CSOMAGOLJATOK és TAKARODJATOK! Ha egy sátáni gyilkos fajt, egy népséget az egész világ utál Vajon arról az egész világ tehet? Naftali Kraus, az Izraelben élő magyargyűlölő, aggastyán újságíró Horthy Miklós budapesti mellszobrának leleplezésére, pontosabban az azt kísérő sárga csillagos tüntetésre reagálva, korábbi önmagát is átértékelve ismét hazudik, jobbikos pártszolgálatosokkal riogat, miközben - a magyarországi valóságot nem ismerve - izraeli kivándorlásra szólítja fel a hazai zsidóságot. Naftali Kraus blogbejegyzéseivel nem foglalkoznánk, ha az Izraelben élő rasszista, vallási fanatikus nem lenne a jelenlegi Fidesz-kormány házi zsidó szektájának számító, Magyarországon Köves Slomo nevével fémjelzett Chabad nevű színtársulat híve, közismert propagátora. Kraus korábban az Új Élet című zsidó felekezeti újság és az Országos Rabbiképző Egyetem hírportáljának izraeli tudósítója, állandó szerzője volt, ám szélsőségesen rasszista, kompromittáló cikkei már a Feldmájer-Zoltai kettős számára is (!) kellemetlenné váltak, ezért szépen lapátra is tették. Ő volt az, aki magyar nyelvű blogján heteken keresztül uszított, cselekvő föllépésre buzdított a különböző vallások híveinek megbékélése érdekében egy katolikus templomba ellátogató Schweitzer József ellen, majd amikor a főrabbinak valaki (máig nem tudni, hogy ki) a pesti utcán beszólt, arról cikkezett, hogy lám-lám, milyen antiszemiták ezek a magyarok... Naftali Kraus, akinek a Talmudról írt gyűlölködő könyvének budapesti megjelenését a sajtóban agyonhallgatott botrány kísérte, egy korábbi, életrajzi kötetében többi között azt írja, hogy a zsidó népre nézve még a soánál is rosszabb, veszélyesebb a vegyes házasság, az asszimiláció. Ezért, és más, ehhez hasonló humanista, magyarbarát megnyilvánulásáért Breuer Péter, korábban Hiller István, jelenleg Lázár János nélkülözhetetlen zsidóügyi főtanácsadója a magyargyűlölő számára kijárta a Pro Cultura Hungarica-emlékplakettet. Naftali Krausnak a vasárnapi sárga csillagos tüntetés nyomán 2013. november 5-én írt bejegyzését teljes egészében, változtatás nélkül közöljük: NÁCIK HAZA!?? ZSIDÓK HAZA!!! A vasárnapi (ellen)tüntetésen ez volt a legblődebb szlógen. Mi az hogy nácik, haza! ? Drága testvéreim, a nácik otthon vannak, nem nekik kell hazamenni hanem nektek! A magyar nácik otthon vannak, mint ahogy otthon voltak 44-ben is. Ti nem vagytok otthon, ez nem a ti hazátok. Ott csak halni lehet, de élni nem. Maga a tüntetés – a lovas tengerész rég ott rostokoló szobrának ujra-leplezése - provokáció volt a javából- mint egyelőre minden tevékenységük. Utána jönnek majd a pártszolgálatosok. Az ellentüntetés pedig fölösleges volt és blőd mint a szlógen. A sárga csillag egy lejárt gimik és egyáltalán mit érdekli a zsidókat, ha a magyarok feltesznek egy régi-új bálványt és azt imádják? Ergo ez nem egy zsidó ellentüntetés volt, hanem a volt kommunisták és ezek unokáinak nosztalgiája a régi szép Rákosi-Kádár időkre, amikor a Horthy név egy szitok-szó volt. A vita persze legitim, történészek vitája, de a zsidóknak ehhez semmi közük. A kommunistáknak van elszámolnivalójuk a tengerésszel, aki törvényenkivül helyezte és üldözte őket, de a többi pártok szabadon müködtek. Hogy ez nem volt demokrácia? Hol volt akkor demokrácia közép és kelet Európában, Maszaryk és Benes Csehszlovákiáján kivül? Talán Rákosi elvtársnál,aki kommunistákat (is) akasztott, mig őt magát a Horthy rendszer nem végezte ki? Egy szó mint száz, drága testvéreim, lesz ez még rosszabbul is, nemcsak Jobbikul. A Talmud szerint háromféle ember van, aki sorsáért magára vessen. Egyik közülök az akinek rossz valahol és nem megy máshová(BT, Bava Mecia 75 b). Hogy hová? Hol van a ti hazátok? Én csak egy cimet tudok: valahol Budán, Fullánk utca 8. Ott van a konzulátus. NK Mindenekelőtt Naftali Kraus fenti vélekedését érdemes összehasonlítani a két évtizeddel ezelőtt az időközben megszűnt A Hét Tükre című izraeli magyar nyelvű hetilapban napvilágot látott írásával, amelyben a gyűlölködő zsidókkal szembeszállva Horthy Miklós védelmére kel. Azóta azonban nagyot változott a világ, a szélsőséges hazai zsidókkal együtt - a magyarság gazdasági és politikai helyzetének rosszabbodása láttán - Kraus is még magyargyűlölőbb, még nagyobb étvágyú lett. A magyarságba persze az 1993-ban megjelent írásában sem felejt el belerúgni. Hálaképpen azért, amiért Tom Lantossal, Tomy Lapiddal és számos fajtársával együtt a pesti gettóban ő is túlélte a háborút. Megjegyezzük: a budapesti volt az egyetlen gettó a Wehrmacht által katonailag megszállt országokban, amely 150-200 ezer lakójával együtt megérte a háború végét. De nézzük, mit írt Kraus 1993-ban az említett izraeli hetilapban: A zsidótörvények a „korszellemnek” megfelelően, vagy német nyomásra készültek, vagy pedig azzal a nem titkolt céllal, hogy kifogják a szelet a német nácik vitorláiból. Ez a német megszállásig, vagyis 1944. március 19-ig többé-kevésbé sikerült is. Tény: idősb. Dr. Antall József, kinek nevére fia fát ültetett a Jád Vásémben, csak úgy lehetett a Világ Jámbora, és úgy tudott (lengyel) zsidókat menteni 1942-43-ban, ahogy és amennyiben azt a Horthy-rendszer és annak belügyminisztere, Keresztes-Fischer Ferenc ezt lehetővé tette számára. Tudom: volt kegyetlenkedés a munkaszolgálatosokkal, volt Kamenyec-Podolszk stb. – de azt is tudom, hogy a német megszállásig Magyarország szinte a béke és a nyugalom oázisának tűnt a környező államok zsidóinak szemében. Nem magyar zsidók szöktek Tiso Szlovákiájába, hanem fordítva; nem magyar zsidók menekültek Antonescu Romániájába, hanem fordítva… 1944. március 19-én fordult a kocka. A németek megszállták Magyarországot; Horthyt félreállították és ettől a perctől kezdve személyes felelőssége meglehetősen kétséges. Nem így a magyar népé, mely lelkesen segítette Eichmann kommandóját a zsidók rekordidő alatti deportálásában. (Részletek Naftali Krausnak a Tel-Avivban megjelent A Hét Tükre című hetilap 1993. szeptember 3. számában napvilágot látott írásából.) A vasárnapi szoboravatást kísérő sárga csillagos tüntetés ihlette mostani írásához csak néhány megjegyzést fűzünk. A Szózat szavainak parafrázisaként említett életről és halálról szólva emlékeztetnénk az izraeli gyűlölködőt arra, hogy a zsidók a második világháború előtt és után nagyon jól éltek az általa annyira gyűlölt magyarok országában. De beszéljünk csak a háború utáni helyzetről, amikor a megszálló szovjet tankok fedezékében Magyarországra visszasompolygó, úgynevezett moszkvai emigráció tagjai a magyarság nyakára ültették a saját fajtájukat, kulcspozícióba helyezték őket a kulturális, gazdasági, politikai élet és a tömegtájékoztatás terén, s ezáltal, a többségi gazdanép faji alapon történő háttérbeszorításával, ők valósították meg azt a kirekesztő rasszizmust, amellyel úton-útfélen a magyarokat vádolják. Az állandóan, mindenki által kárpótlást és megkövetést követelő zsidók tegyék meg azt, amiről eddig szó sem lehetett: a kölcsönösség elve alapján kérjenek bocsánatot a keresztény magyarságtól, horribile dictu, kártalanítsák az előbb 1919-ben, majd 1945 után a jórészt közülük kikerült személyek által szovjet zsoldban elkövetett tömeggyilkosságokért, emberek tízezreinek megkínzásáért, bebörtönzéséért, kitelepítéséért, százezreknek a hazából történt megfutamításáért. Kun Béla, Korvin Ottó, Szamuely Tibor, Rákosi Mátyás, Piros László, Farkas Mihály, Farkas Vladimír, Gerő Ernő, Vas Zoltán, Péter Gábor, Aczél György, Apró Antal és sok más neves és névtelen zsidó pribék tetteiért kövessék meg a magyarságot! Naftali Kraus a legutóbb közzétett begyjegyzésében azt is hazudja, hogy Horthy Miklós szobra rég ott rostokol (a Hazatérés református templomban?), s tulajdonképpen vasárnap csak újra leleplezték. Egyébként a nemrég elkészült mellszobor alkotóját ott köszöntötték a templomban. Kraus ennél sokkal aljasabb hazugsága az, hogy a két világháború közti időszakban térségünkben csak Masaryk és Benes Csehszlovákiájában volt demokrácia... Abban a műállamban, ahol már akkor módszeresen és kegyetlen eszközökkel számolták föl a magyaroktól és a németektől elrabolt területeken a nemzetiségi iskolákat, az egyházi rendszert, tiltották a magyar és a német nyelv használatát. Kívánunk a Kraushoz hasonló hazudozó zsidóknak olyan demokráciát, mint amilyent a magyarok és a németek élveztek Masary és Benes Csehszlovákiájában. Végül a zsidókat senki nem tartja vissza az Izraelbe vándorlástól. Az ő szekerüket toló élő klasszikust idézve mondjuk: El lehet innen menni. Csakhogy a gyakorlat az, hogy eszük ágában sincs menni, mert miközben telekürtölik a világot a Magyarországon egyre fokozódó antiszemitizmusról szóló jajmerolással, továbbra is ők mondják meg azt, hogy a magyarok saját hazájukban kinek állíthatnak szobrot, kiről nevezhetnek el utcát, ki a humanista és ki a rasszista. Naftali Kraus heccelődő írása ezért teljesen fölösleges erőfeszítés, mert a zsidók számára nem a Közel-Keleten, hanem itt, Európa kellős közepén van a Kánaán. A zsidó Molnár Ferenc írta valamikor: A magyarországi zsidók körében cionizmust terjeszteni olyan reménytelen vállalkozás, mint Mekkában sertéshús-készítményeket árusító boltot nyitni. (Kuruc.info)
Posted on: Thu, 07 Nov 2013 18:17:05 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015