„Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem." (Mk 14,10–25 ) 10Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. 11Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelő pillanatban. 12A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: „Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?" 13Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: „Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, 14és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát? 15Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát." 16Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba; itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. 17Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel; 18és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: „Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem." 19Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: „Talán én?" 20Mire ő ezt mondta nekik: „Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. 21Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik." 22És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: „Vegyétek, ez az én testem." 23Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan, 24és ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. 25Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában." A keresztre vezető úton megjelenik Júdás Iskáriótes (10) is. Ő az, aki Jézus közelében élt három évig, de mindez kevésnek bizonyult számára, hogy felismerje a valódi messiási arcot. Nem tudta megérteni, hogy az oroszlán törzséből (1Móz 49,9–10) származó Jézus szamárháton érkezik Jeruzsálembe, s Izráel régi dicsőségét nem kivont karddal állítja helyre. A mindenkori Júdás saját vágyai és elképzelései rabja, s mikor Jézus nem az elvárásai szerint tesz: csalódik, kiábrándul és elárulja őt. RÉ 437 MRÉ 263 „… tüntesse el arcáról a paráznaság jelét…” (Hós 2,1–15) Érdekes, hogy a testi paráznaságot[1] kevésbé toleráljuk, mint a „lelki” paráznaságot. A „lelki” paráznaság alatt nem a gondolati „tévelygéseket” értem, mert hála az Úrnak, hogy a gondolat nem a szabadságjogok miatt szabad. „Lelki” paráznaság az, amikor valakit az érzelmei irányítanak, ezért „döntés” helyett állandóan csak kóstolgat. „Lelki” paráznaság az, amikor valaki az egyetlen, élő Isten helyett a saját vágyai szerinti „istent” imádja. „Lelki” paráznaság az is, amikor valaki Krisztust megváltónak tartja, de a gyülekezeteket cserélgeti, és mindig más lelkészbe „szerelmes”. Parázna az, akit nem lehet semmiféle válasszal, szolgálattal, odaadással kielégíteni, mert neki mindig több kell, más kell, a másiké kell; mint az óvodásnak: meglátva a másik babáját, felkiált, hogy nekem az a baba kell! De az Ige szerint parázna az is, aki Isten ígéretét félreértve, olyanná akar lenni, mint a homok a tengerparton (17): nincs félelmetesebb a „soknál”. A homokba bele lehet fulladni, az agyonnyom, eláraszt. Tudom, hogy ez csak „kép” Isten áldásainak kifejezésére, mi azonban parázna módon, szó szerint értjük! Isten irgalmazzon nekünk, paráznáknak! [1] Isten ígérete az, hogy noha Ő jogosan száll szembe népével a sokféle „lelki” paráznaság miatt (4)-15, végül mégis megkönyörül övéin (1-3).
Posted on: Mon, 12 Aug 2013 04:15:26 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015