang törte meg a csendet.....Hát igen az a kis nyöszörgős hag én voltam :) anyukám és az orvosok arcáról végre elüktek a félelem jelei.. Miközben én örültem magamban hogy már valamennyi levegőhöz jutottam az a fránya orvos nem birt békén hagyni csak vizsgállgotott tovább! Mint ahogy minden csecsemő és utáltam ezt az egészet és azt kivántam bár csak Édanyám karjában lehetnék már ...Még a doktor engem idegesiett az a fülhallgatós valamivel amit elsem tudtam kébzelni mire használja pontossan Én kébezeltemben eléggé mókásan festett ám vele... Addig növérke oda fordult és megnézte hogy a korlapra milyen név van felira hogy mi is a nevem... és ahogy megpillantotta a betűket rá jött hogy a Nevem : Marianna lett!!De sajna még jó darabig nem kerülhettem anyu karjaiban.... Mert a doki rá jött a vizsgálat során hogy még mindig nem egyenletssen szedem a levegőt.Mivel koraszülött lettem így minden képpen Ellátott inkubátorra lett volna szükségem de sajnálatos módon 1989- ben amikor én születtem az orvostudomány még nem volt ilyen készülékekkel fel fegyverkezve :) így hát vártak hát ha rendbe jövök magamtől is.........Igy hát szüleim és családtagjaim továbbra is nagyon izgultak értem hogy túl éllem a dolgot nővérke is felkészitette szüleimet a legrosszabb DOLOGRA IS... Anyukám kétségbe esésben zokogásba tört ki! :( nem is mutattak meg neki hogy hogy nézek ki :) Hát igen bevellom nem voltam valami szép látvány mivelkorában jöttem a világra mint ahogy az várták így még nem voltak telesen kifejlődve mindem !! Nah jó még mi előtt mindenki eliedne :))) Valójában úgy néztem ki mint egy kis majom :) Még a bőröm is nagy volt rám... Most már hogy GONDOLOM nagyjából mindenkit eliesztettem! Picurt ami nem volt szándékos! :)) 24-óra elteltével inkubátor ellátása nélkül meg nézték az orvosok hogy még életben e vagyok....ÉS HÁT PERSZE HOGY ÉLETBEN VOLTAM (erre mondják azt hogy kicsi a bors de erős ) Én is ilyen voltam kicsi de még is nagyon erős !!! :) Az nap reggel Dr nő közölte anyummal hogy még éllek és hogy felkell szállitanuk Pozsonyba ott inkubátorba tudnak tenni sörgössen mert nagyon kicsinek is születtem ….. Anyum egyre jobban izgult és féltett engem ) De nyugtatta a Nővérke őt hogy ne sirjon és mert a sok sirástól csak belázasodik és akkor nem engedik őt haza . Párnap elteltével anyum haza is mehetett végre !! De sajna nélkülem !! :( az otthoniak is nagyon aggódtak értem mert mivel nem tudtak rólam semmit!! Igy hát sokat imátkoztak értem hogy életbe maradjak és hogy Boldogitsam majd az ő is életüket !! :D Hiába telefonáltok oda Pozsonyba a korházban telefonon nem mondtak semmi információt csak annyit hogy még életbn vagyok- Igy hát másnap szüleim meg fogták magukat és felutaztak pozsonyba hogy tudjanak beszélni az orvossal...Elmondta nekik az orvos hogy a körülményekhez képest elég jól viselem a dolgot meg hogy levették a vérem és hogy a magas a fehér vér selytem …..Nem részletezem hogy mi volt a betegség neve! Csak annyit mondok rossz esetbn halállos is lehet ) Hoppá ez szüleimet szintén nagy sokkként érte... nem tudták hogy mi tévők legyenek Az orvos közölte velük hogy sürgössen vércserére lenne szükségem mert kiskorban ez a betegség gyógyitható vércservel...... Mivel a családban nem ilyen passzolt a vércsoportja senkinek....Igy nagyon kiláhthatatlan lett a helyzetem …..........................Igy az orvosok is kirátk a faliújságra vagy van egy csecsemő az osztályukon akinek sürgőssen vérre lenne szüksége..........Igy hát addig is maradt a várokozás és a reménykedés hogy hát ha jelentkezik valaki hogy segitenne rajtam …...................... Még a történet fejlesztés alatt ) Csak gondoltam addig lessétek meg:) Bogozátok ki és a fantáziáljatok hogyan is folytatódhat a dolog:) Jenny Woltner
Posted on: Tue, 03 Sep 2013 13:50:50 +0000