Csurdu Balogh Márta: A legfényesebb csillag a csillagok között Mire észbe kaptak a szülők, a család, a gyerek már tudott sakkozni, pedig még csak óvodás volt. A számítógéppel tanult meg játszani. Ritka adottság a logika kiskorban, pláne az olyan tehetség, amivel születik az ember. Az is igaz, hogy a szülők értelmiségiek, az anyja könyvtáros, apja tanár. - Óvodás volt még akkor, amikor először találkoztunk, éppen első osztályba készült. Olyan zseniálisan magyarázta el az új kártyajátékot, hogy egyből megértettem, pedig elég bonyolult játék volt, többféle ismeret kellett hozzá. – Magántanuló, harmadik osztályos korától, sakkozik, versenyekre jár, több bajnoki érme van, most megy nyolcadikba. Tanulmányi eredménye: kitűnő. Jó társalogni vele. Nemcsak sakkjátszmákat elemez, hanem szeret olvasni meg mozogni is. Sokoldalú fiú, mégis sakk nagymester akar lenni, óvodás korától. Kortársai irigyelhetik... A barátja jó sportoló, de matematikából gyenge volt mindaddig, míg a kis zseni el nem magyarázta az anyagot, és a legnagyobb ajándékot kapta a baráti apától, azt a kézfogást, amit egy férfi nyújt tiszteletből a másik férfinak. - Az is jó lenne, ha minél több hasonló korú sakkzsenivel találkozhatna a világban… Költözhetne olyan városba a fiú, ahol tudnák menedzselni, de mindkét szülőnek nem biztosítanak állást, pedig egy keresetből nehéz megélni egy négytagú, sőt öttagú családnak. A gyereket nem akarják odaadni „idegenbe”, mert egy fiúgyereknek is szüksége van családi támaszra, hiszen az érzelmi kapcsolat legalább olyan szükséges, mint a szakmai gyarapodás, és a szülők szeretnének mellette lenni, hogy családban maradjon. - Vajon Polgár Judit sakkozna vele? – A fiú világhírű lehetne, ha a szülőknek kapcsolatai vagy a sakk egyesületnek pénze lenne...
Posted on: Sun, 04 Aug 2013 16:03:13 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015