Folyton arra vágytam, hogy jöjjön valaki, akiben feloldódhatok, megszűnök és újjászületek, és jött is...feloldódtam, elvesztem, majd lassan, hosszú gyötrelem után, újjá születtem. Aztán megint vártam, rá a nagy Ő-re, és kezdődött minden elölről, félelmetesen ismételte magát az élet. Végül rájöttem, mindezt csak azért, mert nem tudok elfogadni, úgy éreztem aki adna nekem bármit is, az csakis lejjebb lehet nálam, intellektuálisan, mindenhogyan. Egyszerűen nem tűnt fel, hogy én értékelem túl alá magam, hogy engem csak nálam "kevesebb" ember tud igazán szeretni, és nem vettem észre, hogy direkt élezem ki a különbségeket. Amikor mindezt tudatosítottam magamban, akkor még nem történt semmi változás, ugyanúgy sóvárogtam valaki után, a jól "megrángat". De ugyanakkor nagyobb esélyt is adtam a felém fordulóknak, és sikerült három lépcsőfokot megugranom csupán azáltal,hogy építeni kezdtem az önbizalmamat. Lassan rádöbbentem, hogy akiket eddig nagyra tartottam, semmiben nem voltak többek, csak jobban tudtak elnyomni, manipulálni, tehát levették a fókuszt saját magamról, az ő életüket éltem, esélyem sem volt magammal bíbelődni. Menekülésben voltam. Önmagam elől. Akit túl silánynak, értéktelennek, semmilyennek tartottam. A legnagyobb csapda ez, de sikerült megerősödnöm annyira, hogy el tudjak fogadni, mert méltónak érzem rá magam...és innen indul az IGAZI, aki nem a nagy Ő hanem sokkal több...
Posted on: Thu, 27 Jun 2013 02:48:03 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015