Gazdasági és lelkiségi reformok előtt a katolikus egyház Több veszteséges év után tavaly végre aktívummal zárt a mérleg – adta hírül július első hetében a Szentszék szervezési és gazdasági problémáit tanulmányozó bíborosi tanács, amelynek kétnapos ülésére Ferenc pápa is ellátogatott. A több mint 2 millió eurós nyereség hallatán fellélegezhetnek, de még nem dőlhetnek hátra az apostoli kincstárnokok: Péter széke teljes tatarozás előtt áll, sőt sokan – a szerkezeti reformokkal egy tömjénfüst alatt – hitéleti megújulást is beindítanának, amelyben a latin-amerikai egyháznak iránymutató szerep juthat. A Hetek írása. A templom egere jobb bõrben van – legalábbis a tavalyi eredmény kimondottan kedvezõ a 2011-es, csaknem 15 millió eurós lyukhoz képest, de még nem jelent megváltást a nullszaldó környékérõl, ahol a „szent mérleg” 2007 óta egyensúlyoz. Az ülésen a pénzügyi vezetés kiváló teljesítményének tulajdonították az érdemet, és meglehet, hogy csakugyan az elmúlt évek megszorításai hozták meg elsõ gyümölcsüket – annak dacára, hogy a Monti-kormány által 2012 januárjában bevezetett, 5 millió euróra rúgó új ingatlanadót is ki kellett csengetni a nem hitéleti funkciójú egyházi ingatlanok után. A Szentszék gazdasági vezetõi jelentõsen lefaragták a kiadásokat, és létszámstopot rendeltek el – ha már ígéretükhöz híven nem bocsáthatnak el senkit a Szentszék csaknem háromezer alkalmazottjából. Ennél is kedvezõbb Vatikánváros anyagi helyzete, amely a Szentszéktõl függetlenül gazdálkodik, és köszöni, jól van, még ha nem is annyira, mint a gazdasági krach elõtt: a szüntelen turistainváziónak köszönhetõen több mint 23 millió eurós nyereséggel zárta a tavalyi évet. A találkozóra ugyanakkor árnyékot vetettek a vatikáni pénzügyekkel kapcsolatos legutóbbi botrányok, fõként Nunzio Scarano püspök június 30-ai letartóztatása és az IOR vatikáni bank igazgatóinak lemondása. Scarano, az Apostoli Szék Vagyonkezelõségének tagja adókerülõ nagyvállalkozóktól származó eurómilliókat helyezett el és mozgatott – adományok címén – az IOR-tól egy svájci bankszámlára. Amikor letartóztatták, éppen sikerdíjával – egy 500 eurós bankjegyekkel megrakott, húszkilós kézitáskával – iparkodott Svájcból Olaszországba. A püspök bukását követõ héten pedig az IOR két igazgatója nyújtotta be lemondását. A La Stampa napilap Vatican Insider címû melléklete szerint az olasz ügyészség az IOR átalakítására készülõ új egyházfõtõl kapott erkölcsi felhatalmazást arra, hogy lefülelje Scaranót, s ezzel megnyissa Pandóra szelencéjét. A nagytakarítás részeként július elején a vatikáni Pénzügyi Információs Hatóság (AIF) belépett a pénzügyi információs egységeket tömörítõ, nemzetközi Egmont Csoportba is, hogy „kivegye a részét a gazdasági bûncselekmények elleni küzdelemből”; és szintén az átláthatóságot célozza, hogy a Szentszék idén hozta elõször nyilvánosságra, pontosan mekkora összeggel járult hozzá az IOR a költségvetéséhez. A helyzetet viszont bonyolítja, hogy a vatikáni bank megtisztítására júniusban kinevezett Battista Ricca, „a Megvesztegethetetlen”, Bergoglio régi bizalmasa máris melegbotrányba keveredett, és állítólag csak idõ kérdése, mikor léptetik vissza – pedig meglehet, hogy csak Ricca ellenlábasai próbálják kijátszani a jól bevált „melegkártyát”. Szintén fontos tisztázni, hogy bár a fegyelmezett költségvetés pozitívba fordult, a jelek szerint a hívek adakozási kedve – vagy erszénye – már nem a régi. A „Péterfillérek”, vagyis a június 29-ét, azaz Péter-Pál napját követõ vasárnap perselypénze – amelyet a hívõk a pápa támogatására gyûjtenek, s amelybõl a világegyház rendszeres bevételeire következtethetünk – 2007 óta egyre soványodik, és 2012-re az elõzõ évhez képest újabb 7,5 százalékkal csökkent. A tavalyi, közel 66 millió dolláros adományból a magyar hívõk 47 millió forint erejéig vették ki a részüket. „Inkvizíció helyett innovációt” A bíborosi tanács elégedetten nyugtázta, hogy Rómában sikerült szorosabbra húzni a reverendát. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy reformra van szükség: egyszerûsíteni kell a bürokráciát, és még jobban le kell faragni a költségeket a római kúriában, vagyis a Szentszék adminisztratív szervében. Várakozások szerint Ferenc pápa õsszel jelenti be nagyszabású intézményi reformjait – amelyeket a változáspártiak alig gyõznek kivárni. Az egyik legnevesebb német keresztény folyóirat, a Stimmen der Zeit hasábjain André Zünd svájci teológus-vallástörténész professzor például a kúria nagy részét kipaterolná. Az egyház „Istentõl kapta küldetését – írta Zünd a múlt héten –, a kúria azonban csak történelmi képzõdmény, s mint olyan, változhat”. A professzor szerint a hatalmi ágak különválasztására és egy testületi kormányzat bevezetésére van szükség, hiszen a gondok forrása a pápa és felelõs beosztású alkalmazottai közötti áthidalhatatlan hierarchikus távolság. Meglátása szerint a pápaság jelenlegi rendszere helyett az egyházat egy püspöki kollégiumnak kellene irányítania, amelyben a pápa elsõ lenne az egyenlõk között, de mégsem az egyedüli döntéshozó. A cikk – amelyet a La Stampa és egy ismert olasz katolikus teológus-blogger, Don Rosino Gibellini, a Queriniana keresztény könyvkiadó munkatársa is azon melegében lefordított az olasz olvasóközönségnek – a kongregációk profilváltását is sürgeti. A Hittani Kongregáció – írja Zünd – „a harmadik évezred hajnalán jobb szolgálatot is tehetne, mint hogy elnémítsa a kellemetlenkedõ teológusokat. Inkvizíció helyett innováció kell!… Az új Hittani Kongregáció kutatómunkákat támogatna, új elgondolásokat bocsátana vitára, szellemi mûhelymunkát látna el egy nyitott egyház számára”. Mások az alulról építkezõ, pásztori megújulást is szorgalmazzák, amely a La Stampa szerint Ferenc pápa hivatalba lépése óta már érezhetõen megindult. Köztük Agostino Vallini, a pápa római helynöke az olasz fõvárosban szolgáló paptársainak küldött üzenetében „új hozzáállást” várna el, olyan papokat, akik nem törõdnek az „egyházi karrierrel, elõléptetésekkel, szamárlétrával, megtérüléssel. Pásztorok kellenek, és nem állami klerikusok, funkcionáriusok!” – olvas be Vallini a tisztelendõknek. Nem szégyen a tanulás Az argentin pápa megválasztása óta a korábbinál is nagyobb figyelem fordul az egyház legfõbb tömegbázisára, Latin-Amerikára, amelynek katolicizmusa – személyesen, sõt szenvedélyesen átélt lelkiségével és szociális hangsúlyaival – most az egyház átfogó megújulásához is iránymutatónak számít. Ferenc pápa e héten, legelsõ apostoli útján „hazalátogat”, és lapzártánkkor még Latin-Amerikában tartózkodik. A brazíliai Katolikus Ifjúsági Világtalálkozót már Benedek pápa számára kitûzték, de Ferenc több ponton is módosította a programot: elõdje terveitõl eltérõen evangelizációs szándékkal utazik, és kórházat, rehabilitációs intézetet, fiatalkorú elítélteket, valamint kartellháborúktól sújtott szegénynegyedet látogat – persze páncélozott autó nélkül, újfent õrületbe kergetve a biztonságiakat. „Latin-Amerikát már VI. Pál a reménység kontinensének nevezte. Azóta ugyan megsokasodtak az evangéliumi szekták, ám a Föld katolikusainak 44 százaléka is ott él” – írja a pápalátogatásról szóló tudósításában a Corriere della Sera. Nem ez az egyetlen híradás, amely Latin-Amerikában vetélytársnak tekinti azt a neoprotestáns kereszténységet, amelynek több lelkésze 1994-ben, az Egyesült Államokban együttmûködési nyilatkozatot írt alá az ott kisebbségben lévõ katolicizmus képviselõivel. „Ne hagyjátok, hogy ellopják tõletek a reménységet!” – szól a pápalátogatás szlogenje, nyilván a fiatalokat sújtó kilátástalanság ellen, de egyben az evangéliumi protestáns kereszténység ellen is, amely az elmúlt évtizedekben a katolikus egyház teljes jogú alternatívája lett, és páratlan növekedésen ment át Dél-Amerikában. Kétségkívül ez is indokolja az evangelizációs hangsúlyokat a hatnapos látogatás alatt, amelynek szervezõi számos programon – egyebek mellett Rióban, a világ eddigi legnagyobb flash mob táncán – kétmillió fiatalra számítanak. Szlogen ide vagy oda, valójában nézõpont kérdése, hogy melyik keresztény irányzat „lop” a másiktól. A Newsweek magazin a pápalátogatás alkalmából Marcelo Rossi riói pap pünkösdi-karizmatikus külsõségekkel mûködõ „megagyülekezetérõl”, valamint könyv- és zenekiadói sikereirõl készített összeállítást. A raktárházra emlékeztetõ templomban vasárnapról vasárnapra csaknem tízezer hívõ hallgatja a „pop padre” szenvedélyes igehirdetését, és kézfelemeléssel énekli a gospel-rock dicséreteket, miközben a tisztelendõ az oltár elõtt táncol. A Newsweek kifejti, hogy a kilencvenes évekre az átpolitizált teológiai csatározásokba merült brazíliai katolikus egyház gyengélkedése „kaput nyitott a protestáns felekezetek elõtt. És itt jön a képbe Marcelo atya és megagyülekezete. A 46 éves prédikátor és író egy katolikus ellenforradalom élharcosa, amely arra törekszik, hogy a brazíliai egyházat vonzóbbá tegye, s e cél érdekében eltanul néhány húzást az életvidám evangélicostól”. Hetek, Benke László/atv
Posted on: Sun, 28 Jul 2013 15:02:28 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015