♥ CHILDREN OF DISTANCE - KARJAIDBAN MEGHALNI ♥ Refrén: Oh I, I just died in your arms tonight It must have been something you said I just died in your arms tonight Oh I, I just died in your arms tonight It must have been something you said I just died in your arms tonight Oh I, I just died in your arms tonight It must have been something you said I just died in your arms tonight Oh I, I just died in your arms tonight It must have been something you said I just died in your arms tonight Oh I, 1. Versszak: (Horus) Egyszer, régen volt egy lány, akit szívből szerettem, Nem érdekelt senki, de érte bármit megtettem. Magával ragadott és ellenne semmit nem tehettem, Érte sok rossz dolgomat a föld alá temettem. Sok-sok hónap eltelt, vidáman és boldogan, Szerettük egymást, kitartottunk egymás mellett jóban-rosszban. Az ő nevét lehetett hallani minden mondatomban, Akármikor kellett futottam hozzá azon nyomban. De rájöttem, hogy gond van, közöttünk bomba robban, Azt mondta, hogy már nem szeret, na akkor voltam bajban. Veszekedések, sírás, hirtelen jött a szakítás, Egyenesen egy drámába illő volt ez az alakítás. Idegileg is megviselt és eltávozott a lelkem, Elhagyott az a lány, akit a legjobban szerettem. Kiborultam, sírtam, és csak ezt hajtogattam neki, Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni. Refrén: Oh I, I just died in your arms tonight It must have been something you said I just died in your arms tonight Oh I, I just died in your arms tonight It must have been something you said I just died in your arms tonight Oh 2. Versszak: (Shady) Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni, Csak Veled szeretném a kis életem elcsalni, Számtalan éjen voltam mélyen Sok napon át feküdtem kábán Csomót keresve a kákán, de el én futottam gyáván, Nem tudok másra gondolni szíved el rablóját látván, Titkon annak örülnék, ha cédulát láthatnék a lábán, Persze Neked, azt kívántam sok sikert, Közben úgy éreztem magam, mint egy kivert Kutya, aki vérbe fagyva, bár élve hagyva vár, hogy valaki befogadja. A vád bánt kérges szívemből egy darabot lehánt, Én látom, ha vérzel, és ha ebbe a darabba nézel, Te is láthatod szerelmem, szerelmem nem vész el. Nem akartam, hogy belém láss, de most rá visz a kényszer. Maradj velem örökre és ha rosszat érzel Kapaszkodj belém két kézzel, akkor nem lesz vészjel, De elérni csak úgy fogsz, ha szívvel látsz, nem ésszel. Refrén: Oh I, I just died in your arms tonight It must have been something you said I just died in your arms tonight Oh I, I just died in your arms tonight It must have been something you said I just died in your arms tonight Oh I, I keep looking for something I can`t get Broken hearts lie all around me And I don`t see an easy way to get out of this 3. Versszak: (Horus) Azt kívántam magamnak, hogy az utcán vérbe fagyva, Haljak meg mindenkitől távol, magányosan kitaszítva. Ültem a teraszon a cigit kartonszámra szívva, Az öngyilkosság gondolatát mindig az agyamban tartva. Minden egyes éjszaka bőgtem, mint egy ökör, Elegem volt már abból, hogy én voltam a szemetes vödör. Amibe beledobhattál bármit, mondhattál rá bármit, Hozzám mindig jöhettek hisz vigasztaltam bárkit. De én nem kaptam ezt vissza mikor rám szakadt az égbolt, Mindenki csak basztatott és rosszabb lett mint volt. Már csak egy fekete folt, hisz már nagyon régen volt, Akadt olyan ember, aki barátként csak előre tolt. Egy lányhoz szólok most akit még nem találtam meg, De ezen a gyönyörű földön akad még rengeteg. Remélem egyszer rátalálok és vele együtt a boldogságra, Soha ne bízd el magad ez a történet tanulsága. Refrén: Oh I, I just died in your arms tonight It must have been something you said I just died in your arms tonight Oh I, I just died in your arms tonight It must have been something you said I just died in your arms tonight Oh I, I just died in your arms tonight It must have been something you said I just died in your arms tonight ♥ CHILDREN OF DISTANCE - BÚCSÚLEVÉL ♥ Vers: Százszor fogalmaztam át e lapot,Százszor gondoltam át mit írjak Neked,Számítok rá, hogy választ nem kapok,Száz év múlva sem érem el a kezed.Beszélni nehéz, ezért csak írok,Remélem, olvasod e levelet,Torkomban gombóc, szólni nem bírok,Kérlek, ne felejtsd el a nevemet! Prológus: Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyónIndulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel! 1. Versszak: Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az? Refrén: Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongoraEz a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremetÉs vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet! 2. Versszak: Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet,Lassan csorog rá a papírra, az életem gyors lepereg,Fájdalmas óráknak élem meg a tovatűnő perceket. A toll kicsúszik a kezemből, többé már nem serceg.Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek, De már megérte, ha csak egyszer is szíven talán pár sorom, Talán megérted, hogy a bitófát csak önmagamnak ácsolom,Te meg csak kirúgod a széket amin, lábujjhegyen ácsorgom.Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket,Látni akartam ismét szemedben a fényeket,De Te csak alázz, gyalázz, taposs el, mint egy undorító férget!De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már,Nélküled kínok száza, álmatlan éjszakák sora vár,Most úgy megyek el, hogy az életemben nem maradt több vigasz,Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az? Refrén: Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremetÉs vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet! 3. Versszak: Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna mért,Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,És talán Te is rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet... CHILDREN OF DISTANCE - MEGTETTEM 1. Versszak: (Horus) Egyszer volt, hol nem volt, egy homályos kín folt, Mára nem tagadom, de tudom, hogy így volt, Tudom mit tettem, tudom mit követtem el: Megöltem egy embert, soha nem felejtem el. Egy részeg hajnalon, mikor a köd leszállt Egy nőt láttam az utcán, aki nekem riszált, Elindultam felé, láttam a félelmet a szemében, Láttam remegett, de gondoltam még elérem, Taperoltam eltolt, ütöttem, sikított, Szememben az agresszió lángja rikított, Vércseppek szállnak az ég felé Bódultan bámulok magam elé, Mit tegyek, hideg van, elvérzik, hogyha itt hagyom, De ha nálam hal meg, azt ugyanúgy baszhatom, Hazaviszem magamhoz, bízom, hogy álmodom, Remélem, ha ébredek nem lesz véres lábnyomom. Refrén: Uram vétkeztem, kérlek oldozz fel, A pokol lánca nem ereszt, könyörgöm oldozz el, Megtettem, bánom, soha nem ereszt a tudat, Ha eltévednék kérlek, mutasd az utat. Évek óta szenvedek, könnyes szemmel ébredek, Könnyebb lenne kiabálnom, életem ég veled, Nemrég éltem, most szemétként végzem, Ez mit elértem, már a pisztolyom a kézben. 2. Versszak: (Shady) Reggel nyomott fejjel, az ágyamból fel keltem, Épp rendben bevetem és félrevetve tekintetem Tekintettem meg, hogy előttem egy tetem hever. Az agyam erőltetem, véres lettem, ó mit tettem És mit kellene tennem, hogy ne érjenek majd tetten? Itt vagyunk ketten: 1 hulla és egy 0, És nem emlékszem semmire csak hogy jól be voltam rúgva. Véresek a falak és a női meredt alak alatt alvadt Hatalmas tócsában egy Beretta maradt, Így valóban én voltam, miattam fekszik holtan, Véres a kezem, bűnös vagyok, ártatlant gyilkoltam! Most mit tegyek, örök életemre el kell titkoljam! Hideg a nő, rideg a kő amin idegesen lépkedek, Bevillannak az elillant képek, amin elképedek, Nincs mit tenni, a balhét el kell vinni, De hogy megöltem egy embert, azt még nem tudom elhinni! Refrén: Uram vétkeztem, kérlek oldozz fel, A pokol lánca nem ereszt, könyörgöm oldozz el, Megtettem, bánom, soha nem ereszt a tudat, Ha eltévednék kérlek, mutasd az utat. Évek óta szenvedek, könnyes szemmel ébredek, Könnyebb lenne kiabálnom, életem ég veled, Nemrég éltem, most szemétként végzem, Ez mit elértem, már a pisztolyom a kézben. Skit Refrén: Uram vétkeztem, kérlek oldozz fel, A pokol lánca nem ereszt, könyörgöm oldozz el, Megtettem, bánom, soha nem ereszt a tudat, Ha eltévednék kérlek, mutasd az utat. Évek óta szenvedek, könnyes szemmel ébredek, Könnyebb lenne kiabálnom, életem ég veled, Nemrég éltem, most szemétként végzem, Ez mit elértem, már a pisztolyom a kézben. 3. Versszak: (Carp-E) Megöltem egy embert, még el se tudom hinni, Az emlékek közt kutatva tudom nem fogom kibírni, Így elragad az alvilág, bűnös lettem én is, Gyilkosság tapad kezemhez, na meg persze vér is És a bűntudat kínoz, ami történt szinte felfal, Nem tudom elhinni, hogy a kezeim közt meghal. Ülök most az esőben, a kocsimból kiszállva Kicsordul a könnyem, de már késő - hiába Szétmossa az eső a vért, eltünteti a nyomot Ki kell hozni a szobából a hullát, nem hagyhatom ott De minden próbám hiába, hisz lelkem mint egy börtön És cellájában minden estém csak magamban töltöm Mert feledni ezt nem lehet, ezt a szörnyű tettemet Ahogy elhurcoltam otthonról a véres női tetemet Így ülök most az esőben a villámok is cikáznak Hírt adva a hulláról így az egész világnak Refrén: Uram vétkeztem, kérlek oldozz fel, A pokol lánca nem ereszt, könyörgöm oldozz el, Megtettem, bánom, soha nem ereszt a tudat, Ha eltévednék kérlek, mutasd az utat. Évek óta szenvedek, könnyes szemmel ébredek, Könnyebb lenne kiabálnom, életem ég veled, Nemrég éltem, most szemétként végzem, Ez mit elértem, már a pisztolyom a kézben. Uram vétkeztem, kérlek oldozz fel, A pokol lánca nem ereszt, könyörgöm oldozz el, Megtettem, bánom, soha nem ereszt a tudat, Ha eltévednék kérlek, mutasd az utat. Évek óta szenvedek, könnyes szemmel ébredek, Könnyebb lenne kiabálnom, életem ég veled, Nemrég éltem, most szemétként végzem, Ez mit elértem, már a pisztolyom a kézben. CHILDREN OF DISTANCE - FÁJ MÉG 1. Versszak: (Őzi) Temesd a múltat Őzi! Megtenném ha tudnám! Minden apró érzésem feltárnám Neked talán Ha meghallgatnál, és netán belém is látnál Örülnék szívemből, ez több nekem a vártnál Melletted megfértem, nem féltem, de már nem értem Nem értelek már meg, pedig mindent szépen kértem Szavad adtad egy tettre, amit többet el nem követsz Ez mégis megtörtént! Nem tudom ezután kit szeretsz! Ne fájjon Őzi, amire nincsen orvosság… Könnyű ezt mondani, miközben a fájdalom szét rág Nem tudom mire volt jó, tudom azt is hogy Te tudod Tagadod, de én voltam kivel megosztottad bánatod Majd bánhatod, bennem leltél valamire Zuhanok álmomban! Kapaszkodnék! De kérdem mibe? Most keresem a támaszt, mert a sok teher lefáraszt Én nem kérek már többet, csak egyetlen egy választ Refrén: Mióta elhagytál azóta szívem száll Célba nem talál, csak várva vár, Fáj még a szó, mit egykor mondtál Hogy szeretsz! De mégis elhagytál! A pillanat hevében, hullnak a könnyeim Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések 2. Versszak: (Horus) Látom, hogy sírsz, könnyeid hullatod a szélben, Tudom, szeretsz még, ezt itt bent érzem, A hold perzselő tűzében a csillagokat nézem, A bánatom tükröződik egy régi képen. Egy fájó sebhely, csúfítja arcomat, Sosem nem múlik el, örökre itt marad. Lángoló mezőkön, elhagyatott utcákon, Csak te jársz a fejemben, mindig azt látom, Mással élvezed az életed perceit, Én meg lógok a semmiben egyszer ott egyszer itt. Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd, Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít, Tudom, mikor szívek szállnak az égben, Minden rossz eltűnik a semmiségben, De létezik pillanat, mikor minden nyomasztó, Ilyenkor ordítom, fáj még a szó. Refrén: Mióta elhagytál azóta szívem száll Célba nem talál, csak várva vár, Fáj még a szó, mit egykor mondtál Hogy szeretsz! De mégis elhagytál! A pillanat hevében, hullnak a könnyeim Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések 3. Versszak: (Őzi & Horus) Nyomot hagyott emléked, temetnék hogyha léphetnék Megfolytja torkom, esküszöm jobb lenne ha felednék Én is szeretnék, ha előre látnám hogy nem szenvednék És átérezhetném, mindazt amit Tőled kaphatnék Tudom csúnyán cselekedtem, pár barátba kést döftem Belátom most már én is, amit egykor Veled tettem Az összes képet elviszem, hol minden feledésbe merül Így talán jobb lesz, és testem új álomba szenderül Látod egy összetört lélek, egy meggyötört szív, Pár kósza dallam, pár szomorkás rím, A fájdalom tükröződik, minden egyes sorban, Kínoz a tudat, tudom egyszer én is boldog voltam. Vége már a szépnek, vége minden jónak, vége már, A barátságos szónak, Búcsút intek, jön a holnap, Félek az érzéstől, nem hiányzik többé, Nem hagyja el a számat, örökkön örökké. Refrén: Mióta elhagytál azóta szívem száll Célba nem talál, csak várva vár, Fáj még a szó, mit egykor mondtál Hogy szeretsz! De mégis elhagytál! A pillanat hevében, hullnak a könnyeim Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések Mióta elhagytál azóta szívem száll Célba nem talál, csak várva vár, Fáj még a szó, mit egykor mondtál Hogy szeretsz! De mégis elhagytál! A pillanat hevében, hullnak a könnyeim Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések Mióta elhagytál azóta szívem száll Célba nem talál, csak várva vár, Fáj még a szó, mit egykor mondtál Hogy szeretsz! De mégis elhagytál! A pillanat hevében, hullnak a könnyeim Sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek Jó volt Veled hidd el, de már nincsenek érzések... ♥ CHILDREN OF DISTANCE - EMLÉKEZZ RÁM ♥ 1. Versszak: (Petrix) Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat, Hogy lesz amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat, Hogy felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye, De ha hívni próbálnál túl késő, nem lesz aki felvegye. Így egy kicsit megkésve, itt hagyom most emlékbe, Mind azt, ami ennek kapcsán szivárgott az elmémbe. Elvégre már olyan régen belopták a fülembe, Hogy gondosan pakolgassam a szavakat az ütemre. Létezésem értéke és elmúlásom rém képe Beolvadt a zenémbe (de lehet, hogy nem kéne)… Mert miért ne? Kit érdekel minek mi a mértéke Úgy is por és hamu lesz mindegyikünk a végére. Ha szerencsém van esetleg még azt a kort is megérem, Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem. És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem, Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében. Refrén: (Kriszta & Horus) Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. Emlékezz mennyire szerettél, Mennyire fájt mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem 2. Versszak: (Carp-E) Emlékem majd így hagy nyomot, ha véget ér az életem, De pont azért, hogy te is érts, az én emlékem éltetem Bár bánatomban egyedül sokszor eltöprengtem rajta Egy tükörben az életem, vagy csak a látszat eltakarja? Vajon számít e rám valaki, vajon lesz e kinek hiányzok? Vajon szeretnek majd akkor is, ha néha én is hibázok? Az idő távlatából, majd egyszer jussak azért eszedbe Remélem, hogy te is örülsz, az emlékemen merengve Nevemre már nem emlékszel, egy ismeretlen folt csupán Csak elmosolyodsz rajta, hogy én néztem rád oly bután Lehet, hogy nem szerettél, de bár csak én lennék az egyetlen Kinek emléke megmarad, hiszen ezért mindent megtettem Most kettesben csak én meg te, a zenész és a hallgató Ez érted szól, hisz emlékünk most így dalban hallható Én szeretettel adom ezt, remélem érzed azt hogy neked szól Hozzád, és ezt ezért írtam, majd veled lesz, ha elalszol. Refrén: (Kriszta & Horus) Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. Emlékezz mennyire szerettél, Mennyire fájt mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem 3. Versszak: (Horus) Erdő mélyén dús fa lombját, fújja még a szél, Egyedül csak én nem értem, miről mit beszél. Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre, Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre. De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek, Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek. Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád, Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád. Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben, Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben. Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem, Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem. Talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad, A hős szerelmes távozik, most véget ér a színdarab. Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot Csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg ki bántott. Refrén: (Kriszta & Horus) Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. Emlékezz mennyire szerettél, Mennyire fájt mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem 4. versszak: (Shady) Szavam szívekbe fúródó tollból indítható rakéta, Így nyomot hagy az éterben, megérzi a planéta. De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem Aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen. Ez az életem emléke, emlékeztet elméket Hogy már nem vagyok itt, de néha mégis fellépek. Csak játszottam és kacagva ástam a síromat, Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat. Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt, Így az idő távlatából már minden másképp fest Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal Tele félelemmel, jah hatalmas falakkal Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem. Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem: Születtem 80, éltem halálomig, De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. Refrén: (Kriszta & Horus) Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. Emlékezz mennyire szerettél, Mennyire fájt mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem Emlékezz rám, mikor fúj a szél, Emlékezz mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. Emlékezz mennyire szerettél, Mennyire fájt mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem... CHILDREN OF DISTANCE - BEFORRATLAN SEBEK 1. Versszak (Horus) Könnycsepp fut az arcomon, ha az ágyam mellé térdelek, Uram miért nem értelek? Miért nem mondod azt, hogy ég veled? Őszintén remélem, tévedek, de rám tekinteted nem veted, Fájdalmat kapok reggel beforratlan sebekkel ébredek, Lehullt az eső, hangom már a köddel száll az égig, A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik. Nem vágyom a jóra, a dicsőítő szóra, Soha nem kértem semmit az égtől, még nem jött el az az óra. Egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett, Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled. Vérzik a szívem, ha a fájó múltra gondolok, Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok. Tested megremegett, de én megfogtam két kezed, Szemedbe nézve, magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett. Elmúltak a fájó rossz idők de még a hegek megmaradtak, Maradnak is, míg a föld alá nem raknak. Refrén: Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek, A szívemet nyomja mikor a múltba nézek, Könnyeim hullnak, a párnára borulva Sírok egy végtelen könyvet lapozva. Tudom már elmúlt, vége a szépnek, Szépen lassan eltűnnek a képek, Sebeim maradnak, nyitva a világnak, Példát mutatva, gátat szabva hibáknak 2. Versszak (Carp-E) Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek Nem tudom, mit tehetnék, még nem tudom mit érzek Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom Nekem te voltál a lány, akire örökké kell várnom Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát És így próbálom most megdönteni szíved erős falát Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént mi tudjuk Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ De ne is mondj még semmit, ha az kételyeket támaszt Refrén: Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek, A szívemet nyomja mikor a múltba nézek, Könnyeim hullnak, a párnára borulva Sírok egy végtelen könyvet lapozva. Tudom már elmúlt, vége a szépnek, Szépen lassan eltűnnek a képek, Sebeim maradnak, nyitva a világnak, Példát mutatva, gátat szabva hibáknak 3. Versszak (Shady) Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél, Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél, Emlékszem szavadra, és mikor megfogtad kezem, Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem. Ha egyet kívánhatnék, az Te lennél, tündöklő éjszakám, Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám. Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid, Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid. Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk, Most pedig úgy hullik az eső, ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk. Tudtam én is nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké, Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél. Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat, Nem a nyári virágeső, ami ránk dobálta a szirmokat, Virág borítja sírodat, előtte, itt állok az esőben, Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem. Az a szenvedés, hogy élek, nélküled létezem de minek, Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek. De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein Az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim. Refrén: Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek, A szívemet nyomja mikor a múltba nézek, Könnyeim hullnak, a párnára borulva Sírok egy végtelen könyvet lapozva. Tudom már elmúlt, vége a szépnek, Szépen lassan eltűnnek a képek, Sebeim maradnak, nyitva a világnak, Példát mutatva, gátat szabva hibáknak Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek, A szívemet nyomja mikor a múltba nézek, Könnyeim hullnak, a párnára borulva Sírok egy végtelen könyvet lapozva. Tudom már elmúlt, vége a szépnek, Szépen lassan eltűnnek a képek, Sebeim maradnak, nyitva a világnak, Példát mutatva, gátat szabva hibáknak... ANTI FITNESS CLUB - MÁS ÖLEL ÁT Újra és újra csak melléd nyúl, Kezem, ha téged keres. Számtalan tervem a vízbe fullt, Mióta magányomra ébredek. Megzavar a csend, Idegesít a zaj, Semmi nem jó így, Semmi sem vigasztal. Van annyi kérdés ,mi felkavar. Mi az, ami amitől több mint én, Mi az ami neked úgy fájt. Ki az akiben most bízol, És miért hittem mást. Hova fogy a levegő, Hol lesz még, Hol az aki szívemig száll. Kire hagyom ezt a titkot, Most miért inkább más, Lelkem miért bíztam rád, Ha más ölel át?.. Szüntelen gyűlnek a könnyeim, Folyton rád gondolok. Nem tudom többé elhallgatni, Azt, hogy belül fáj még nagyon. Megzavar a csend, Idegesít a zaj, Semmi nem jó így, Semmi sem vigasztal. Van annyi kérdés ,mi felkavar. Mi az, ami amitől több mint én, Mi az ami neked úgy fájt. Ki az akiben most bízol, És miért hittem mást. Hova fogy a levegő, Hol lesz még, Hol az aki szívemig száll. Kire hagyom ezt a titkot, Most miért inkább más, Lelkem miért bíztam rád, Ha más ölel át?.. Más, az aki véd, Más akire vársz, Más karjaiban lel az álom rád. Máshol kelt a nap, Másnál ébressz fel Fagyos párnám rég tele könnyekkel. Felkavar a csend Idegesít a zaj, Semmi nem jó így, Semmi sem vigasztal. Sem a csend, sem a zaj. Mi az, ami amitől több mint én, Mi az ami neked úgy fájt. Ki az akiben most bízol, És miért hittem mást. Hova fogy a levegő, Hol lesz még, Hol az aki szívemig száll. Kire hagyom ezt a titkot, Most miért inkább más, Lelkem miért bíztam rád, Ha más ölel át?... ANTI FITNESS CLUB - ROSSZ ÚTRA TÉVEDTEM Ezt is én rontottam el, Azt hittem nekem más is kell, De mióta elmentél, már nincs aki átölel. Nincs az, ki csókkal altat el. Nyomasztó magányos ez a csend, Megunt nappalok, átsírt éjjelek, Mert azaz én hibám, hogy nem lehetsz itt velem, Hogy nem foghatom a két kezed. Kiszáradt rózsát hiába teszek a vízbe, nem éled fel, Kapsz tőlem egy másikat, de ezt nem hagyom elhervadni még egyszer. Csak kérlek, azt ne mondd, hogy ennyi volt, végeztem, Sajnálom rossz útra tévedtem. Túl szép volt, úgy csábított, Elfogadtam, elkábított, A mérgezett alma torkomon szorított, Mikor észhez kaptam, már késő volt. Azóta félig holt vagyok, ég és föld közt bolyongok. Rég a csókodat várom, azt ami feloldoz, Mi szívembe új reményt hozott. Kiszáradt rózsát hiába teszek a vízbe, nem éled fel, Kapsz tőlem egy másikat, de ezt nem hagyom elhervadni még egyszer. Csak kérlek, azt ne mondd, hogy ennyi volt, végeztem, Sajnálom rossz útra tévedtem. Az eddigi énem Feladnám érted, De nem túl egyszerű. Így még nem szerettem, Az életemet kerestem, Ami a mély vízben elmerült, elmerült. Kiszáradt rózsát hiába teszek a vízbe, nem éled fel, Kapsz tőlem egy másikat, de ezt nem hagyom elhervadni még egyszer. Csak kérlek, azt ne mondd, hogy ennyi volt, végeztem, Sajnálom rossz útra tévedtem. Kiszáradt rózsát hiába teszek a vízbe, nem éled fel, Kapsz tőlem egy másikat, de ezt nem hagyom elhervadni még egyszer. Csak kérlek, azt ne mondd, hogy ennyi volt, végeztem, Sajnálom rossz útra tévedtem... Rossz útra tévedtem... Rossz útra tévedtem... Ezt is én rontottam el, nincs már, aki őszintén átölel, Rossz útra tévedtem... RIDDLER - KICSIMNEK Ki mért születik meg, és mi célja a földön Van, kinek ez éden, de van, kinek ez börtön Köszönöm, nekem tőled válik édenné Sok ember csak úgy tesz, mintha tényleg értené Nem vagyok tökéletes, mint ahogy senki De érted kész lennék bármit megtenni Csak hogy te élhess, az életemmel fizetnék Meghalnék érted, és a másvilágról figyelnék Vigyáznék rád, hisz önzetlenül szeretlek Néha nem így tűnik, ezért kérlek, ne vess meg Nevess, kicsikém, hisz akkor vagy a legszebb Egy ilyen lányért elmennék egy fényévnél is messzebb A csillagok útján járunk mind a ketten Neked a legféltettebb titkaim felfedtem Hisz nem szégyellek semmit, előtted nem Egyszerűen, kicsim, te vagy mindenem Te vagy mindenem (Refrén:) Fordul a föld, és lenyugszik a nap Az emlék megmarad, míg az idő elszalad De te mellettem vagy, így nem aggódom Mindig veled leszek, a te gondod az én gondom (Refrén) Ha hiányoznék, nézz fel bármely csillagképre Majd csukd be a szemed, és gondolj egy emlékre Egy szép nyári éjre, mi történt az elején 2003. június hetedikén Kezdődött az, minek nem lehet vége Egy érzés, melyet semmi nem lökhet félre Ráébresztettél, hogy ki barát, és ki nem (Igen) Úgy történt minden, mint egy szerelmes filmben Minden érzés mélyebbé vált lassan Nagyon sok jót adtam, és rengeteg jót kaptam Felfogtam, hogy nem elég, ha szeretlek Önzőségem helyett most már inkább tisztellek Istennek köszönöm, hogy vagy nekem Ha hozzám érsz, begyógyul minden sebem Megnyugszik a lelkem egyetlen szavadtól Szeretlek, kicsim, akkor is, ha haragszol. (Refrén*2) Mindig veled leszek... (Refrén*2) Fagyi~
Posted on: Thu, 13 Jun 2013 14:20:09 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015